ördögöcske blog

(még nagyobb) rend lesz a rendszerben

2011-10-13T14:21:00.000+03:00

„Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attóltöbbet kérnek számon.”

Mert helyt kell állni a munkában, az újabb, ezúttal "ofphilosophy"-s iskolában, és a magánéletben: egyetlen gyerekként,barátként, szeretőként, keresztanyaként, kománéként, s általában is úgy kellélni, hogy azzal példát mutassak, ha netán van valaki, aki példát venne.

A helytálláshoz pedig rend kell, és terv és rendszer és rendszeresség éskövetkezetesség. Tehát az, ha valaki várakoztat, késleltet vagy azt hiszi, hogymindig ráérek és én majd mindig alkalmazkodok nem fér bele a rendszerbe!

Tanulni, dolgozni, úszni, kirándulni, barátkozni, pihenni, szeretni,lazítani, főzni, mosni, vasalni, olvasni, segíteni, pluszban dolgozni, gyöngyötfűzni, bútort festeni, gyermekezni, virágot ültetni-gondozni- magjaitbegyűjteni, a „nagy művet” tervezni csak úgy lehet, ha nem csúszik hiba arendszerbe, ha előre tervezhető minden és ha utolsó percben nem változtatják arendszer szereplői a programokat.

Tehát kérek minden szereplőt, a mátrixom egyben tartása és eredményes (ki)futtatásaérdekében igyekezzen figyelembe venni és tiszteletben tartani a rendszerszabályait! Köszönöm!

Megtetszett, elgondolkodtatott

2011-10-12T11:03:00.000+03:00

"Most sajnos nem élhetek kedvem szerint, mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van, azért nem. Most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is csak átmeneti időszak, most a gyerek még pici, átmeneti időszak, állást változtatok, átmeneti időszak. És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert átmeneti időszak nem létezik. Amit az ember megél, az az élete. Késő a halál előtt rájönni, hogy húha, ez volt az életem! Azt gondolom, hogy maradékok nélkül végigélni azt, amit egy életkor, egy élethelyzet kínál - ez a titka annak, hogy jó vénségben és az élettel betelve haljunk meg."

Popper Péter (az egyik nagy kedvenc)

Annyi minden történt

2011-09-29T13:57:00.001+03:00

... annyi minden változott... (de azt azért tudom, hogy 2009 májusában is született hasonló című bejegyzés)

már megint nem tudom, hogy hol is kezdhetném és ismét úgy érzem, hogy nehezebb sok mindenről írni, mint egy dologról... mégis kényszeredetten azt gondolom, hogy amíg nem vagyok egyenesben beszámolásilag, addig nem lehet csak úgy belevágni a közepében és kihagyni egy időszakot.

Főleg, hogy igen fontos dolgok történtek:

- felvételt nyertem a Szent István Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskolájába, marketing szakirányon tanulok idéntől és a non-profit marketing a kutatási területem. Na ezt eddig ennyire konkrétan azt hiszem sem írásban, sem szóban nem fogalmaztam meg.

- rááldoztam a nyaram egy nyelvvizsgára való felkészülésre, aminek természetesen nagy örömöre van eredménye is.

- június óta egyedül "tengetem" a hétköznapokat, van ami nehezebben megy (a néhány könnyebbségen kívül minden...), de van, ami könnyebben (a rend megtartása, a tanulás).

- eldöntöttem, hogy addig nem veszek új könyvet, amíg a meglévőket ki nem olvasom. Inkább az egyedüllét, mint az önfenyegetés okozta, hogy rekordszámú regényt elolvastam. Azt hittem, már nem is vagyok képes délutánokat eltölteni a főhősökkel, sírva, nevetve a történetükön. De igen, képes vagyok rá, sőt, igazán örvendetes, élvezetes időszak volt ez.

- ültettünk virágot több udvaron is, új élmény volt tervezni, kiválasztani, gondozni és a jövő évre is gondolva magokat gyűjteni

És ami ezután következik:

- 6 órai ébredés, tanulás (mikrot, makrót, angolt, kitartást, mindennek örülést, a kevésbé fontos és az igazán lényeges megkülönböztetését, odafigyelést, türelmet ésatöbbit…), munka (remélhetőleg valami új kihívásokkal tűzdelve) és ki tudja még mi, amit most el sem tudok képzelni…

Ez egy ilyen nap volt....

2011-06-01T20:57:00.001+03:00

... még jó, hogy a vége fele járunk :)

Reggel még minden rendben volt, sportos öltözetbe bújva így képzeltem a napom: munka - úszás - munka - gyereknapi koncertezés... A reggeli adag munka utáni kávézáson kollégáim diszkréten figyelmeztettek, hogy az egyetemi napos póló nem biztos, hogy megfelel a főkonzul úr fogadására... Mondom, nincs gond, úszás után díszbe vágom magam... Indulás előtt néhány másodperccel emlékeztet egyik kedvenc kolléganőm, hogy ma jön egy hetedik osztályos csoport egyetemlátogatásra... Na ez teljesen kiment a fejemből... Telefonálgatás- szervezkedés- lemondás -átszervezés - hajmosás És itt a következő Benny Hilles jelenet: amikor ráengedem a vizet a hajamra rájövök, hogy a hajszárító az úszós pakkban van, ami viszont az irodában maradt... aztán ott szárítottam meg a hajam, ez is megoldódott, a bodoki gyerekeknek és tanáraiknak is tetszett a fogadtatás. Látszólag minden sínen volt, a konzul urat vártuk nagy békességben, amikoris megláttam egy kis cérnaszálat a nadrágom szárán, amit meg is rántottam és a felhajtás le is bomlott egyből... Újra átöltözni nem volt már erőm, maradt a gombostűvel feltűzött nadrág és a derült égből pottyant lecseszés, amit hirtelen azt sem tudtam, hová tegyek.... az apróságok, hogy senkinek nem akkor volt kedve és ideje dolgozni, amikor nekem is, említésre sem érdemesek...

Na de a szederbokros produkció éltetett ma is, s holnap úszás is lesz :)

A költözés tiszteletére

2011-05-27T21:15:00.001+03:00

Na nem mi gazdagodtunk meg hirtelen, és vásároltuk meg álmaink lakását a Jégpálya negyedben... Ottis kolléganőm költöztette át finom főztjeit, ugyanis felfigyeltek rá és közzétették :)... Egyik nap bemutatta új blogját és felhívta rá a figyelmem, hogy természetesen továbbra is szerepel az elhanyagolt magánéleti blogocskám az ő híresén... (ATYAÉG, MÉG A VÉGÉN VALAKI VÉLETLENÜL RÁ(M)KATTINT) Lépnem kellett... nagy lépésre nem futotta, de kerestem találóbb arculatot (templétet), s fogadkoztam, hogy ezután én biza gyakrabban írok... Azért hiszem ezt most -kivételesen- el magamnak, mert tanulnom kellene a következő alig három hónapban... és a tanulásnál természetesen jobb a blogolás... úgyhogy hihető vagyok...

Gyöngyös

2011-02-23T20:59:00.001+02:00

Kézdin, ahol – a család legnagyobb örömére – nem internetezek végre került idő az alkotásra :) Még jó, hogy kellett műszakiztatni a BE(J)ÁT.

És megszületett a döntés, Kászon is az internet-mentes alkotásoknak kínál majd helyszínt :) na de Kászon egy külön bejegyzést is megérdemel, és ahogy kitavaszodik egyre több eseménynek ad majd otthont, amelyekről remélhetőleg itt is beszámolok.

Ellenőrző összesítő kimutatás

2010-12-29T20:04:00.001+02:00

"Az élet nem főpróba, hanem előadás. Minden élesben megy, nincs módod javítani. Ma dől el minden, tessék komolyan venni a napjaidat." (Moldova György)

Így, az év végén egy-egy "üres" pillanatban gyakran elgondolkodom az idei év történésein. Amikor felidézem az idei évet (a sok vizsgát, az államvizsgákat, az akkreditációs dossziék szériára való gyártását, majd a bizottságok fogadását, az előléptetést, a későbbre vonatkozó ígéretet, a sok szakmai tervet, a megvalósításokat, a nyaralást, a barátkozós napokat) az az érzésem, hogy sűrítve éltem 2-3 évet. (Ezt abból is gondolom, hogy idén nagyon sok ősz hajszálam lett...) Gyakran jut eszembe egy igen kedves ember mondása, miszerint beérik a kitartó munka gyümölcse... lehet, hogy egy nagy adag gyümölcs épp idén érett be...

Igyekszem úgy élni, hogy az élet egyes területein minden tőlem telhetőt megtegyek, és úgy látom, megháláltatik az erőfeszítés, nyilván nem rögtön és nem mindig úgy, ahogy azt szeretném. De ha így folytatódik az élet, és rendszeresen lesznek ilyen gyümölcsérős időszakok, akkor azt mondhatom, hogy a legszerencsésebb emberek közé tartozom. Az, hogy szerencsés vagyok és hogy fentről egyengetik az utam nem kérdés, sok éve tudom mindezt, de jó rácsodálkozni, hogy milyen szépen kialakultak azok a dolgok, amikről álmodni is csak futtában mertem.

De mindig van egy kis félelem, bizonytalanság is bennem, hogy vajon úgymond eleget adok-e cserébe?! Nem-e jön valami egyszer csak, ami széttöri ezt a szépen felépített álomvilágot?!

Persze mindig van egy jel, ami emlékeztet, hogy nem a paradicsomban vagyunk, az apró bosszúságok mellett ott van minden reggel az elégedetlen szempár. És akkor lenne teljes a kép, kerek a világ, ha a reggeli szempárba nézve hasonló öröm, elégedettség és sikerélmény jelenhetne meg, mint amit én érzek. Ez még várat magára, de hiszem, hogy jövő ilyenkor már az említett szempárban látott örömökről, sikerekről is beszámolhatok.

Időrablók

2010-12-22T18:51:00.000+02:00

Akik nem is tudják, hogy ez az egyik legértékesebb kincs... és azok, akik tudják, mert mindent elolvasnak a témában, de mégis rabolják az időmet, időnket... Sokféleképp lehet lopni az időt... vannak akik úgy teszik, hogy észre sem veszik, és nekem sem mindig tűnik fel, ezek azok az emberek, akik "csak" öt perccel érkeznek később (egy hónap alatt, heti két találkozást feltételezve már 40 perccel adósok...). Van olyan is, aki 5-10 percet késik, de tudatosan, hogy ő soha ne kelljen várjon és mert neki értékes az az 5 perc, kihasználja még akkor is, ha én teszek neki szívességet. És vannak az örökös, krónikus késők, akik órákat késnek, hitegetnek, napokkal később végzik el a bevállalt feladatot... az ilyen emberek teljesen kiszámíthatatlanok és megbízhatatlanok.

Ha kellően erős lennék kerülném mindhárom fenti kategóriát, de az utóbbi kettőt mindenképp... lévén, hogy nem vagyok, inkább arra összpontosítok, hogy én ne éljek vissza senki idejével, ugyanis ez olyan adósság, amit nem lehet törleszteni...

Ajándék

2010-09-19T20:16:00.001+03:00

Nagy izgalommal készültünk keresztgyerekünk, Nóra- Dorottya Isten gyermekévé válására. Elsőként az dőlt el, hogy nem szeretnénk szokványos ajándékokat adni, így következett az ötletelés, délelőtt, délután, a kollégákkal, a családdal.
A nyerő ötletek munkában születtek, ami aztán azt is maga után vonta, hogy az ötletek szolgáltatója végig kellett kísérje, de főleg segítse az ajándékok elkészítésének folyamatát. Köszönet neki ezért!
Mivel valahogy mindig úgy alakul, hogy tengernyi dolgom van, a virtuális barátok segítségét kérve sikerült kiválasztani az egyik ajándékot, egy másik kolléga közbenjárásával. Neki is köszönet!

Személyre szabva, névvel ellátva került kis dobozba, ami aztán a nagy dobozba.

A másik ajándék elkészítését kiszerveztem volna, ha kedvenc foltvarrónk, Kata elvállalja, de neki sok munkája volt és kevés ideje, amit így, utólag nem is bánok. Kata azért segített, amiben tudott, ellátott az ajándékozottnak készített eddigi munkákhoz illő nyersanyagokkal és sok jó tanáccsal.
Így aztán a további alapanyagok kiválasztása, beszerzése után a "kezdő" varrónő lakásába utaztunk, ahol jól meg is vendégeltek, és néhány óra alatt (egy este és egy délelőtt) elkészült a remekmű, igazi handmade. Ezért is ezer köszönet és hála!!!
Következzenek a fotók:


legyen inkább ruha belőle?!

Babzsák lett, csodaszép és egyedi példány

Hatalmasra sikeredett, remélem, sokat használja majd a leányzó

És egy (telefonnal készített) fotográfia, ami már azt bizonyítja, nem veszett kárba a munka:

"A főnök én vagyok!"

Nem könnyű felengedni sem

2010-07-04T15:16:00.001+03:00

Hosszú hallgatás után nincs mit mondani... Amikor minden nap találkozunk könnyebb beszédtémát találni, mint hogyha csak ritkán... Többször aggódom azon, hogy egyik-másik havonta vagy még ritkábban látott ismerősömmel miről is beszéljek a ritka találkozón?! Ki tudja, miről beszéltünk utoljára, emlékszik-e egyáltalán valamire... mondjam, hogy államvizsga előtt állok, holott ő már azt is elfelejtette, hogy egyetemista vagyok?! A blogolással is ez a helyzet... annyi említésre, írásra való dolog történt: születtek, megfogantak, csaltak és csalódtak, összebarátkoztunk, újra összebarátkoztunk, ismét eltávolodtunk, változott a környezet, a felállás, a munkakör. Lehullt sok teher... de furamód nem könnyű felengedni... Megszoktam a tengernyi feladatot, a betáblázott életritmust, azt, hogy mindig van ami nyomasszon. Mert nem volt olyan, hogy valami ne lenne elmaradva, ne kellene egy vizsgát letenni, egy dolgozatot megírni, stb. És most nincs ilyen, tegnaptól nincs, és mégis... nem sikerült még felengedni... De sikerülni fog, mert van még néhány hét kemény munka (végre csak munka... Igen, van, aki ennek is tud örülni :D) és végre lesz pihenés is, ha minden a terv szerint alakul. Pihenés az is, ha sikerül időt szánni olyan emberekre, tevékenységekre és dolgokra, akikre/ amelyekre szerettem volna eddig is, de nem jutott.

Sokaknak köszönettel tartozom az elmúlt időszakban tanúsított türelemért és kitartásért. Köszönet nekik!

Egy aktuális kedvenc:

Ha túl késő már, avagy Up in the air

2010-05-01T21:32:00.003+03:00

Adott egy férfi, első látásra a tökéletes pasi, egész jóképű, rendezett, jó a humora, van kellő önbizalma, jó szakember, biztonságos anyagi háttérrel rendelkezik, stb. Ám, ha jobban megnézzük, valami hibádzik... A "tökéletes" pasinak nincs barátnője, pedig már benne van a korban... Azaz túl sok barátnője van, és egyik sem szerelemből, csak úgy, két út között vagy a rövid otthonlétre...

Amikor mi megismerjük, már ez az életformája, hitvallása a kötelék nélküli élet... dolgozik megállás nélkül, és oktatja az embereket, hogyan tegyék magukat szabaddá és éljenek úgy, hogy egy kis hátizsákba mindenük beleférjen...

De van egy nő, aki szintén világutazó, vele első pillanattól más a helyzet, ha nem is tudatosul ez egyből... szellemi társ lesz, más a világ mellette és az emberünk is egészen más, ha vele van... önfeledten mosolyog, gyermeki örömmel beszélget, olyan tettekre képes, amit ki sem néztünk addig belőle... természetesen nem mutatja ki az érzéseit, hogy kötődik végre a nőhöz, egy lépés előre, kettő hátra... Ezt játssza...

Hogy a nő lelkében mi zajlik, arról ne beszéljünk, hisz a filmben sem derül ez ki...

Ám egyszer csak barátunknál elszakad végre a cérna, már nem bírja meg a hátizsák a kötődését és megkeresi a NŐt, csakhogy - és ettől lett kedvenc a film - későn érkezik, abban a házban egy boldog család él. Bármit is jelentett az idők során, ott, akkor csak egy téves csengetés volt... És ez talán így volt rendjén, volt elég alkalom, lehetőség addig. És semmi nem garantálta, hogy nem akar-e majd újra bepakolni a hátizsákba.

Kedvesség

2010-04-29T18:18:00.000+03:00

Pipacsos díj Jutkától.

Köszönöm ezúttal is!

Áldott Húsvétot mindenkinek!

2010-03-31T22:12:00.006+03:00

Mesteri, államvizsga, akkreditáció, webeu verseny, kutatás1, kutatás2... A felsoroltakkal telnek a napok és az éjszakák... na jó, még vacsoracsatára, egy-két kávézásra azért jut idő, de másra tényleg nem... húsvét kapcsán nagytakarításra, tavalyi dekoráció leporolására és egy rövid otthoni hétvégére futja csak...

Áldott Ünnepet!

Játék

2010-03-19T13:30:00.002+02:00

A sok kajás "játék" után egy örömteli másik Otitól:

Íme a kérdések:

1. Mi lenne, ha nyernék a lottón?
Lakás... nem túl nagy, de hiper szuper, sok extrával, szépen berendezve, nagyon felújítva és egy nagyobb autó, de továbbra is és mindörökké SKODA... Csak az hibádzik, hogy nem is lottózom, és hogy megmondta a "jósnő": "nem vet fel a pénz a közeljövőben" :))

2. Rossz szokásom?
Vannak... Makacsság, őnfejűség… néha kevés lustaság… erős akaratosság…

3. Koffein?
Igen, jöhet, amíg még nincs gond a vérnyomásommal  Bár mostanában nem kívánom annyira, csak tejjel, csak a három az egybent…

4. Színeim?
Kék és bordó és barna és fekete.

5. Mi van most rajtam?
Fekete cipő, kék farmer, fehér blúz és bordó mellény…

6. Háziállat?
Nincs… gondolkodom, hogy legyenek halaim…

7. Tíz év múlva hol látom magam?
(Kis és nagy) Gyermekek közt.

8. Legutóbbi nagyon jó élményem?
A kedd esti -már részletezett- vacsoracsata finálé.

Köszönöm a lehetőséget és tovább adom a kérdéssort Orsinak.

Vacsoracsata 3. - eredményhirdetés, záró vacsora

2010-03-17T20:38:00.002+02:00

Igazi izgalmak közepette néztük meg a videókat, nagyokat kacagtunk kissé zagyva, vontatott, felvágós, tájszólásos, megijedt mondatainkon, hogy aztán kiderüljön, mindenkit lenyűgözött a legutóbbi vacsora, az előétel, a teríték, a desszert... szóval nyertek... Ezúttal is gratulálunk nekik...

Na de nem cseréltem volna velük mégsem, ugyanis maradtunk négyen, a két nem nyertes csapat és kezdődött a buli, kiválasztani, mit főzünk (kacagva), felhívni a főtanácsadót (még jobban kacagva), elszaladni vásárolni (sírva vigadva)... ÉS FŐZNI, kacagni, magánéleti titkokat, célokat kivesézni... Épp időben elkészülni, bevonni a nyerteseket és nagyot enni, fotózkodni, és kifulladásig kacagni tovább mindenen...

A fotók (amelyek minőségéért Csabát és a gépét dicsérjük):

- a "vesztesek" főztje:

- Vacsoracsatánk sztárjai:

- egy ráadás kép (békés szándékkal közelít...):

Két hét múlva kezdődik újra a versengés, beszámolók természetesen továbbra is születnek.

Vacssoracsata 2.

2010-03-13T09:00:00.003+02:00

Szerdán a két fiúból álló csapat került sorra, ők készítettek mennyei vacsorát nekünk...
Beszéljenek a fotók:

az előételünk...

és a főétel...

és így nézett ki az asztal...

Desszertet is készítettek, lekváros palacsintát fogyasztottunk, ám akkorra már olyan jó volt a hangulat és úgy tele volt a hasunk, megfeledkeztünk a fotózásról.

Szülinapos is volt köztünk, akinek énekeltünk is:) A hangulat most is kellően emelkedett, kacagós volt, hogy aztán a mosogatás ideje alatt az élet nagy dolgait is kivesézhessük és a kusza világ szerelmi, párkapcsolati szokásait értékeljük...

Köszönjük a fiúknak a "pillcsiket" is és gratulálunk nekik!

Vacsoracsata

2010-03-05T08:18:00.009+02:00

Egyszer rég, egy szakkolis hétvégén a túrós makaróni készítése közben jött az ötlet, tarthatnánk egy vacsoracsatát... aztán kicsit megfeledkeztünk róla, de szerencse egy bruschettás vacsora lehetőséget teremtett arra, hogy részletesen kidolgozzuk a szabályzatot és belevágjunk a játékba.

Hat mindenre kapható évfolyamtárs - így az államvizsga írása helyett - kettes csoportokba sorsolódott, és múlt kedden el is kezdtük a kalandot. A szabályzat néhány érdekes eleme:

- 7 személyre (6 "versenyző" és egy állandó, nélkülözhetetlen videós külső szakértő) maximum 50 lejre kell vásárolni és ebbe az apró figyelmességek, ajándékok is bele kell férjenek.

- értékelni a liftben kell egyenként, amit megörökítünk és az utolsó utáni kedden közösen megnézzük

- a nyertes csapat kivételével a többi 4 ember az eredmény eldőlte után két órával kész vacsorával kell előrukkoljon.

Az első fordulóra február 23-án került sor, Chili con carne volt a vacsora, cserépemberekből volt az ültetőkártya és diploma járt minden kedves vendégnek, akik zokszó és kritika nélkül elfogyasztották a vacsorát. (Hadd jegyezzem meg, hogy a bejegyzést a tengernyi munka és házi feladat késleltette eddig.)

A második forduló is lejárt már. Tepsis csirkét vacsoráztunk tegnap, ami szintén nagy népszerűségnek örvendett. És kis húsvéti csibék jelezték, hogy milyen kaja is lesz valamint kézzel rajzolt, írott diploma járt a vendégeknek.

Köszönet az apukáknak a vacsora utánra ajándékozott finomabbnál finomabb házi borokért, amitől aztán nagy beszélgetések, kacagások színezték a kedd estéket.

Már az első előtti főzésnél kiderült, hogy nem magáért a versenyért jó, hogy kitaláltuk, hanem mert jó együtt lenni, nagyokat enni, beszélgetni és így kicsit jobban megismerni egymást...

Hétfő

2010-02-01T16:15:00.001+02:00

(az Egy 7vége című bejegyzés folytatása)

... a fű sem nőtt ma, de az órarend alakult... viszont fűt fát megmozgatva sem találtam senkit, aki ismerné az autómosó tulajdonosát... utolsó lehetőségként felhívtam az irodát, s mit ad Isten, azt mondják, a főnök nincs, számot nem tudnak, de a kesztyű előkerült sárosan és vizesen, de ők megtisztították, menjek csak érte... Mentem is, kosznak nyoma sincs (szerintem rá sem került...), de a kesztyű a régi nagy örömömre.

Sajnos csak mikrovilágom jó néhány tagja tudja a történetet, s most, hogy visszakaptam a kesztyűt nem is tehetem közhírré a történteket, pedig már ki volt dolgozva a teljes népszerűsítési stratégia...

További tanulság tehát, hogy ne hagyjuk az igazunkat, legyünk, bátrak, magabiztosak és kitartóak, az igazság és a méltó büntetés egyaránt kijár mindenkinek.

Egy 7vége

2010-01-31T17:49:00.001+02:00

A reggelt a hét fő témája és tennivalója határozta meg, szöktünk neki a laptopnak, hogy hány fok van odakint, -16, futás beindítani az autót... beindult nehezen, de rázott, csúnyán köhécselt, s ha ez még nem elég, a motorlámpa is jelezte, gondja van szegénynek...

A reggeli idejét és az egész délelőttöt a tervezés határozta meg... hétfőn kell hívni a kedvenc, imákba foglalt szerelőt, de a fia is vakáción van, lehet, épp sízik Ausztriába... máshoz nem mennénk, mi lesz?! Hiába mind hallottam a nyugtatást, csak a hidegtől lehet, semmi komoly baja nincs, biztos csak elfagyott kicsit a nemtudommi, nagyon idegesített, hogy miért pont most, miért pont velem...

Na de beletörődve elindultunk megmosatni az autót, ugyanis megmaradt a mondás, ha koszosan viszed az autót szervízbe, olyan, mintha mosdatlan mennél orvoshoz... A kedvenc autómosó szülővárosomban van, de most beértük egy másikkal is, kb. 1 órát vártunk egy külső mosásra, belefáradva indultunk haza, és csak itthon vettük észre, hiányzik a mosás idejére az autóban hagyott bőrkesztyűm. Az a kesztyű, amire évek óta vágyok, ezt a példányt tavaly nyár elején néztem ki, azóta rendszeresen ellenőriztem a boltban, hogy megvan-e még, sokszor felpróbáltam, elképzeltem, hogy az enyém lesz.... és az is lett, ajándékba kaptam a Mikulástól, buszon érkezett épp a napján, hogy aztán büszkén vezessek benne... Alig két hónapig hordtam és most nem volt meg, el sem képzeltem, hogy ilyen lehet... Visszamentünk, kértük szépen, kértük csúnyábban, de nem került elő... A szolgáltatásuk - amit becsületesen kifizettünk - hatszorosát lopták el...

Na de ne feledjem el az örömöt, kiolvadt az agyonfagyott autó és kialudt a segítséget kérő lámpácskája, megnyugtató érzés, de nem voltam igazán boldog tőle, lehet, hogy olcsóbb lett volna, mint a kesztyű, és egyébként is...

Több tanulság is megfogalmazódott közben: 1. mindig történhetne rosszabb is, mint ami épp történt. 2. ha te tisztességesen végzed a munkádat, nem vágod át az embereket, nem jelenti azt, hogy más is ezt teszi. 3. semmit nem kell olyan helyen hagyni (irodában, autóban, lakásban), hogy könnyen hozzáférhető legyen, egy-egy ember ellop ezt-azt (az autómból már loptak el egy színben épp oda találó rotring golyóstollat)...4. ne ragaszkodjunk tárgyakhoz...

Szóval ilyenre sikeredett az év első viszonylag tanulásmentesre, főként pihenősre, egymásra figyelősre tervezett szombatja, és ez még nem minden...

A vasárnap nagy örömünkre sokkal békésebben, nyugodtabban telt, igazi régi illatok és ízek világában.

A mi házunk

2010-01-29T14:50:00.004+02:00

Köszönjük az ajándékozónak!

Bruschetta vacsorára

2010-01-29T07:32:00.001+02:00

Az alapötlet Ottistól származik, Orsiéknál meg is kóstoltuk, nagyon finom volt.

Ma saját ízlésre szabtuk, s mi is elkészítettük. (Na nem mintha olyan nagy munkát követelne...:-)

Filmeket ajánlok

2010-01-25T21:06:00.008+02:00

Az Oti meghívására felsorolok öt filmet, amelyek a nagy kedvenc kategóriába tartoznak. Azt mondhatom, sok filmet nézünk, de én keveset nézek végig, ugyanis általában belealszom... Nálam az a jó film, amelyiket fáradtan is végig tudom nézni vagy amelyiknek az elaludt részét másnap megnézem... Előrebocsátom, hogy jó ideje gyakorlatilag mindig fáradt vagyok, és nincs erőm komoly, mélyreható filmeket nézni. Nem szeretem a horror, sci-fi, történelmi és akciófilmeket, és csak kicsit szeretem a művészfilmeket. Tehát maradt a dráma, a romantikus, a thriller és a vígjáték. Jó még tudni, hogy csak nagyon kevés színésznek tudom a nevét, nincs olyan, hogy a színészért szeretek vagy nem szeretek egy filmet...

Na nézzük melyek is jutnak most eszembe és milyen sztori kapcsolódik hozzájuk:

1. Az első és az örök kedvenc a Micsoda nő (Pretty woman). Még olyan kicsi voltam, amikor legelőször láttam, hogy nem is értettem, mit mond tulajdonképpen, csak tetszett, mert valóra vált a mese és mert olyan szépen bánt a bácsi a viselkedni sem tudó nénivel... Most is ezekért tetszik valamint mert távoli világokból érkező emberek sorsa fonódik össze benne. Ez az egyetlen film, amit háromnál is többször láttam (talán 33-nál is), mondjatok el két egymásutáni mondatot belőle és én rávágom a harmadikat :P

2. Az ördög Pradát visel (The Devil Wears Prada)- mert újságíró, mert okos, ügyes, de nem visel Pradát, csak lapos talpú, kényelmes cipőt, és mindent megtesz, hogy ő legyen a legjobb és hihetetlenül édes, megértő a barátja... és mint ahogy az életben is lenni szokott, elkapja a hév, elszalad vele a ló... de nem örökre... Életre szóló tanulság, alig sikerült megemészteni, hogy én ott, akkor nem dobtam volna el azt a telefont... de ezt azok is tudják rólam, akik még mindig szeretnek...

3. Velem vagy nélküled (The story of Us) Nem mond sokat, de megfogott, végigsírtam egymás után kétszer, s ha most betenném most is sírnék... Bruce Willis minden filmjét megnéztem általános és középiskolában, talán az is megfogott, hogy ő játszik egy romantikus filmben, de elsősorban nem ez, hanem az, ahogy bemutatja, milyen nehéz elfogadni a társunk másságát, a szerelem sok dolgot legyőz, de a hétköznapok monotonitása, a mókuskerék kikezdi a legigazabb fajtát is... Kicsit magamra is ismertem a női szerepben, a tökéletességre törekvő nő, aki alig tud ellazulni, ha félre áll a függöny, ha nem végezte el minden munkáját... És a család... amikor pont úgy mondunk valamit, mint ahogy anyukánk/ apukánk mondaná és van, hogy ez a párnak elviselhetetlennek tűnik. De a vége a legjobb, amikor Katie kiordibálja magából, hogy mennyire szereti azt az embert, akivel közösek a gyerekek, közös az élet...

4. A békés harcos útja (Peaceful warrior)- erről nemrég írtam.

5. Határok nélkül (Beyond borders) A film témájáról nem lehet csak úgy írni, megrendítő képek sora tárul elénk... Valahányszor elégedetlenek vagyunk a sorsunkkal, a napi menüvel vagy úgy érezzük, nem bírjuk már a torokfájást fel kellene idézzük a film egy-egy részletét...

Kíváncsi lennék, melyek a kedvencei Orsinak és Sipinek, ők azok, akik sok -sok jó filmmel látnak el.

Áldott Ünnep

2009-12-20T09:59:00.003+02:00

...mert épp vizsgák vannak, mert még nincs megvásárolva mindenkinek az ajándék, mert még sok elintéznivaló, munka akad... Szóval kb. ezek az érvek fogalmazódtak meg bennem, amikor próbáltam megnyugtatni magam, miért is nem küldtem karácsonyi köszöntőket a barátaimnak, ismerőseimnek...

Én mától nem vagyok internet-közelben, de gondoltam, ha valaki benézne, őt legalább lepjem meg:

Áldott, békés Karácsonyt, célokban és megvalósításokban gazdag Új Esztendőt kívánok Neked!

Az életben nincsenek hétköznapi pillanatok

2009-12-13T18:03:00.003+02:00

A békés harcos útja... a címet és az alcímet elolvasva tudtam, hogy nem lesz elég egyszer megnézni a filmet... Filmnézés közben végig az volt az érzésem, hogy hatalmas betűkkel ki kellene írni minden elhangzó gondolatot a szoba falára, hogy naponta többször is találkozzak velük, hátha sikerül kicsit tanulni belőle...

Kedvenc jelenetek:

1. Manapság már az is ritkaságszámba megy, ha valaki nem fél semmitől, ha mindig nyugodtan alszik és esténként, lefekvés előtt nem tör rá a félelem, hogy nem elég jó a munkájában, a kapcsolataiban, stb.

2. Egy tragacson üldögélve főhősünk szépen megfogalmazza az élet alapjául szolgáló "értékes" gondolatokat:

"A harag, a gyűlölet és az erőszak... ez mind csak félelem."

"Ha lekváros- mogyoróvajas szendvicset csinálsz előbb a lekvárt, ne a mogyoróvajat kend az alsó szeletre"

"Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a leginkább szüksége a szeretetre."

"Olyan nincs, hogy semmi sem történik,"

Mindezeket persze mi is tudjuk, csakhogy a legtöbb esetben egy hasonló csapás eredményeként kezdjük el igazán komolyan venni.

3. Nehéz úgy dolgozni, hogy közben nincs aki értékelné, nincs megmérettetés, nem ismerik el soha, hogy jók vagyunk, de érdemes, merthogy nem a célt kell csak szeretni és akarni, hanem sokkal inkább az odavezető utat, az apró lépéseket kell élvezni és örömmel csinálni, amikkel közelebb jutunk a célhoz, ami ekkor már nem is fontos igazán...

4. A harcos alapszabályai:

paradoxon: az élet misztérium, ne pazarold arra az időd, hogy megértsd.

humor: Őrizd meg a humorodat. Főként ha saját magadról van szó. Ez mindennél több erőt ad.

változás: Soha semmi nem marad ugyanaz.

Há' egyen egy (H1N1) almát

2009-12-13T16:57:00.005+02:00

Az influenza "kötelező" tünete a magas láz és az az érzés, mintha az emberen "átment volna egy úthenger" vagy kicsavarták volna. Ezért ha valakinek "csak" náthája vagy torokfájása van, de nem érzi magát nagyon rosszul és nincs láza, akkor nem influenzás, hanem a felső légúti megbetegedéseket okozó körülbelül 300 kórokozó valamelyikével fertőződött meg. (forrás: www.hazipatika.com)

Bár mostanában sokat foglalkozom az elmúlás témájával, a H1N1 vírust soha nem tekintettem igazi veszélynek. Az én olvasatomban sokkal veszélyesebb pl. az autóval való száguldozás egy alig csúszós talajon... Ám amikor tegnap egyik pecről a másikra köhögni kezdtem, reggelre a torkom is fájt, sikerült kicsit beijedni és elfilózni a kérdésen, mi lesz, ha elkaptam, ha nem megyek időben orvoshoz vagy nem a megfelelő orvoshoz megyek, stb.?! Persze a kötelező tüneteknek kb. fele jelentkezik nálam, de az elég a ijedtségre... Semmi nem történik ok nélkül, így az sem, hogy lebetegedünk, egész másként gondolkodtam el, átértékeltem, feltártam és meggyőződtem, de teljesen más dolgokról és más megvilágításból...

Aki így szeret élni, az sosem tud felkészülni a más életre, és ebben a korban nem is kell felkészültnek lenni rá, de mégis jó ha tudjuk, hogy szerencsések vagyunk, hogy pont itt és pont most élhetünk, hogy ismerhetjük és szerethetjük a körülöttünk lévő embereket. igaz, hogy drága az élet, de azért tartalmaz évent egy Föld körüli utazást, ami nem semmi!

Biztos pontok

2009-11-06T21:10:00.001+02:00

Az új dolgok színt visznek az életünkbe, az újonnan kötött ismeretségek jóleső kihívást jelentenek. Jó, ha igyekszünk megújulni ruházatilag, kapcsolatilag, szakmailag, tudásilag, blogilag, mert így nem vállunk unalmassá másoknak és nekünk sem lesz unalmas a világ. De mindez úgy igazi, ha vannak örök és biztos pontok az életünkben.

Számomra nélkülözhetetlen az ember, aki mindig ott volt az asztalfőn, aki mindig elmondta a véleményét sokadjára is, csak néha hallgatva meg az enyémet... Szinte hihetetlen és kezelhetetlen, hogy már nincs ott, mintha évek teltek volna el azóta, hogy utoljára láttam és ugyanakkor mintha minden közös élmény tegnap történt volna. Tisztán emlékszem a piros konyhabútoros meglepetésre, a heti kiflirevaló kiszámigálására, a szerelmi életem számonkérésére, a zsírfoltokra a nadrágomon, a disznóvágásokra, és a félelemre, hogy félremozdul a keze és arra, hogy bíztam annyira benne, hogy mégis oda merjem tenni a fejsze alá a kezem, a ballagási ajándék ötletére, a sok-sok aranymondásra, és arra a bizonyos kézfogásra…

Bizonyította, hogy nem kell tanultnak lenni ahhoz, hogy példa értékű életed legyen, hogy a sok kitartó és igaz munka is meghozza a gyümölcsét... De bizonyította azt is, hogy egyes embereknek nem használ a nevelés, a szép szó, de a verés sem… Csodáltam és ösztönösen utánozom a kitartását, az önmagához és a másokhoz való szigorúságát, a tiszta életformáját és remélem, hogy sikerül úgy megvalósítani magamat, ahogy neki sikerült. De azt is remélem, hogy jobban meg tudom választani az embereket magam köré, s hogy tudok kicsit toleránsabb lenni, mint amilyen ő volt.

Igyekszem úgy élni továbbra is, hogy örömkönnyek csillogjanak nagyapai szemeiben, amikor onnan fentről, abból a másik országból letekint rám. És remélem, ha nem is érezte eddig, hogy mekkora szükség volt rá, most látja – hogy a legtalálóbb példával illusztráljam –, úgy viselkedünk, mint a lovak, amikor a hajtó bedobja a gyeplőt közéjük, mindenki megy a saját feje után, teszi, amit az ösztönei, érdekei, eddigi elfojtásai diktálnak és vissza-visszatekint várva, hogy az erős, érdes hang megzabolázza, és jó útra terelje.

Tanít az élet is...

2009-09-14T08:15:00.004+03:00

Általános iskolában - vagy kicsivel előtte- megtanulunk írni, olvasni, majd osztunk, szorzunk is... Később románul is tanítanak, és a szerencsésebbek most is hallják, hogy hangsúlyozta az általánosban a vesszőt a magyar tanár úr...
Középiskolában már vásároltuk a könyveket, egyre nagyobb volt az ára a tanulásnak... Ma olyan tanfolyamokra vágyunk, ahol naponta 350 - 495 lejért adják a siker kulcsát a kezünkbe...
És felnőttként - szerencse, hogy csak felnőttként - olyan tanfolyamokat is tart nekünk az élet, amiért fizetnénk, csak ne kelljen tanulni belőlük... Megtanítja, hogy erősebb emberek vagyunk, mint azt gondoltuk magunkról, hogy a kitartás, a józan ész ott van bennünk és használni is tudjuk, ha úgy adódik. Szelídebb, odaadóbb és "jobb" emberek leszünk, átélve egy nagy fájdalmat, és látva, sokan vannak mellettünk a bajban... Erősebben hiszünk Istenben és határozottabb a sejtés, kevesebb a lelki atya, mint a pap, s mind a profán, mind a "szent" világot a pénz hajtja és uralja...
Fontos még megérteni a lecke azon részét is, hogy figyelni kell a testünk jelzéseire, nem lehet csak úgy elmenni mellette és az erőnket fitogtatva ne venni észre a mentőcsónakokat, mert figyelmeztet az orvos és jelez a test, csak figyeljünk és reagáljunk, ha kell, kérjünk segítséget, és ne álljunk tétlenül, amikor lépni, tenni kellene az egészségünkért....
A tanfolyam ideje alatt csalódunk pozitívan egész a meghatódásig, és kiderül, jobbak, odaadóbbak, tisztességesebbek az emberek körülöttünk, mint gondoltuk, de persze csalódunk negatívan is, amivel - és ezt egy másik tanfolyamon tanultuk - nem kell foglalkozni, azok felé forduljunk, akiknek adni tudunk, és akik nekünk is sokat adnak... De velük legyünk végtelenül rendesek, feddhetetlenek!

Tanulni tehát mindenből lehet és kell is, a tanfolyamok árát pedig csak jó esetben mérik pénzben...

Törekedjünk arra, hogy teljes földi életet éljünk, eltékozolt idő, csalódás és félelem nélkül, látva az élet szép oldalát, az emberek jobbik arcát és érezve a szeretetet, ami körülvesz minket...

Nyárutó

2009-08-24T16:23:00.018+03:00

Nem kell országhatárokat átlépni ahhoz, hogy újat, szépet, láthassunk. Ha kevés az idő (értsd în sens figurat is) tekintsünk körül saját hazánk háza táján! Mi ezt tettük hétvégén nagy örömünkre és feltöltődésünkre:

XXI. századi freskó Marosfőn :))
(eddig csak úgy elhajtottunk mellette)

Haladunk, ámulunk

Kis kacsa fürdik a Gyilkos-tóban

Körbejártuk

Haladtunk a szoros felé

Kávézás közben egyszer csak feltűnik, ez a vendéglátó egység hűtőszekrénye:

Ők is kíváncsiak a hazánkra

Izvorul Muntelui

Hajóz

Megszáll, nem riasztja el holmi lakodalom :)

Reggel még szebbnek láttuk:

Szárhegy, Lázár -kastély

Szeret

Át Libánon, ha el is terelik a forgalmat, s vasárnap már Zetelakán terveztük az ismerjük meg szép hazánkat projekt következő állomását

Akarsz-e játszani

2009-08-13T11:50:00.006+03:00

Az ilyen napokért érdemes élni... Amikor hirtelen, hiába borítja köd a várost, kivirul életem ege... és fene tudja mitől... csak úgy! most hirtelen derűs akar lenni! És máris más az arckifejezés, más az önmagamról alkotott kép, mostantól megint képes vagyok a világmegváltásra, másként szól a rádió és akarok játszani, játékban élni - egy életen át -, mely valóra vált... Megmagyarázni persze nem lehet, azt sem, hogy mitől vagyunk melankolikus, az egész világ elől is elbújni vágyó - amikor látszólag semmi problémával nem küszködünk - állapotban és az sem magyarázható, hogy mindez mitől változik meg, mitől látjuk hirtelen szépnek - a külvilág számára is látható problémák falán át - az egész világot.
De ettől és épp így szép az élet!

Luxus

2009-08-10T10:18:00.005+03:00

Szinte mindig ráébredek, hogy a kellő pillanatban megjön a kellő segítség... De addig őrlődök, idegeskedek, türelmetlen, undok, életunt és "életuntató" vagyok... Most is így van, olyan dolgon mérgelődök, dühöngök és zsörtölök, amin nem lehet változtatni, ami -sajnos- megtörtént, "megbélyegzett", s élni kell(ene) vele... de nem, én nem olyan vagyok... én felidézem, megharagszom és elrontok egész napokat...

Ma reggel olvastam Tisza Kata legújabb bejegyzését, és jelnek, jelzésnek vettem, talán nem véletlenül:

Mi kell még?

Bosszant, amikor hagyom olykor beszivárogni a mindennapok kesernyés-savanyú szagát a kristálypohár résein. Ha csak egy pillanatra is nem őrködsz éberen életed falainál, bunkó lesz a hentes, becsap a zöldséges, letaposnak a buszon, késik a vonatod, elromlik a mosógép, kiderül egy ismerősöd ismerőséről, hogy micsoda egy hitvány alak, újabb földrengés rázza meg a világot, lelepleznek egy gyilkosságot, megugranak a hitelek, a szomszéd kutyája beleharap frissen festett kerítésedbe. Nem figyelsz oda, és máris bekerül valami szemcsés részecske a háztartásodba, ellopja a gondolataid, és helyére igyekszik tolni a bosszúságot, az aggodalmat, a félelmet, a haragot, a szorongást, a viszolygást, megannyi olyan érzést, amitől ha csak egy pillanatra is, de nem leszel épp kedves, bájos, elbűvölő, könnyed és gondtalan. A felismerés: nem tudod a világot kikapcsolni. Mert ha nem volna a világ, benne a hentes, a zöldséges, az utas a buszon, a vízkő a mosógépben, földrengés, gyilkosság, hitel, és a szomszéd kutyája!

Állítólag Európában nem lehet meditálni, legyél akármekkora mélyguru. Mert annyira zizeg még a levegő is, hogy képtelenség a semmire gondolni. Minden nappal közelebb kerül a tény, hogy milyen rövid az időnk itt. És annyira aránytalanul sok felesleges elem örvénylik. Az életed minőségét mértéktelenül javítja, ha nem veszel róluk tudomást. Azt mondod, ó, én magam vagyok a harmónia, semmi sem érdekel, csak röpködni akarok összevissza, a saját kis életem, családom, világom számít, a többit kizárom, becsuksz-ajtót ablakot, kidobod a tévét-rádiót, nem olvasol újságot, nem veszed fel a telefont, ezen túl már csak füvet eszel és nem is szőrtelenítesz. De hiába ülsz otthon bundásan, nem kerülsz vissza a természetbe. A civilizáció agresszív, és bekúszik a küszöbön, a kulcslyukon. Együtt kell élni vele. Amennyire lehet, józanul.

Idegeskedni luxus. Kevés az idő. Visszaszólni a hentesnek, meggyőzni a zöldségest, csalódni az ismerős ismerősében, visszaharapni a kutyát luxus. Nem engedhetem meg magamnak, mert két nap az élet, mindjárt itt a holnap, nekem meg még főznöm kell vacsorát, mesét kell olvasnom, és mosolyogni, jó éjszakát!

(Szünet)

Sz. B. szokta mondani elégedetten: „Jókat eszünk, mi kell még?” Régebben azon tűnődtem magamban, ha társaságban elcsíptem, hülye ez az Sz. B., hogy folyton ezt mondogatja, micsoda egy szimpla életfilozófia. Ma már elnézést kérek Sz. B.-től. Igazad van, Sz. B. Mi kell még? Az egyszerű dolgok dicséretén kívül. És annyira örülök, hogy egyszerű ember vagyok. Hogy végre eljutottam ide.

És jönnek a levelek: „Szia Kata, elnézést a zavarásért. Valaki akarok lenni én is. Szerinted hogy kéne ezt csinálni?” Az a helyzet, hogy szerintem leginkább sehogy. Legalábbis kifelé. Mert nézzük csak meg a valakiket. Aki igazán valaki, az szinte mind boldogtalan, magányos, megőrül, függő lesz, visszavonul, túladagol, és korán meghal. A többi meg, aki marad, naphosszat ugrabugrál, és megpróbál valaki lenni, és legrosszabb esetben elhiszi, hogy lett. Micsoda strapa! Élete a barlang falára vetülő árnyék, a valóság meg valahol kint van.

Akkor már inkább a következőket tanácsolom. Nagy a divatja manapság az egyszerűségnek, és exkluzivitása is nagy. A sok hemzsegő valaki meg álvalaki közt kevés az egyszerű senki. Érdemes tehát ezt az utat járni. Jókat eszünk, mi kell még? Kimenni szombat délelőtt a szabadstrandra, zöld békát mutatni a gyermeknek, kapargatni a korpát a másik fejéről, felszúrni egy szalonnát. Nincs harc, nincs figyelem központja, nincs bűntudat. Előre engedni a világot, hadd siessen, mi még maradunk egy kicsit a napon.

(Újabb szünet)

Mircea Eliade filozófus a kedvencem volt. Gimnáziumi tananyag, érettségi tétel román irodalomból A lányoknál című írása. Álomélet és valóság konfliktusa feszül itt is, babitsi, gólyakalifás. És ott áll a valóságot átalvó férfi, és mondogatja, de hát én nem vagyok akárki, én vagyok Gavrilescu, a zongoratanár. Röhejes kortársai ilyenek mondogattak, amikor még jártam közönségtalálkozókra. „Én nem olvasok, hanem írok.” Vagy. „Én nem nézem a tévét, hanem benne vagyok.” Vagy. Beront a könyvesboltba: „Mérnem a főpolcon tartják a könyvemet?” Túl sok a nemakárki, zsibbasztó. Ki néz manapság még tévét? Jókat enni nem sokkal jobb?

(Megj.: a legjobb arcokat sosem a tévében láttam. Hanem. Pl.: a marosvásárhelyi fogorvos, a pécsi könyvtárosnő, a phuketi szabó, stb.)

Mi kell még? 1. Jókat enni. 2. Szabadstrandi herézés. Aztán. 3. Könnyed filmek. Minek folyton terhelni amúgy is terhelt életünket? Szex és New York. A műfajának és a célnak megfelel. Az ember jobban alszik tőle. Ami fontos szempont. Bár ha sokat nézem, megunom a nőket.

Ajánlás: Nem kellesz eléggé megjelent dvd-n. A csodálatos Scarlett Johanssonnal, a jópofa Drew Barrymore-ral, a nemtommilyen Jennifer Anistonnal, és még Ben Afflecknek is jutott egy mosoly. Bemutatják hányféleképpen érthetjük félre egymást. Ha hagyjuk.

Minden nap ajándék, az is, és különösen az, amikor az orvos jó hírt közöl, amikor egymás szemében többet látunk, mint azelőtt, és amikor csak úgy jól vagyunk... De ajándék az is, amit eltékozolunk, amikor nem mosolygunk, amikor nem akarunk boldogok lenni és amikor a beengedett civilizációnak teret hagyunk...

Nyári dísz

2009-08-06T19:44:00.010+03:00

Történt, hogy a mostanában naponta meglátogatott barátnőm egyszer csak kezembe nyomta a Praktika júniusi számát... Jött is az ötlet, én is feldíszíthetném a tavasszal gyártott koszorúma t nyáriasra...

Bár ezúttal "egyedül" készítettük el az "alkotást", öröm volt dolgozni rajta :)

Jó hét

2009-07-24T19:20:00.009+03:00

Mitől lesz jó egy átlagosnál is több (értelmetlen) munkával, nyűggel, kellemetlenséggel telt hét?!

Attól, hogy hétfő reggeltől gyökerezik a rég áhított kakaófióka…

A hétfő esti szülinapi (így júliusban...) beszélgetéstől, salátától...

A szerdai meglátni megszeretni hátizsáktól és a ráeszméléstől, hogy egy tökéletesen illő darab...

Attól, hogy a sarokba rejtett, nem kedvelt kaktusz 3 fiókát is növesztett…

És egy pénteki nagyon kedves gesztustól...

Ki mit érdemel azt kapja,

2009-07-02T10:47:00.006+03:00

... és ha igen, mikor?!
Gyakran rágódom el azon, hogy azt kapjuk-e, amit érdemlünk, hogy én vagy más azért hordjuk-e az adott keresztet, mert előzőleg ezt érdemeltük ki?! Azt gondolom, valami hibádzik... azt remélem viszont, hogy visszafizeti az élet a most hozott áldozatokat, a nem túl kielégítő szituáció megbecsülését és a tisztes helytállást...
Aztán néha azt is gondolom dühöngve, minden megértés, remény és hit nélkül, hogy valami ezzel az egyensúly-elmélettel nincs rendben... Mert hiába tudom jobban, hogy mit hogy kellene tenni vagy hiába vagyok rendszerezettebb, ügyesebb, "okosabb", hiába tudnám százszor jobban csinálni, nem én ülök ott, nem rám bízzák azt... De nem látunk a jövőbe, csak azt remélhetjük, hogy hosszú még az élet, és mindenki megkapja a jót vagy rosszat, amit kiérdemel élete során...

Évforduló

2009-06-19T23:57:00.014+03:00

Már két éve témázunk azon, hogy összekeverem az színeket... és igaz, hogy az évforduló időpontjában sem tudunk megegyezni, de most egyet megünnepeltünk... nem épp a megfelelő napra esett, így eltoltuk... Kidolgoztuk a pénteki programtervet, nem számolva a fáradtsággal és az egész napos más - más feszültséggel...

A tervet mindezek ellenére megvalósítottuk, még ha nem is volt olyan fennkölt a hangulat, ugyanis ággyűjtés közben csengett a telefon, a vacsora alatt a hétköznapok problémáit beszéltük át, és megvolt a "kellő" kételkedés is, de meg a közös munka és annak gyümölcse is...

Az álmoknak nem lehet határt szabni

2009-06-14T18:55:00.007+03:00

Az álmoskönyvek és álomfejtő asszonyok "okoskodása" nélkül is lehet dekódolni egy - egy álmot... Értjük, hogy számunkra mit is üzen... azt mindenképp, hogy sokat foglalkozunk ébrenlétünk során tudatunk vagy tudattalanunk segítségével egyes dolgokkal... A modern értelmiségi, "gondolkodó" ember eljátszik a gondolatokkal, jövőképet alkot, egy - egy történés, személy kapcsán magának és kigondolja, mi is lenne, ha... És egyesek mindezt álmaikban viszontlátják... hogy reggel fáradtan, nyomott hangulattal, ingerülten ébredjenek, és hogy az ébrenlét csendes pillanataiban is ezen merengjenek...
Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek az álmai annyira összefüggőek, rendszerezettek és cselekményesek, akár egy filmet néznék, az életem filmjét... A szereplők ismertek, a téma az életem egy - egy szegmense és a történések vagy egy megtörtént eseményre alapoznak és az játszódik újra, egészítődik ki fiktív elemekkel, vagy jóslat jelleggel a jövőre vonatkoznak...
Egy-egy nap így kissé nehezebben indul és nem hagy nyugodni a gondolat, miért pont ezt és így álmodtam éjszaka...

óra, idő

2009-06-14T18:54:00.008+03:00

Amióta az eszemet tudom, van karórám... Még nem tudtam, mit is mutat valójában vagy hogy mit jelent az idő, de hordtam, szerettem és ragaszkodtam hozzá... Ha elromlott, értsd elszakadt a szíj, azonnal másikat kellett vásárolni... Aztán le tudtam olvasni, akkor még inkább kellett, hogy mikor mehetek haza oviból vagy mikor csengetnek már az iskolában...
A bejegyzésre "készülve" próbáltam összeszámolni, hány órám is volt, de nem sikerült... emlékszem egyre, amit 2 éves koromban már viseltem aztán egyre, ami az akkori példakép órájára hasonlított és tőle is érkezett, volt, ami nagyszülői szeretetet, szerelmet jelképezett, de mind odalett...
Most van egy, amit én választottam, amiért háromszor jártam össze két várost..., de ott, ahol mindig biztonságra lelek, órát is találtam...

Születésnapi idézetek

2009-05-18T10:38:00.005+03:00

„Mindig bocsáss meg ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket.” – Oscar Wilde

„Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.” – Márai

“Mert az ember - ezt egyre jobban hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket. A végleges felnőtteket, akik nem hisznek már semmiféle csodában, gyanakvással szemlélem, s ez a gyanakvás és idegenkedés erősödik a tapasztalatokkal és az évekkel.” – Márai

“- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.” – Saint-Exupéry

“Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.” Szent-Györgyi Albert

“Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, és senki sem önmagát.” – Lev Tolsztoj

Annyi minden történt...

2009-05-14T20:13:00.004+03:00

Ha a blogra való belépéshez szükséges jelszó nem egyezne meg a postaláda jelszavával, talán be sem tudnék lépni ide már... de sikerült és ennek nagyon örülök, és még sok mindennek, szinte mindennek... Annak, hogy tavasz van, visszavonhatatlanul és minden színtéren: természetileg, lelkesedésileg, teherbírásilag, szerelmileg, türelmileg, ruházatilag... Remélem, ha erősen hiszem és akarom évszakilag egyszer csak kimarad a késő ősz és a tél! Örülök annak is, hogy akkor csak időszakosan ért véget valami és hogy most újra munkálkodhatok a csírák kipattintásán, még ha van is egy - két vakvágány... Vannak sikerek és így vannak irigyek is (cél, hogy több irigy legyen, mint szánó!) vannak egészben vagy részben megvalósított projektek és van remény rá, hogy egészében megvalósulnak, újabb célok is születtek és millió terv, fogadkozás is volt :)
Sok dolog belefért még a "némán" töltött egy hónapba, volt ott családegyesítő húsvéthétfő, sikeres informatika vizsgák, sok úszás, régi barátság felmelegítése, aztán 2 "nagy arc" neve mellé az enyém is felkerült egy előlap copyrightos részére, meg volt szervezve a VIII. is, sok nyűggel, fáradtsággal, dilemmával és kérdésekkel járt, de lejárt! Volt még névfelvevős lakodalom, új határidőnaplós rendszer bevezetése, alkalmazása, aztán a legfrissebb egy újabb technológiai fejlődés, amiért köszönet a szüleimnek!!!
Most zajlik a magánélet békésen, valamint a pre-szesszió (természetesen tanulásmentesen) és a magyar érettségire való felkészülés, na persze egy-két táblázat is becsúszik, de úgy tűnik, felülkerekedtek az érdekes munka kategóriák az elektronikus határidőnaplóban...

Ünnepi "alkotás"

2009-04-04T15:20:00.002+03:00

Nagy öröm, hogy elkészült a Húsvéti dekoráció, de fontos, hogy a "gyártási" időszak maga is örömforrás volt.

7 (mostmár nyílt) titk rólam

2009-03-30T09:04:00.006+03:00

Orsi dobott egy titokmegosztós labdát nekem, próbáltam olyan dolgokat összeválogatni, amikről még nem csobogtam úton útfélen, de nehéz volt, ugyanis nagyjából nyitott könyv az életem...

1. Kiskoromban nem tudtam egyedül játszani (ami nem volt gond, mert a szüleim szívesen játszottak velem), s ha netán igen, akkor is csak csavarhúzóval és vmi relékkel…
2. Amikor a szüleim nem voltak otthon tartottam attól, hogy soha nem jönnek haza és én árvaházba kerülök…
3. Nem voltam még 6 éves, amikor megtanultam írni (nemcsak a „ti” betűt) és olvasni (a legelső regény a Bölcső és bagoly vala Tamásitól) és én ezt hatalmas versenyelőnynek tartottam, sőt még most is gyakran sztárolom magam ezzel :D
4. Sok fura álmom van, mintha a múltban élnék, és mintha nem lennék megbékélve a jelennel, pedig teljesen jól vagyok, sőt nagyon jól!
5. Nem tudok énekelni, de nagyon – nagyon szeretek… sokan hallottátok biztosan már a szlogenem: „ha úgy tudnék énekelni, ahogy szeretek, már rég operaénekes lennék”, az éneklésem is hallhattátok, gyakran megfeledkezem magamról… Ja és táncolni sem tudok, de azt nem is szeretek…
6. Nem szeretem a lakodalmakat (és nem azért, mert nem tudok jól táncolni, hanem), mert azt gondolom, nem ünnepelhetem a házasságom első óráit olyan „rokonokkal”, akiket gyakorlatilag nem is ismerek és akik nem ismernek engem, pl. nem tudják, hogy szeretek énekelni, de tisztában vagyok vele, hogy nem megy jól.
7. Sok –sok ponyvaregényt olvastam (pirulós pofi] és mivel láttam, mennyire egy lére mennek, mondom magamnak, írok én is egyet (általánosban volt, amikor nem az egyediség volt az elsődleges cél), nekifogtam a kéziratnak (szó szerint papír és toll…), egy tanyán zajlott a cselekmény, de nem tudtam befejezni és többre nem emlékszem, mert mikor fele elkészült lektoráltattam, s aztán a lektor nem adta vissza soha a kéziratot.

Erdély térkép

2009-03-15T19:29:00.005+02:00

Fontos, eddig nem ismert infók kerültek Erdély térképére :) Sikerült behatárolnom Csíkszentszereda legfontosabb épületét és legfontosabb szobáját (számomra :) Mindenkit arra biztatok, egészítse ki a rendelkezésére álló adatokkal :)

Húsvétra készülés - első forduló

2009-03-14T10:53:00.016+02:00

A munka gyümölcse:

Ez a húsvét olyan ünnep,

fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegyen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.

(Bíró András: Ez a húsvét)

Impresszum - no comment

2009-03-12T13:45:00.005+02:00

Márciusi ünnepek

2009-03-06T22:19:00.008+02:00

Szülinap szorozva hárommal, nőnap szorozva a sok - sok igazi, ízig - vérig nő számával, Emőke névnap, és még sorolhatnám... Van amit ünnepelni márciusban, és ebben az a legjobb, hogy van az is, akit...

SokMinden

2009-02-26T17:51:00.002+02:00

Amikor rengeteg dologról lehetne és kellene írni, de sehogy sincs rá idő - ami persze csak kifogás, mert idő mindig arra van, amire épp szorítunk - akkor lenne érdemes belátni a fejbe és kimásolni mindazt, ami ott kavarog a liftezés, zuhanyzás, autózás, képernyőbámulás pillanataiban...
Nem ért meg egy bejegyzést a futószalagon gyártott master - dolgozat - tenger, nem jutott idő a nagy kártyázások bejegyzésére sem, de arra sem figyelt fel a blogger-én, hogy ismét szuper kabarét alkotott Nagy István és csapata, az éjszakai álmok felett is sikerült elsiklani írásban való merengés nélkül, de volt ott 3 adag muffin-sütés és EPC, de az bőven... Nem született új bejegyzés a tavaszváró havazóról, az új félévre tett fogadkozásokról, a fáradtságról és a sok-sok "jaj de jó, hogy élünk ezen a világon" pillanatról sem...
Ami most teljesen átjárja a szürkeállományt szintén csak megemlítést nyer, de visszatérünk rá kifejtősen is, csak álljanak szerencsésen azok a csillagok...

Mi lennék ha...

2009-02-08T20:40:00.003+02:00

Az Ottistól kapott továbbadósra való reakcióim egy kellemes hétvége utolsó éber óráiban:

Mi lennék ha ...?

...hónap lennék: június
...a hét napja lennék: vasárnap (amikor a város meghal egy kicsit és amikor templomban vagyunk, együtt ebédelünk, de még nem készülünk vissza...)
...a nap egy időpontja lennék: 16:30
...bolygó lennék: Föld
...tengeri állat lennék: rák :)
...berendezési tárgy lennék: hálószobaágy
...bűn lennék: csábítás
...történelmi személy lennék: István király
...folyadék lennék: baracknektár
...drágakő lennék: smaragd
...fa lennék: orgona
...madár lennék: pacsirta (akkor tudnék énekelni végre :D)
...szerszám lennék: harapófogó
...virág lennék: tulipán
...időjárás lennék: verőfényes napsütés
...mesebeli lény lennék: vágtató paripa
...hangszer lennék: GITÁR
...állat lennék: papagáj
...szín lennék: (autó-) kék
...érzelem lennék: szerelem
...zöldség lennék: paprika
…hang lennék: örömsikoly
...elem lennék: tűz
...dal lennék: (na ez mindig változó, most:) Charlie: Annyi minden történt
...film lennék: (ez is... most): Velem vagy nélküled
...könyv lennék: "Anya taníts engem"
...étel lennék: csirkecomb (Neki)
...hely lennék: erdő
...íz lennék: édes
...illat lennék: orgona
...hit lennék: keresztény
...testrész lennék: nyak (mozgatja a fejet ;)
...arckifejezés lennék: mosoly
...tanóra lennék: kommunikáció (felsőfokon)
...rajzfilm lennék: Pingu (Gergő biztos szeretne :)
...mértani alakzat lennék: kör
...szám lennék: 9
...ruhadarab lennék: (a ruhatár legkényelmesebbike) ing
...ékszer lennék: bokalánc
...kiegészítő lennék: öv
...szeretet megnyilvánulása lennék: ölelés
...rovar lennék: méhecske
...gyümölcs lennék: szőlő
...smink lennék: szempillaspirál
...épület lennék: tengerparti ház

Nézzük az ennivalókat:

Kedvencek: paszulyleves, vadas, palacsinta (mindezeket úgy, ahogy csak édesanyám tudja elkészíteni) és rántotta (ahogy csak Ő tudja...)

Nem szeretem ételek: salátaleves, spenót, diós sütik.

És akiknek továbbadnám, hogy a férfiakról is tudjunk meg ilyeneket: Ő és a farkas

Egy keddi ebéd

2009-02-03T17:33:00.004+02:00

A főzés azonban nem hétköznapi cselekedet...

kölcsönbaba vasárnapra

2009-02-02T19:19:00.029+02:00

"... és ezért most táncolunk"

"Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valahonnan."

"A mosoly beragyogja mindazokat, akik látják!"

"Aki nevet, azzal együtt nevet a világ..."

Ha valaminek vége...

2009-01-28T15:13:00.000+02:00

„Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.”
Ernest Hemingway

Tavasz

2009-01-20T14:06:00.009+02:00

Már tegnap reggel éreztem az illatát, de mára már szó nélkül hagyhatatlanná vált a csoda, amit a kissé korai és valószínű nem túl hosszú ideig tartó tavaszias időjárás hozott magával. Ha túlterhelt, nyűgös és fáradékony vagyok is, öröm számomra az enyhe, latyakos, de tavaszias időjárás. A tél hidegsége rideggé, fásulttá teszi az embereket és a természetet egyaránt... Mindig arra törekszem, hogy a március - október időszakban feltöltődjek ám a sok energiát, életkedvet, egy hónapnyi köd és hideg teljesen kiszívja belőlem... Ha időjárás a téma, ezek a leggyakoribb kijelentéseim, tavasszal, nyáron: "csak késő ősz és hideg tél ne jönne sohasem", télen": "hol van már a hőn áhított tavasz?!" Nem szeretem a sötétséggel borított délutánokat, a hideget, a jeges, havas, bizonytalan útviszonyokat, hogy nagyon fel kell öltözni, hogy mindig reszketek, de nem szeretem és nem is űzhetem a téli sportokat sem.
Ellenben nézzük a nyarat - amiről még biztosan sok bejegyzés születik majd -, amikor szép az idő, hosszúak a munka utáni délutánok, mászkálhatunk csak egy pólóban, lehet úszni, napozni, sétálni, gyönyörködni a játszótéri kisgyerekekben, és lehet Petőfi streetelni, piknikezni csak úgy, egy keddi délutánon vagy lehet kirándulni nagyokat...
Összehasonlíthatatlannak találom a nyarat és a telet, az átmeneteket is szeretem, a tavaszt, mert tudom, hogy jön a nyár, az őszt, hogy még kicsit hagyja élvezni a kedvenc évszakomat és persze a színvilága sem eldobni való.

Fél kesztyű

2009-01-14T12:07:00.004+02:00

Nem szeretem a telet, így nem szeretem a szükséges tartozékait sem, mint a sál, sapka, nagykabát, kesztyű, de néhány különleges darabot, amihez kellemes emlékek kötnek szívesen viselek, ha már muszáj... Ilyenek az anyukám által kötött sálak vagy amelyet nagyon sok munkával vasaltak simára. És ilyen volt a kedvenc kesztyűm is, ami alig egy hét alatt lopta be magát a szívembe, mert attól kaptam, aki a szívem maradék részét bitorolja... és ő is vetette véget a kesztyűhordásomnak, ugyanis elejtette a jobbik kezemre valót :(

Évzárás - évkezdés

2009-01-13T21:32:00.004+02:00

A 2008-as évre semmiképp nem mondható, hogy könnyű, felhőtlen év volt, sok megvalósítás, gyümölcsbeérés és tehertől való megszabadulás jellemzi, de volt bőven bú, bánat, düh, reményvesztettség is benne. Kezdődött mindjárt egy közvetetten érintő kellemetlenséggel, amin igazán segíteni sem lehetett, csak támogatón állni amellett, akinek erre szüksége volt, aztán alig 2 hónapra látszólag minden helyreállt, de nem... kezdődött megint minden elölről...
Sok - sok bizonytalanság és kilátástalanság övezte az akkor és ott a világ legfontosabb dolgának vélt államvizsgát, de van 5 perc alatt megkapott nyelvvizsgabizonylat és, igaz, egyévi szabadságot rá kellett áldozni, de sikerült a legjobbak között végezni, úgy ahogy kezdődött, négy évvel ezelőtt.
A nyár munkával, rövidebb utazgatásokkal, pénzköltéssel, boldog percekkel, kisebb, fölösleges (vagy néhol "fölös") hitetlenségekkel telt. Az ősz újat hozott - egyedül kell megbirkózni a feladatokkal és a feladatok alól kibúvó egyénekkel, újabb kötelezettségeket vontam be önként az életembe -, de megújulást nem. A tél nagy fájdalomban való osztozást, gyászt adott, kicsit bele is fásultam a hideg és köd egyvelegébe... de jött nagyon nagy örömöket jelentő lehetőség is, ami átírta a jövőre vonatkozó mátrix-tervet is.
A negatív kicsengés ellenére azt mondhatom, hogy amíg a problémákkal, kihívásokkal sikerül megbirkózni és még tanulni is lehet belőlük, addig összességében jónak értékelhető az év, hisz köttettek, remélhetőleg életre szóló barátságok, sikerült remek tapasztalatokat szerezni egészségesen, és ha lassabban is mint szeretnénk életünk és megvalósításaink szekere is előrébb jutott.
Az új évről még nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni, de hogy nem kezdődött leányálomszerűen, azt már leszögezhetjük... Fontos azonban, hogy szilárd tervek vannak és a megvalósításukhoz vezető alternatív utak is körvonalazódnak. Örömünk telik a családunkban, a barátainkban, néhol a munkánkban és abban is, ahogy az életünket éljük... Kell ennél több, másabb?!

Ami igazán fontos

2009-01-07T17:15:00.003+02:00

Vannak még nálunk elfoglaltabb emberek is, akiktől vállalatok működése függ vagy akik emberi életekért felelnek, de ők sem felejtik el a hozzájuk közel állók ünnepeit...
Más helyett is szégyenkezve kívánok Neked, Zs. boldog születésnapot!

...fala és Széplak

2008-12-15T15:33:00.016+02:00

A másik széplaki blogon (sokadjára is belinkelem, hogy biztosra odataláljon az olvasóm, ha még nem járt volna ott:) ) olvastam a szobatársak, lakótársak számbavételét, jellemzését még nyáron, de akkor nem éreztem késztetést arra, hogy én is írjak a nem annyira népes "csapatról", ám mostanság foglalkoztat a kérdés...

Az egyke (1 éves korától saját szobával rendelkező) leányka édesanyja nevelősködése kapcsán sokszor szeretett volna bentlakásban lakni, ám elképzelni sem tudta, milyen is az valójában... 19 évesen azonban Jónásnál (a hallban) eldőlt, két végzős mellé költözöm a 223-ba, nagyon jó társaság mondták, azóta sem tudom eldönteni, hogy azért költöztetett-e oda a tőszomszéd, mert nagyon antipatikus voltam neki vagy épp az ellenkezőjéért... Bár nem volt a legfelhőtlenebb év, visszagondolva, egész jól sült el a dolog és hálás lehetek az akkori (un?!)szimpátiának... Mindent könnyebbé tett a kicsi, barátkozós, kedveske, légynek sem ártó, sok-sok problémát, fájdalmat, dilemmát meghallgató, barátnővé váló K., de egy igazán jó társaságban minden típusú ember van, tehát volt mindent megnehezítő, tönkretevő, a délutánok csendjét jogtalanul követelő, fejre csapó szobatárs is, és volt olyan is, akiről nem kell mesélni. De meg kell említeni a falut, a folyosórészt, ahol mind végzősök laktak, akikben még égett a tenni akarás, a szervezőkedv, az értelmiségi életforma iránti vágy... Imádtam velük tölteni az időt!
Abból az évből van a legtöbb fennmaradó, tartósnak ígérkező kapcsolatom. Együtt járunk színházba, de van akivel barátkozunk, ünnepelünk, dolgozunk, beszélgetünk, naponta megváltjuk a világot és van olyan is, akivel ha csak havonta egyszer találkozunk is, olyan mintha egy faluban laknánk még most is.
Aztán egy év elteltével lett egy szövetséges, ezúttal mi választottuk a kicsiket magunk mellé, ám nem tettünk tanúbizonyságot emberismeretünkről... Egyikük meg sem szólalt egy fél évig, másikuknak be sem állt a szája egy fél évig. A szövetség tartósnak ígérkezett, és ígérkezik, minden reggel együtt kávéztunk, napközben folyt a messengerezés, aztán a délutánokat szobatársak lévén nagyjából együtt töltöttük. Azóta voltam már a sofőrje élete egyik legszebb napján, húzott már ki a pácból, és lényeges, hogy vannak közös tervek is.
Harmadév, a legtöbb mókával, kiruccanással, rendhagyással teli időszak... Sok-sok beszélgetés a lépcsőházban azzal, aki a legtöbbet hallgatott azelőtt, sok titok megosztása, felfedése, aztán sok közös kis titkos terv megvalósítása... Életre szóló barátságnak nézett ki, de valahogyan nem érdemeltük meg, hogy az legyen... tisztázatlanul, lezáratlanul lett vége, szinte egyik napról a másikra... én még reménykedek, hogy majd egyszer legalább az okok kiderülnek. Ezalatt volt még egy nyomot hagyó barátné, Tilos, hagyma, zakuszka... sörözések, nagy evések éjszaka és nagy röhögések, valamint közös kiruccanások, ez az eltávolodás sem magyarázott...
A negyedév első részében az elköltözés gondolatát dédelgettem, s így sikerült az addigra megelégelt 223-at elviselni, ahol semmi nem volt a régi és ahol nem találtam a helyem.
A széplaki élet más, itt mindig tisztaság van, ha van időnk és erőnk takarítani, itt akkor van csend, ha mi azt szeretnénk és akkor változtatnak a tárgyak helyet, ha azt akarjuk, sőt, a sampon is több ideig tart, de a berendezést is meg kell említeni, mostanra évszakonként cserélődnek a díszek és a szobanövények is imádják itt, akárcsak én!!!

csak úgy, és mégis szabályszerűen

2008-11-26T21:32:00.014+02:00

Látszólag teljesen véletlenszerű, csak egy esemény, ami nem az életutat teszi teljesebbé... De ha kellő távolságból visszatekintünk, látjuk, a kanyar, amit a "véletlen" esemény rajzolt nem letérő vagy zsákutca, hanem a soksávos és sokdimenziós út része, könnyű kis kanyar, hogy ne kelljen megállni a meredeken... A sorompók, gödrök, csipp-csupp partok kellenek, hogy lassítsunk, nézzünk szembe a világgal, önmagunkkal és értékeljük az eddigi utat, hogy aztán képzeletben vetítsük elő az előttünk állót. Tehát a szerencsésebbik rétegnek, akik közt én is vagyok (csak hinni kell, hogy ide tartozunk!) elég annyit tenni, hogy követjük a gödrös, sorompókkal, partokkal tarkított utat és bevesszük a nagy kanyarokat is (még ha sikos is az út, és nem is téli gumival közlekedünk), hogy egyre határozottabban körvonalazódjon a már gyermekkorban kirajzolódott cél... Persze azóta már azt is tudjuk, hogy maga az út a cél, tehát jó zenét hallgatunk aközben is, és jókat beszélgetünk, hogy jól teljen!

A változatosság mint éltető elem

2008-11-21T13:50:00.002+02:00

Egy átlagosan induló nap, egy figyelemfelkeltő kérdés, sok szervezkedés, izgalom, 4 beleegyezés (volt köztük vontatott, kételkedő is), s közben nem volt idő azon gondolkodni, hogy fogom-e tudni jól csinálni, vajon túl nagy-e a felelősség, nagy-e a kihívás... Kedden megkaptam az órarendet, s szerdán letanítottam három órát... Jól sikerült, a szemem is mosolyog, fáradtan, de vidáman telnek azóta a napok. Hálás vagyok annak, aki rám gondolt a lehetőség hallatán, ami jókor jött, felpezsdített és örömmel tölt el. Persze még több a kötelezettség, még nagyobb a terhelés, de ez nem baj, amíg bírom és szívesen csinálom, addig örülök, hogy van amit. Amire nem marad idő, az nem érdemel időt, az nem annyira fontos az életben, hogy veszteség lenne a hiánya... tehát jól vagyok és pont :)

Az Ő "nótája"

2008-11-06T10:03:00.012+02:00

Ten Sharp- You

It's allright with me
As long as you
Are by my side

Talk, or just say nothing
I don't mind
Your looks never lie

I was always on the run
Finding out
What I was looking for and I
Was always insecure
Just until I found

Words often don't come easy
I never learned
To show the inside of me Oh no my baby and
You, you always patient
Dragging out
What I try to hide

I was always on the run
Finding out
What I was looking for and I
Was always insecure
Until I found, Oh oh

You
You are always on my mind
You
You're the one I'm living for
You
You're my ever lasting fire
(You're my always shining star)
(You're my always)

The night
Always a good friend
A glass of wine
And the lights down low

And you
Lying beside me
Me full of love
And filled with hope -- ope --ope

You
You are always on my mind
You
You're the one I'm living for
You
You're my ever lasting fire
(You're my always shining star)
You
You are always on my mind
You
You're the one I'm living for
You
You're my ever lasting fire
(You're my always shining star)
(You're my always)

ki tudja, mi van lelkünk legményén?!

2008-11-04T11:28:00.007+02:00

Az agresszióról sokan sokféleképpen vélekednek és sokan sokféleképpen élik meg, van akinek mindennap jelen van az életében és nemcsak a TV-n keresztül, és ott van a másik véglet, aki annyira ideális környezetben él, hogy a TV-ben látottakat nem tudja a való életben elképzelni sem, soha nem látott verekedést, hangos szót is csak ritkán hallott és a legsúlyosabb agresszív cselekedet, amit a valóságban észlelt egy edénytörlő földhöz csapása volt valamint néhány ajtóbecsapás, ... Én a második kategóriába tartozom, ezért mindig meghökkent, ha egyes emberek agresszióval próbálják megoldani a nehéz helyzeteket vagy ha azt hallom, hogy valakinek végig kellett néznie szülei verekedéseit, esetleg őt is verték már véresre otthon... Nem is beszélve arról, milyen nehezen teszem túl magam egy-egy a felgyülemlett feszültség okozta brutális gyilkosságon (soha nem figyelek oda a PRO TV hírekre sem, épp emiatt), ha nem is ismerem az áldozatot sem az elkövetőt. Kereshetünk magyarázatot: TV, (poszt)modern társadalom, gyerekkori elfojtások, stb., már rég látszik, hogy furcsa, "kicsit más" az az ember... De annyi furcsa, kicsit (vagy nagyon) más ember van, akikkel napi kapcsolatban vagyunk és nem szeretnék úgy élni, hogy azokban mind kételkedek... Nem is beszélve arról, hogy mi lesz a jövőben, amikor a gyerekem lelki egészségét kell felügyelni, gondozni?!

Ha magára ismer az ember lánya

2008-10-26T18:51:00.002+02:00

Egy teljes - a szó pozitív, de tág értelmében - hétvége utolsó éber óráiban egyik blogról a másikra kalandoztam... Sok különleges személyiség... sok érdekes gondolat, csupa érdekes ember... Egyik blog egyik fejezetében mintha magamról olvastam volna, és ezúttal örültem, hogy az enyém a hagyományosnak ítélt életút:

"A hagyományos életút pálya abból áll, hogy iskola után egyetem, egyetemen ajánlott megtalálni a párt az életben, előnyős esetben mondjuk utolsó éven, mert addig úgymond „kiéljük” magunkat, aztán lehetőleg egy városban munkahelyet találni és mondjuk úgy két év együttélés után összeházasodni. Kis szülői segítséggel, hitelekkel lakást veszünk, jó esetben az autón már túl vagyunk, és nemsokára gyermeket vállalunk. Minden ami ettől eltér fejtörést okoz."

október 23, 17:00

2008-10-23T18:45:00.002+03:00

16:00 - kor végre meg lehetne ejteni a rég áhított beszélgetést... de szaladok, hogy időben és kellően el tudjak készülni... De az irodában marad a kabát, a lift előtt rájövök, hogy a sok - sok anyagi befektetést igénylő eredmények otthon maradtak... Aztán a főnök is elcsíp beszédes kedvében a folyosón, amit máskor nem is bánnék, de most... hát nem akarok elkésni, kifulladva érkezni!!! A bankautomata nem ad pénz, az autó behálózva, de azt mondják, kiállhatok, ha a kordont elhúzom és vissza is.. elhúztam, kiálltam, s mosolyogtam a 4 rendőrnek, akik csak bámultak rám: mi az hogy nem húzom vissza?! Egy másik automata sem szolgál ki... újra körbe kell járni a várost... 16:55- kor már van pénz nálam, csakhogy messze még a cél, tele a város rendőrrel... 17:04-kor berobogok reszkető kézzel, mérgesen, fejfájással, ahhoz hogy kiderüljön, legalább négyen jöttünk 17-re...
Na de az eredmény megnyugtató, csakhogy, mint azt már megszokhattuk egy újabb alternatíva is előkerült, most is van amin gondolkodni, miről dönteni, s mire pénzt költeni...

Az általános hangulata

2008-10-20T08:40:00.000+03:00

Hétfő reggel előtört az általános iskola hangulata, na nem úgy, hogy anyukám ébresztett, tízórait pakolt, teát főzött, nem is kezdtem olyan szorgalommal tanulni, az akkori barátok is távol vannak már, sem lakás, sem város nem stimmel, és mégis... Stimmel az elkeseredés, hogy ismét iskolába - most egyetemre és nem csak tanulni, hanem a tanítást elősegíteni -kell menni, reggel korán kelni, délután későig dolgozni, s hogy elmaradt egy-két tennivaló, akárcsak egy két lecke megtanulása. Akkoriban vasárnaponként is szomorkodtam, hogy jön a hétfő, s a taposómalom... Most azért persze szabadabban döntöm el, hogy mit tegyek a 8 órában, és a délután is a kedvem szerint alakulhat... De azért jól jönne egy nagy szabadság, a még szabadabb időbeosztás...

Függő projektek

2008-10-17T20:35:00.000+03:00

Elnémított a sok függőben, félig-megoldott-állapotban lévő projekt... Arra gondoltam, írok, ha legalább egyik megoldódik... de nem akar semmi letisztulni... Pedig arról is regélhettem volna, milyen nagy öröm volt a feladatot kis családommal, barátaimmal átbeszélni, kitalálni, mi is legyen vele, majd elkészíteni, örülni, hogy másoknak is tetszik, és pár nap után elkeseredni, hogy a SPAM-ekben nem találom a hivatalos reakciót...
Szükség lenne valamilyen szakmai kihívásra is, ezt mostanra határozottan érzem, ha bárkiben felmerülne a kérdés: melyik terület számomra a szakma, itt a válasz: PR - kommunikáció - újságírás - FR. Leírom, mert jó tudni, hogy jól választottam, hogy szeretem tanulni, s szeretném művelni. De ha már ilyen biztos, hogy ez az ideál-terület, akkor tenni is illene a további fejlődés érdekében, tanulni sokat kellene és lehetne még ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel leírhassam: "számomra ez a szakma!".
Az egy éves anyagi előléptetést(ami még nincs papíron a kezemben, ezért nem merem hinni sem) kissé beárnyékolják a függő ügyek... talán leginkább azok idegesítenek, amiket nem tudok befolyásolni, ilyenkor várni kellene és türelmesnek lenni... ez az ami nem megy :( De sok olyan projekt van, ami feledteti a függőket és bearanyozza a napokat, mint a családdal töltött vasárnap, a szerelmes esték, a régi és egyre mélyülő valamint az új barátságok, szülinapok, munkahelyi örömök :)

Szép az élet...

2008-10-07T14:15:00.000+03:00

Akkor is szép, amikor "csak" a megszokott dolgokkal kell foglalkozni...

Mindennapi munka - a maga megszokott örömeivel és keserűségeivel...
A beszólásokat, apropókat, tologatós tennivalókat jó esetben ellensúlyozzák a forró csokik, az örömteli feladatok, a kisebb-nagyobb kihívások... Néha elcsodálkozom, hogy milyen könnyen sikerült megszokni a munkába járást, a vele járó kötelezettségeket... Szép az elköteleződés, értékekkel való azonosulás, és a mindent bele adás! Így kell élni, tehát dolgozni is! De! Semmit nem kell minden áron végezni!
A délutáni lazulás - nagyon ritka és féltve őrzött kincs
Rég nem volt részem benne, szinte nem is emlékszem azokra az időkre... Egy húzós év után itt vannak a hosszú délutánok: a szunyókálás, az olvasás, a filmezés, a "csak úgy lét" - csak ez kötelező!
Még egy szak - meglesz valahogyan.
A döntés végleges, nem betegedek bele, minimális erőbedobással is meg lehet csinálni, amennyit ér, annyit belefektetek!
Mesteri - teljes gőzzel
Beiratkozni, ne fűzni hozzá nagy elvárásokat, de ha jól sül el, örülni, hogy értelmes dolgokat tanulhatok. Biztos jól döntünk és biztos hasznát vesszük!
Néhány "szilárd" tervvel alátámasztott kisebb projekt - lesz ezekkel is valami...
Mi lenne más? Kitűzöm a célt és megvalósítom. Újabbnál újabb módszerek, ötletek, csak tenni kell... s ha lassabban is, mint szeretném, de csak előre haladok!!! Az igazsághoz hozzátartozik, belém is szorult kevéske hanyagság, lustaság, s még ki tudja, mennyi minden nem :(...

Hát ezek a megszokott "tévkedések" (az un. takarékláng:D), és mindebben sok -sok öröm is van... Leginkább attól vagyok most boldog, hogy végre nem történik semmi szokatlan, semmi új, bár azt is tudom, hogy ez az idő nem tart sokáig és azt is, hogy attól is boldog leszek!

Ősz a Hargitán

2008-10-03T08:30:00.000+03:00

Édesanyámnak, és azoknak még, akik nagyon szeretik az őszt:

Érdekességek körülöttem

2008-10-02T14:44:00.000+03:00

A napokban meglepő módon nagyon "belevájtam" magam néhány ember életébe... a megszokottnál gyakrabban mélázok el a sorsokon...
Érdekes, hogy a teljesen szokatlan módon megjelenő idegen, hogyan válik ismerőssé, kedves emberré, hálótárssá, szeretővé... feje tetejére állít egy életet és mégis, olyan tisztánlátást, megfontolt gondolkodást vált ki, ami eddig nem volt jellemző... Öröm szemlélni Téged!
Egy másik igen tiszteletre méltó példa: új város, új közösség, csak egy biztos pont (egy férfi), majdnem teljesen román munkaközösség (egy székely "leánykának", akinek a munkaközösség fogalommal is most kell barátkozni...) és mindezek mellett ilyen kijelentések: "egész jól telt a mai nap is", "megszokom, persze", nyoma sincs elkeseredésnek, feladásnak, szomorkodásnak... Téged is öröm szemlélni! Én is büszke vagyok Rád és sokat tanulok Tőled!
A következő példa is figyelemre- és tiszteletre méltó... Hihetetlen meglepetés ért, hogy beavatott a titkába, mindent megtettem volna, csak hogy ne kelljen tudjak az egészről, aztán bevillant, mennyivel nehezebb lehet annak, aki mindezt megéli... Segíteni szerettem volna, átvettem volna legalább a fizikai fájdalmat, elég a lelki most neki... de nem lehetett... átsírta a délelőttöt, és gondolom még sok - sok délelőttöt, délutánt, éjszakát át fog... Bárcsak enyhíthetnék a fájdalmadon, te szintén tiszteletre és csodálatra méltó NŐ!

Ünnepi hangulat

2008-10-01T18:04:00.000+03:00

Októbertől januárig karácsonyi hangulat.. A spagettis barátnőm hatására döntöttem el, én is nekifogok már most a karácsonyi ajándékok beszerzésének, előkészítésének. Meg is van néhány! Nagy öröm volt, hogy otthon, Kézdicityben is találtam értékesnek vélt darabokat. Sok pozitívuma van a korai vásárlásnak - ezt régóta vallom, de igazán csak most sikerült belevágni -, pl. decemberben, amikor mindenki pénzt költ, én tartalékolok, amikor mindenki ajándékok után szaladgál, én békésen kitekintek az ablakon, feldíszítem a szobát és forró teát szürcsölgetve nyugtatom a feldúlt lelkeket. Ha rossz kedvem lenne csak előkapom az ajándékos zsákot, megnézegetem őket, és elképzelem a címzettek boldog arcát :)
Tehát karácsonyi hangulatban telik az elkövetkezendő időszak, jöjjön bármi és bárki!

Úti cél vagy utazás

2008-09-29T10:16:00.000+03:00

Jól érezni magunkat, szívvel lélekkel tenni amit így is, úgy is tenni kell, s az életünkbe bevonzott emberekkel töltött napokat örömmel élni meg, a félórákat sem kell kínszenvedni, lehet átnézni a hibákon, a másságon, mosolyogni bölcsen, de nem hibáztatni magunkat, nem rontani el a saját szép napunkat, örömteli időinket, csak mert nem mindenki a mi forgatókönyvünk szerint él...
Fontos még! Segíteni mindenkinek mindenben, ne hagyni, hogy kihasználjanak, de megtenni mindent, ami tőlünk telik. Bárki bárkire rászorulhat!
Ezen dolgozom, célokat kitűzni, megvalósítani, közben mindenben keresni az örömöt, a szépet, az életet (sajátot és másokét egyaránt) élhetővé, boldoggá tenni. A gondokra is kihívásként tekintenék, megoldanám, majd büszke lennék e képességre is... a siralomvölgyet és a mennyországot is mi teremtjük itt a földön... az örömteli utazás kellene legyen a cél!

A bal sávok jobbikán balra fel!

2008-09-23T08:56:00.000+03:00

Kész az autó, be van szerelve az mp3 lejátszó, az ajándékokat megvásároltuk, kalandra fel! Csak a város közötti vezetés és az, hogy odatalálunk-e keltett némi feszültséget, de egyikkel sem volt különösebb probléma... nem lepett meg, hogy a jobbra lévő "balra fel" utcát is megtaláltam, hisz egy nyelvet beszélünk...
Szavak helyett álljanak itt a fotók az elkezdett közös életük szépségéről, és a velünk töltött hétvége varázslatosságáról ("nálunk vannak Beáék és a barátja"):

A fiúk kedvenc elfoglaltsága: játék, tv.

A mi kedvenc elfoglaltságunk:

Vasárnapra a "prófétább" beszélt belőlünk, így végre a nap is kisütött, aztán hamar irány az állatkert, a vár, az orv(o)asi egyetem (a kertjében szerecsendiófák alatt sétálgattunk):

Az egykori csíki csapat:

Az osztálytársak:

Rend a lelke mindennek:

Még kifér a kerítésen:

Reméltem, hogy nem harapja le a kezem, ha elfordulok:

Láma szeme, láma szeme... (jó poén :)

Művészesdi a várban:

... és akinek a legjobban ment:

Valaki mondja meg, miért ilyen!

2008-09-22T13:03:00.000+03:00

Érdekes, amikor elhittem, hogy szerencsés ember vagyok, akkor hirtelen kicsit figyelmeztetett az élet... de mostanra kezd sok lenni a figyelmeztetésből... nem sorolom a jeleket, nehogy újra éljem a velük járó érzelmeket. Tény, hogy most megint derűs napokat élek a borús Csíkszeredában, és próbálok mindenre jobban vigyázni, jobban figyelni... Félek boldognak lenni, nehogy megint kerüljön valami, ami elrontja a hétköznapok nyugodtságát, s gyakran gondolok arra, talán nem élek megfelelően, de nem tudom, mit változtathatnék... ígyhát zajlik az élet a megszokott iramban...

Ha már elfogyott a spagetti...

2008-09-05T08:23:00.000+03:00

Ki bánja? Én nem, mert anélkül is jót beszélgettünk, kicsit még babáztam is, nem utolsó sorban a bor is finom volt, és nem gondoltam a hétköznapok útvesztőire sem. Ha valaha meg kellene magyaráznom, miért szeretek oda járni, miért szeretek vele lenni, ezt mondanám: leginkább azért, mert az ő nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága és lelki szépsége engem is kicsit elviselhetőbbé varázsol. Ott megnyugszom, nincs már annyi irigység, békétlenség, oktalan harag bennem. Szeretek jókat pletykálni vele, érdekel a véleménye és mindig kicsit erősebb ember leszek mellette.
Köszönöm a tegnap estét (is)!

Idézetesdi

2008-08-22T18:09:00.000+03:00

Gyerekkorom óta szeretem írók, költők, dalszövegírók szép gondolatait kiírni, néha elolvasgatni és adott esetben idézni, ha az én szavaim esetleg már nem elég hatékonyak…
Álljon itt egy gyűjtemény a kedvenc idézetekből, amennyire lehet időrendi sorrendben (ahogy megkedveltem):

"Légy hát bolond, de tudd, hogy miért."

"Minden kisgyerek okos, a legtöbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés." (Eötvös József)

"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj." (József Attila)

"Az embert azért áldotta meg az Isten képzelőerővel, hogy lássa, milyen lehetne, és azért áldotta meg humorérzékkel, hogy el tudja viselni, amilyen." (M. Bank)

"Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hű magadhoz!"

"Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi."

"Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet."

"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél." (József Attila)

"Az erdőben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, ez volt minden különbség." (Robert Frost)

"Sírva jössz a világra, s körülötted mindenki mosolyog. Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál, s körülötted mindenki sírjon."

"Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
és tartsd tenyeredben a végtelent." (William Blake)

"Van akit úgy őrzünk meg magunknak, hogy elengedjük."

"Mindent elvehetsz tőlem, de hagyd meg hitemet az emberekben."

"Meghalni még magadért sem érdemes."

Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak (Kányádi Sándor)

"Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés, az döntés, az ítélet és ígéret."

"Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik." (Marcus Aurelius)

"A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot." (Pilinszky)

"Illúziódnak fátyolát ne lebbentsd, maradj örökké boldog álmodó, mert szebb egy megvalósulhatatlan álom, mint egy át nem álmodható jövő." (Eszterházy)

"Ne félj a mától, Ausztráliában már holnap van."

"Minden elmúlt szerelem közelebb visz minket egy tökéletesebb kapcsolathoz. „Te vagy a szikla, aki miatt tengerré nőttem.” Vagyis: Az egyik fél hajdan vízcsepp volt. Minden érzés, emlék, tapasztalat egy-egy cseppel nagyobbá tette. A másik porszem volt, mely az idők során sziklává nőtt. S a tengernek sziklára van szüksége, a sziklának pedig tengerre. Egy porszemet elsodorna a tenger, egy vízcsepp pedig azonnal felszáradna a sziklára hullva…"

„Kockáztasson, kövessen el hibákat! Néha nagyon fontos, hogy ne legyen tökéletes! Néha helytelen dolgokat kell tenni!”

“Tudok élni nélküle, de nem szeretek.”

"Az embert kivéve minden állat tudja, hogy az élet alapvető célja az, hogy élvezzük."

"Soha senki nem fogja megnyerni a nemek csatáját, túl sokat cimborálunk az ellenséggel."

Otitól "lopott" ötlet alapján

2008-08-19T14:27:00.001+03:00

Ami elsőre eszembe jut a betűk láttán:

A – alma (többet kellene egyek)
Á – ágy (nagy alvásokra vágyom), álom (szeretem fejtegetni, mit miért álmodhatok)
B – Beja
C – cukor(ka)
Cs – csók
D – Duna
E – eper
É – élet, édesanya, élelem
F – fiatalság (imádom)
G – gúnár (félek tőle), Gergő (most épp haragszik rám)
Gy – gyopár, gyengédség
H – házimunka, háziállat, HÁZ (saját!), híd (emberek között)
I – Istike, iroda
Í - írni (szeretek)
J – játszótárs („A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni…”)
K – Kádár (cserépbeli virág), kocsi
L –
M – marmaládé, matek
N – napsütés
Ny – nyár (a kedvenc évszakom, mindjárt vége :(( )
O - Ottó (kedvenc gyónások, beszélgetések)
Ó – óra (még nem is ismertem, már viseltem... és azóta is...), óvó néni
Ö – öröm (néha nehéz mindenben megtalálni...)
Ő – őrület (és őrült ember van bőven)
P – pipacs, papucs
R – répa, retek (mogyoró)
S – sikátor, skoda, seat
Sz – szerelem, személyiség (feltárni, elrejteni…)
T - TV (nem nagyon szeretem bámulni)
Ty – tyúk
U – utazás
Ú – út (végtelen)
Ü – üröm (az örömben… szinte mindig akad, de ilyen ez az élet…)
Ű - űrutazás
V – várakozás (nem szeretek várni, és várakoztatni sem)
W – wikipédia
X - xenon égő
Y - yacht, yard
Z – zárkózottság (kicsit lehetnék zárkózottabb)
Zs – Zséda (Új hold jár)

Takarítottam álmomban...

2008-08-08T11:27:00.000+03:00

Itt van ez a lakás, ingyen a mienk, nem is rossz, igaz, távol van a világtól, és nem is akartunk családi házat, de ha már így megkaptuk... Na de hogy fogom én ezt kitakarítani, rendben tartani? Mindig olyan kosz lesz, mint az előző háziasszony keze alatt? Bűz van, nem érzed, hogy fogom azt eltüntetni? Por, rendetlenség, koszos sarkak, amit képtelenség kitakarítani, nemhogy tisztán tudjam tartani... Mindez álmomban történt és egy teljes éjszakát végig takarítottam, csoda-e hogy fáradtabban ébredtem, mint amikor lefeküdtem?!

Eltévedtem a mennyország felé félúton

2008-08-08T08:44:00.000+03:00

Az utat sajnos visszafelé már jól tudom... Kinek mondhatnám el? Annak, aki velem együtt letért a járt útról, vagy annak, aki sosem fogja megérteni, miért hiszem azt, hogy a mennyország nem ott van, ahová gondoltuk, azoknak, akik gyakran a pokolba repítenek, holott a mennyország kulcsát adták a kezembe, azoknak, akik igazán csak azt szeretnék, hogy a felhők közt legyek mosolyogva és bele is betegednének az alkalmi boldogtalanságomba... vagy a földi életet könnyítő, néhol nehezítő barátoknak?! esetleg a majdhogy idegen kérdésfeltevőknek vagy netán annak, aki 12 óra munka után is elégedetten mér végig?! Mi lenne, ha tényleg választani kellene, nagyobb a pénz ereje, a feltörés vágya?! És aztán jönne a lelkiismeret, a sok elmélkedés?! Nehéz hinni, hogy a becsületes élet, a kitartó munka, a hűség meghozza a gyümölcsét... Nehéz a szeretettel, a kedvességgel, az "úgyis jót teszek" magatartással megbénítani az ellenséget, főként ha kitartóan ficánkol, nem is látszik rajta a bénulás jele... Bízok abban, hogy lesz végső elszámolás és hogy ott aztán megbénul mindenki, aki most kővel dobálózik...

7vége

2008-08-04T11:50:00.000+03:00

Elég zsúfolt, de mégis kikapcsolódós, pihentető és változatos... volt ott sok úszkálás, és fogadalom, hogy ezután rendszeresen művelem, családlátogatás, telefonos kapcsolattartás, stílusos nyűgölés, ahogy és amiért csak én tudok... Volt még finom kaja, ismeretlen táj, szülők ismerkedtetése, újságolvasás és kevéske fáradtság is... de az emlékek szépek és kipihenni bármikor ki lehet...

boldogabb vagyok

2008-08-01T11:09:00.000+03:00

Több hónapja nem tudom hallgatni kedvenc rádiómat, a rendszergazda elállított valamit... Magyarországon sem voltam azóta... Naponta eszembe jutott, hiányzott, megnyitottam a honlapot, hátha csoda történik... Addig jutottam, hogy úgy éreztem, boldogabb lennék, ha hallgathatnám..., ezt elő is adtam kedvenc informatikusomnak, s láss csodát (LÉGY BOLDOGABB!!!), tegnaptól megy a sláger rádió... Boldogabb is vagyok!

Sofőrvizsgák

2008-07-31T08:31:00.000+03:00

December 6-án volt az első, arra nagyon készültünk, sikerülnie kell, ez csak természetes... de nem így lett. A következő emberi mulasztás miatt bukott, aztán volt még két sikertelen, a dátumokra sem emlékszem már, csak az egyre nagyobb csalódásokra, kiábrándulásokra.
A tegnapi sikeres volt, nem tudtam jár-e dícséret így, több, mint 7 hónap elteltével... emlegetve a kudarcokat, remélem sikerült kellően jutalmazni is...

Elmaradt bejegyzések témái

2008-07-29T11:11:00.000+03:00

A sok-sok közölni való némított el, nem a szürke 7köznapiasság... nagy dolgok nem történnek, de azért naponta világok épülnek és omlanak szét bennem...
Mindenről lehetett volna írni egy-egy bejegyzést:
- gyerekkort idéző csodálatos bálványosi hétvége, szerelmesen
- egy pokoli munkahelyi nap, aztán olyan napok, amikor értelmetlen táblázatokat gyártunk, hogy irigységből hátha bele lehetne kötni 1-1 kollegába
- Ericsson ösztöndíjat pályázó nap
- bioszexet (fűvel fával) űző ismerős nyaralása a hivatalos pár pénzén
- olyan napok, amikor jobb lenne ne ülni autóba (bedöglik, kihajtok, stb...)
- megbotránkoztató blogok (egy 4 éves ciklus alatti bajtárs meztelenkedő fotóival tele...)
- nagyon jó blog egy átlagon felüli családanyától, akinek csak az írásai és a családja szimpi...
- a félelem, hogy unalmas, a blogom... talán szakosítani kellene?! de nincs is "szakom"...
- olvasószerkesztősdi, van-e a munkabalesetnek égési sérülése?!
- nagymamám újabb ficama
- a szüleim közelgő nyaralása
- tanulok gépírni
- sikerült kitűzni a világmegváltó célokat, mostmár csak dolgozni kell a megvalósításukért
- holnap sofőrvizsga van Csíkban
- egy barátokkal töltött nap tele tanultakkal és elhatárolódásokkal
- hiányzik Eszter, az anyukája és a testvére is, de mindig rám mosolyog iwiw-en (rátok is mosolyogjon itt:)

Mind - mind megérne egy - egy bejegyzést, de a nagy forgatagban nem sikerült írásosan is feldolgozni az eseményeket, érzelmeket... bár számomra ez létfontosságú, hozzásegít a rendszer fenntartásához.

Tütük

2008-07-21T08:18:00.000+03:00

Félvállról vett, de sikeres sofőrvizsga után sok - sok kellemetlen Daciás élmény, lefullad, bedöglik, nem gyúl be, elfelejtett sokk, stb... eldöntöttem, soha nem kell nekem autó, nem leszek jó sofőr, sőt egyedül autóba sem merek ülni... Sok - sok puhítgatás után eldőlt, vennénk egy "külföldi kocsit" :) Volt segítség, közbenjárás, szervezés is, és lett egy CV - 85 - BEA (Kicsi Skoda néven ismert).

Őt már jobban tudom vezetni, néha bedöglik, de az bármelyik női és férfi sofőrrel előfordul, ügyesen közlekedünk a kisebb nagyobb viszontagságokat leszámítva (traffic accident, high speed) Államvizsga előtt jött a motiváció, "kapsz egy autót"... de jött a felelősség kérdése is, fenn tudom-e tartani, tudok-e jó gazdi lenni, stb... Az "új kocsi" (Kicsi Seat néven ismert)

szebb, nagyobb, jobban fel van szerelve, az én nevemen is van... de nem nőtt a szívemhez, az autóknak fenntartott helyet már rég betöltötte a Kicsi Skoda... így ő szabadított meg a Ballón való öklendezéstől, a sok cipekedéstől, s őt próbálom mindennel kényeztetni, hogy hálából ne sodorjon váratlan, kellemetlen helyzetekbe :)

összhang, avagy minden mindenre hatást gyakorol

2008-07-15T19:02:00.000+03:00

Ha szorít a cipő, ha vasalatlan az ing vagy ha letört egy köröm már nincs meg a szeretett harmónia... Ha töredezett a haj, reggel nem sikerült jól megválasztani az aznapi öltözetet, ha kilátszik az úszógumi vagy a kozmetikust is illene meglátogatni, már hiányos a koncentráció... Nem is beszélve az emberi tényezőkről, egy vita otthon, egy félreértett kijelentés vagy rosszul értelmezett némaság a munkahelyen, egy előre nem látható program, a túlzott figyelmesség, kedvesség, mások tehetetlensége, gyakran megnyilvánuló hibája mind - mind hibát csúsztat a rendszerbe... Pedig a rendszer éltető elem, ha az alaposan kidolgozott, órákra lebontott terv nem valósul meg, máris elhatalmasodik a káosz...
Jó lenne, ha mindezt megértenék azok, akik megzavarják a tervet, átírják a mátrixot, veszélyeztetve ezzel a lételemet, az ÖSSZHANGOT.

Munkák

2008-07-11T12:48:00.000+03:00

Volt már több is, mindet szerettem valamiért... A nyári gyakorlatokat is munkának tekintettem, és próbáltam maximálisan helytállni... 2004 nyarát a hajnali ébredések, az újságos kocsival való utazgatások, a Háromszék szerkesztőségének megismerése, megszeretése, és az első írások megjelenése jellemezte. 2005 őszén kezdődött a munkakönyv készíttetés, a "hivatalos munka". Programigazgatósdit játszottam, ott készült az első névjegyem, megismertem sok embert, egy jelentős vezetői réteget, tanultam is ezt-azt és el is határolódtam jó néhány dologtól. Ami a legfontosabb, határozott kép alakult ki bennem arról, hogy milyen nem akarok lenni. Ezt megszakította egy újabb nyári gyakorlat, ezúttal a Duna Tv szerkesztőségében jártam sorra az irodákat... közönségkapcsolatok, design, szerkesztői szoba, kommunikációs igazgatóság és PR iroda... Emellett egy régi budai ház, csak nekem... jó kis szerep volt :) Itthon teljes kiábrándulás, aztán egy reménysugár és egy - akkor óriásinak vélt - lehetőség... csodás iroda, álmaim főnöke, álmaim feladatai... Most más az iroda, más a munkaköri leírás, de nem ébredek fel, továbbra is a megálmodott feladatokat végzem!!!

Túl...

2008-07-09T08:06:00.000+03:00

TÚL... sok vásárhelyi úton..., a napközin, ahol soha nem aludtam..., néhány csernátoni nyaraláson..., egy világgá menésen, amikor a lépcsőház ajtóig sem jutottam..., sok pesti úton..., nagy barátságokon, kisebb csalódásokon..., 4 középiskolai éven biológia-kémián :D..., a bentlakási éveken..., a "szakma szerelmese" időszakon..., a teljes kiábránduláson..., a Duna tv-s, Háromszékes nyári gyakorlatokon..., az anyagi függőségen..., a különköltözésen..., egy államvizsgán.... TÚL még... sok megvalósított álmon..., sok szép élményen..., azon, hogy minden évben kezdjek egy új naplót kézzel írva..., és egy blogon is... de itt egy újabb, lássuk mi lesz belőle :)