(még nagyobb) rend lesz a rendszerben

„Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”

Mert helyt kell állni a munkában, az újabb, ezúttal  "of philosophy"-s iskolában, és a magánéletben: egyetlen gyerekként, barátként, szeretőként, keresztanyaként, kománéként, s általában is úgy kell élni, hogy azzal példát mutassak, ha netán van valaki, aki példát venne.

A helytálláshoz pedig rend kell, és terv és rendszer és rendszeresség és következetesség. Tehát az, ha valaki várakoztat, késleltet vagy azt hiszi, hogy mindig ráérek és én majd mindig alkalmazkodok nem fér bele a rendszerbe!

Tanulni, dolgozni, úszni, kirándulni, barátkozni, pihenni, szeretni, lazítani, főzni, mosni, vasalni, olvasni, segíteni, pluszban dolgozni, gyöngyöt fűzni, bútort festeni, gyermekezni, virágot ültetni-gondozni- magjait begyűjteni, a „nagy művet” tervezni csak úgy lehet, ha nem csúszik hiba a rendszerbe, ha előre tervezhető minden és ha utolsó percben nem változtatják a rendszer szereplői a programokat.

Tehát kérek minden szereplőt, a mátrixom egyben tartása és eredményes (ki)futtatása érdekében igyekezzen figyelembe venni és tiszteletben tartani a rendszer szabályait! Köszönöm!

Megtetszett, elgondolkodtatott

"Most sajnos nem élhetek kedvem szerint, mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van, azért nem. Most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is csak átmeneti időszak, most a gyerek még pici, átmeneti időszak, állást változtatok, átmeneti időszak. És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert átmeneti időszak nem létezik. Amit az ember megél, az az élete. Késő a halál előtt rájönni, hogy húha, ez volt az életem! Azt gondolom, hogy maradékok nélkül végigélni azt, amit egy életkor, egy élethelyzet kínál - ez a titka annak, hogy jó vénségben és az élettel betelve haljunk meg." 

Popper Péter (az egyik nagy kedvenc)

Annyi minden történt

... annyi minden változott...  (de azt azért tudom, hogy 2009 májusában is született hasonló című bejegyzés)

már megint nem tudom, hogy hol is kezdhetném és ismét úgy érzem, hogy nehezebb sok mindenről írni, mint egy dologról... mégis kényszeredetten azt gondolom, hogy amíg nem vagyok egyenesben beszámolásilag, addig nem lehet csak úgy belevágni a közepében és kihagyni egy időszakot.

Főleg, hogy igen fontos dolgok történtek:

- felvételt nyertem a Szent István Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskolájába, marketing szakirányon tanulok idéntől és a non-profit marketing a kutatási területem. Na ezt eddig ennyire konkrétan azt hiszem sem írásban, sem szóban nem fogalmaztam meg. 

- rááldoztam a nyaram egy nyelvvizsgára való felkészülésre, aminek természetesen nagy örömöre van eredménye is. 

 - június óta egyedül "tengetem" a hétköznapokat, van ami nehezebben megy (a néhány könnyebbségen kívül minden...), de van, ami könnyebben (a rend megtartása, a tanulás).

- eldöntöttem, hogy addig nem veszek új könyvet, amíg a meglévőket ki nem olvasom. Inkább az egyedüllét, mint az önfenyegetés okozta, hogy rekordszámú regényt elolvastam. Azt hittem, már nem is vagyok képes délutánokat eltölteni a főhősökkel, sírva, nevetve a történetükön. De igen, képes vagyok rá, sőt, igazán örvendetes, élvezetes időszak volt ez.

- ültettünk virágot több udvaron is, új élmény volt tervezni, kiválasztani, gondozni és a jövő évre is gondolva magokat gyűjteni

És ami ezután következik:

- 6 órai ébredés, tanulás (mikrot, makrót, angolt, kitartást, mindennek örülést, a kevésbé fontos és az igazán lényeges megkülönböztetését, odafigyelést, türelmet ésatöbbit…), munka (remélhetőleg valami új kihívásokkal tűzdelve) és ki tudja még mi, amit most el sem tudok képzelni…

Ez egy ilyen nap volt....

... még jó, hogy a vége fele járunk :) 

 Reggel még minden rendben volt, sportos öltözetbe bújva így képzeltem a napom: munka - úszás - munka - gyereknapi koncertezés... A reggeli adag munka utáni kávézáson kollégáim diszkréten figyelmeztettek, hogy az egyetemi napos póló nem biztos, hogy megfelel a főkonzul úr fogadására... Mondom, nincs gond, úszás után díszbe vágom magam... Indulás előtt néhány másodperccel emlékeztet egyik kedvenc kolléganőm, hogy ma jön egy hetedik osztályos csoport egyetemlátogatásra... Na ez teljesen kiment a fejemből... Telefonálgatás- szervezkedés- lemondás -átszervezés - hajmosás És itt a következő Benny Hilles jelenet: amikor ráengedem a vizet a hajamra rájövök, hogy a hajszárító az úszós pakkban van, ami viszont az irodában maradt... aztán ott szárítottam meg a hajam, ez is megoldódott, a bodoki gyerekeknek és tanáraiknak is tetszett a fogadtatás. Látszólag minden sínen volt, a konzul urat vártuk nagy békességben, amikoris megláttam egy kis cérnaszálat a nadrágom szárán, amit meg is rántottam és a felhajtás le is bomlott egyből... Újra átöltözni nem volt már erőm, maradt a gombostűvel feltűzött nadrág és a derült égből pottyant lecseszés, amit hirtelen azt sem tudtam, hová tegyek.... az apróságok, hogy senkinek nem akkor volt kedve és ideje dolgozni, amikor nekem is, említésre sem érdemesek...

Na de a szederbokros produkció éltetett ma is, s holnap úszás is lesz :)