Akkor is szép, amikor "csak" a megszokott dolgokkal kell foglalkozni...
Mindennapi munka - a maga megszokott örömeivel és keserűségeivel...
A beszólásokat, apropókat, tologatós tennivalókat jó esetben ellensúlyozzák a forró csokik, az örömteli feladatok, a kisebb-nagyobb kihívások... Néha elcsodálkozom, hogy milyen könnyen sikerült megszokni a munkába járást, a vele járó kötelezettségeket... Szép az elköteleződés, értékekkel való azonosulás, és a mindent bele adás! Így kell élni, tehát dolgozni is! De! Semmit nem kell minden áron végezni!
A délutáni lazulás - nagyon ritka és féltve őrzött kincs
Rég nem volt részem benne, szinte nem is emlékszem azokra az időkre... Egy húzós év után itt vannak a hosszú délutánok: a szunyókálás, az olvasás, a filmezés, a "csak úgy lét" - csak ez kötelező!
Még egy szak - meglesz valahogyan.
A döntés végleges, nem betegedek bele, minimális erőbedobással is meg lehet csinálni, amennyit ér, annyit belefektetek!
Mesteri - teljes gőzzel
Beiratkozni, ne fűzni hozzá nagy elvárásokat, de ha jól sül el, örülni, hogy értelmes dolgokat tanulhatok. Biztos jól döntünk és biztos hasznát vesszük!
Néhány "szilárd" tervvel alátámasztott kisebb projekt - lesz ezekkel is valami...
Mi lenne más? Kitűzöm a célt és megvalósítom. Újabbnál újabb módszerek, ötletek, csak tenni kell... s ha lassabban is, mint szeretném, de csak előre haladok!!! Az igazsághoz hozzátartozik, belém is szorult kevéske hanyagság, lustaság, s még ki tudja, mennyi minden nem :(...
Hát ezek a megszokott "tévkedések" (az un. takarékláng:D), és mindebben sok -sok öröm is van... Leginkább attól vagyok most boldog, hogy végre nem történik semmi szokatlan, semmi új, bár azt is tudom, hogy ez az idő nem tart sokáig és azt is, hogy attól is boldog leszek!
