A sok-sok közölni való némított el, nem a szürke 7köznapiasság... nagy dolgok nem történnek, de azért naponta világok épülnek és omlanak szét bennem...
Mindenről lehetett volna írni egy-egy bejegyzést:
- gyerekkort idéző csodálatos bálványosi hétvége, szerelmesen
- egy pokoli munkahelyi nap, aztán olyan napok, amikor értelmetlen táblázatokat gyártunk, hogy irigységből hátha bele lehetne kötni 1-1 kollegába
- Ericsson ösztöndíjat pályázó nap
- bioszexet (fűvel fával) űző ismerős nyaralása a hivatalos pár pénzén
- olyan napok, amikor jobb lenne ne ülni autóba (bedöglik, kihajtok, stb...)
- megbotránkoztató blogok (egy 4 éves ciklus alatti bajtárs meztelenkedő fotóival tele...)
- nagyon jó blog egy átlagon felüli családanyától, akinek csak az írásai és a családja szimpi...
- a félelem, hogy unalmas, a blogom... talán szakosítani kellene?! de nincs is "szakom"...
- olvasószerkesztősdi, van-e a munkabalesetnek égési sérülése?!
- nagymamám újabb ficama
- a szüleim közelgő nyaralása
- tanulok gépírni
- sikerült kitűzni a világmegváltó célokat, mostmár csak dolgozni kell a megvalósításukért
- holnap sofőrvizsga van Csíkban
- egy barátokkal töltött nap tele tanultakkal és elhatárolódásokkal
- hiányzik Eszter, az anyukája és a testvére is, de mindig rám mosolyog iwiw-en (rátok is mosolyogjon itt:)
Mind - mind megérne egy - egy bejegyzést, de a nagy forgatagban nem sikerült írásosan is feldolgozni az eseményeket, érzelmeket... bár számomra ez létfontosságú, hozzásegít a rendszer fenntartásához.