kölcsönbaba vasárnapra

"... és ezért most táncolunk"

"Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valahonnan."

"A mosoly beragyogja mindazokat, akik látják!"

"Aki nevet, azzal együtt nevet a világ..."

Ha valaminek vége...

„Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.”
Ernest Hemingway

Tavasz

Már tegnap reggel éreztem az illatát, de mára már szó nélkül hagyhatatlanná vált a csoda, amit a kissé korai és valószínű nem túl hosszú ideig tartó tavaszias időjárás hozott magával. Ha túlterhelt, nyűgös és fáradékony vagyok is, öröm számomra az enyhe, latyakos, de tavaszias időjárás. A tél hidegsége rideggé, fásulttá teszi az embereket és a természetet egyaránt... Mindig arra törekszem, hogy a március - október időszakban feltöltődjek ám a sok energiát, életkedvet, egy hónapnyi köd és hideg teljesen kiszívja belőlem... Ha időjárás a téma, ezek a leggyakoribb kijelentéseim, tavasszal, nyáron: "csak késő ősz és hideg tél ne jönne sohasem", télen": "hol van már a hőn áhított tavasz?!" Nem szeretem a sötétséggel borított délutánokat, a hideget, a jeges, havas, bizonytalan útviszonyokat, hogy nagyon fel kell öltözni, hogy mindig reszketek, de nem szeretem és nem is űzhetem a téli sportokat sem.
Ellenben nézzük a nyarat - amiről még biztosan sok bejegyzés születik majd -, amikor szép az idő, hosszúak a munka utáni délutánok, mászkálhatunk csak egy pólóban, lehet úszni, napozni, sétálni, gyönyörködni a játszótéri kisgyerekekben, és lehet Petőfi streetelni, piknikezni csak úgy, egy keddi délutánon vagy lehet kirándulni nagyokat...
Összehasonlíthatatlannak találom a nyarat és a telet, az átmeneteket is szeretem, a tavaszt, mert tudom, hogy jön a nyár, az őszt, hogy még kicsit hagyja élvezni a kedvenc évszakomat és persze a színvilága sem eldobni való.

Fél kesztyű

Nem szeretem a telet, így nem szeretem a szükséges tartozékait sem, mint a sál, sapka, nagykabát, kesztyű, de néhány különleges darabot, amihez kellemes emlékek kötnek szívesen viselek, ha már muszáj... Ilyenek az anyukám által kötött sálak vagy amelyet nagyon sok munkával vasaltak simára. És ilyen volt a kedvenc kesztyűm is, ami alig egy hét alatt lopta be magát a szívembe, mert attól kaptam, aki a szívem maradék részét bitorolja... és ő is vetette véget a kesztyűhordásomnak, ugyanis elejtette a jobbik kezemre valót :(