Áldott Ünnep

...mert épp vizsgák vannak, mert még nincs megvásárolva mindenkinek az ajándék, mert még sok elintéznivaló, munka akad... Szóval kb. ezek az érvek fogalmazódtak meg bennem, amikor próbáltam megnyugtatni magam, miért is nem küldtem karácsonyi köszöntőket a barátaimnak, ismerőseimnek...

Én mától nem vagyok internet-közelben, de gondoltam, ha valaki benézne, őt legalább lepjem meg:

 

Áldott, békés Karácsonyt, célokban és megvalósításokban gazdag Új Esztendőt kívánok Neked!

Az életben nincsenek hétköznapi pillanatok

A békés harcos útja... a címet és az alcímet elolvasva tudtam, hogy nem lesz elég egyszer megnézni a filmet... Filmnézés közben végig az volt az érzésem, hogy hatalmas betűkkel ki kellene írni minden elhangzó gondolatot  a szoba falára, hogy naponta többször is találkozzak velük, hátha sikerül kicsit tanulni belőle...

      Kedvenc jelenetek:

 

1. Manapság már az is ritkaságszámba megy, ha valaki nem fél semmitől, ha mindig nyugodtan alszik és esténként, lefekvés előtt nem tör rá a félelem, hogy nem elég jó a munkájában, a kapcsolataiban, stb. 

2. Egy tragacson üldögélve főhősünk szépen megfogalmazza az élet alapjául szolgáló "értékes" gondolatokat:

 "A harag, a gyűlölet és az erőszak... ez mind csak félelem."

 "Ha lekváros- mogyoróvajas szendvicset csinálsz előbb a lekvárt, ne a mogyoróvajat kend az alsó szeletre"

 "Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a leginkább szüksége a szeretetre."

  "Olyan nincs, hogy semmi sem történik,"

Mindezeket persze mi is tudjuk, csakhogy a legtöbb esetben egy hasonló csapás eredményeként kezdjük el igazán komolyan venni.  

3. Nehéz úgy dolgozni, hogy közben nincs aki értékelné, nincs megmérettetés, nem ismerik el soha, hogy jók vagyunk, de érdemes, merthogy nem a célt kell csak szeretni és akarni, hanem sokkal inkább az odavezető utat, az apró lépéseket kell élvezni és örömmel csinálni, amikkel közelebb jutunk a célhoz, ami ekkor már nem is fontos igazán... 

4. A harcos alapszabályai:

    paradoxon: az élet misztérium, ne pazarold arra az időd, hogy megértsd.

    humor: Őrizd meg a humorodat. Főként ha saját magadról van szó. Ez mindennél több erőt ad.

    változás: Soha semmi nem marad ugyanaz.

Há' egyen egy (H1N1) almát

    
   Az influenza "kötelező" tünete a magas láz és az az érzés, mintha az emberen "átment volna egy úthenger" vagy kicsavarták volna. Ezért ha valakinek "csak" náthája vagy torokfájása van, de nem érzi magát nagyon rosszul és nincs láza, akkor nem influenzás, hanem a felső légúti megbetegedéseket okozó körülbelül 300 kórokozó valamelyikével fertőződött meg. (forrás: www.hazipatika.com)

   Bár mostanában sokat foglalkozom az elmúlás témájával, a H1N1 vírust soha nem tekintettem igazi veszélynek. Az én olvasatomban sokkal veszélyesebb pl. az autóval való száguldozás egy alig csúszós talajon... Ám amikor tegnap egyik pecről a másikra köhögni kezdtem, reggelre a torkom is fájt, sikerült kicsit beijedni és elfilózni a kérdésen, mi lesz, ha elkaptam, ha nem megyek időben orvoshoz vagy nem a megfelelő orvoshoz megyek, stb.?! Persze a kötelező tüneteknek kb. fele jelentkezik nálam, de az elég a ijedtségre... Semmi nem történik ok nélkül, így az sem, hogy lebetegedünk, egész másként gondolkodtam el, átértékeltem, feltártam és meggyőződtem, de teljesen más dolgokról és más megvilágításból...

   Aki így szeret élni, az sosem tud felkészülni a más életre, és ebben a korban nem is kell felkészültnek lenni rá, de mégis jó ha tudjuk, hogy szerencsések vagyunk, hogy pont itt és pont most élhetünk, hogy ismerhetjük és szerethetjük a körülöttünk lévő embereket. igaz, hogy drága az élet, de azért tartalmaz évent egy Föld körüli utazást, ami nem semmi!

Biztos pontok

Az új dolgok színt visznek az életünkbe, az újonnan kötött ismeretségek jóleső kihívást jelentenek. Jó, ha igyekszünk megújulni ruházatilag, kapcsolatilag, szakmailag, tudásilag, blogilag, mert így nem vállunk unalmassá másoknak és nekünk sem lesz unalmas a világ. De mindez úgy igazi, ha vannak örök és biztos pontok az életünkben.

 Számomra nélkülözhetetlen az ember, aki mindig ott volt az asztalfőn, aki mindig elmondta a véleményét sokadjára is, csak néha hallgatva meg az enyémet... Szinte hihetetlen és kezelhetetlen, hogy már nincs ott, mintha évek teltek volna el azóta, hogy utoljára láttam és ugyanakkor mintha minden közös élmény tegnap történt volna. Tisztán emlékszem a piros konyhabútoros meglepetésre, a heti kiflirevaló kiszámigálására, a szerelmi életem számonkérésére, a zsírfoltokra a nadrágomon, a disznóvágásokra, és a félelemre, hogy félremozdul a keze és arra, hogy bíztam annyira benne, hogy mégis oda merjem tenni a fejsze alá a kezem, a ballagási ajándék ötletére, a sok-sok aranymondásra, és arra a bizonyos kézfogásra…

 Bizonyította, hogy nem kell tanultnak lenni ahhoz, hogy példa értékű életed legyen, hogy a sok kitartó és igaz munka is meghozza a gyümölcsét... De bizonyította azt is, hogy egyes embereknek nem használ a nevelés, a szép szó, de a verés sem… Csodáltam és ösztönösen utánozom a kitartását, az önmagához és a másokhoz való szigorúságát, a tiszta életformáját és remélem, hogy sikerül úgy megvalósítani magamat, ahogy neki sikerült. De azt is remélem, hogy jobban meg tudom választani az embereket magam köré, s hogy tudok kicsit toleránsabb lenni, mint amilyen ő volt.   

Igyekszem úgy élni továbbra is, hogy örömkönnyek csillogjanak nagyapai szemeiben, amikor onnan fentről, abból a másik országból letekint rám. És remélem, ha nem is érezte eddig, hogy mekkora szükség volt rá, most látja – hogy a legtalálóbb példával illusztráljam –, úgy viselkedünk, mint a lovak, amikor a hajtó bedobja a gyeplőt közéjük, mindenki megy a saját feje után, teszi, amit az ösztönei, érdekei, eddigi elfojtásai diktálnak és vissza-visszatekint várva, hogy az erős, érdes hang megzabolázza, és jó útra terelje.