Elmaradt bejegyzések témái

A sok-sok közölni való némított el, nem a szürke 7köznapiasság... nagy dolgok nem történnek, de azért naponta világok épülnek és omlanak szét bennem...
Mindenről lehetett volna írni egy-egy bejegyzést:
- gyerekkort idéző csodálatos bálványosi hétvége, szerelmesen
- egy pokoli munkahelyi nap, aztán olyan napok, amikor értelmetlen táblázatokat gyártunk, hogy irigységből hátha bele lehetne kötni 1-1 kollegába
- Ericsson ösztöndíjat pályázó nap
- bioszexet (fűvel fával) űző ismerős nyaralása a hivatalos pár pénzén
- olyan napok, amikor jobb lenne ne ülni autóba (bedöglik, kihajtok, stb...)
- megbotránkoztató blogok (egy 4 éves ciklus alatti bajtárs meztelenkedő fotóival tele...)
- nagyon jó blog egy átlagon felüli családanyától, akinek csak az írásai és a családja szimpi...
- a félelem, hogy unalmas, a blogom... talán szakosítani kellene?! de nincs is "szakom"...
- olvasószerkesztősdi, van-e a munkabalesetnek égési sérülése?!
- nagymamám újabb ficama
- a szüleim közelgő nyaralása
- tanulok gépírni
- sikerült kitűzni a világmegváltó célokat, mostmár csak dolgozni kell a megvalósításukért
- holnap sofőrvizsga van Csíkban
- egy barátokkal töltött nap tele tanultakkal és elhatárolódásokkal
- hiányzik Eszter, az anyukája és a testvére is, de mindig rám mosolyog iwiw-en (rátok is mosolyogjon itt:)

Mind - mind megérne egy - egy bejegyzést, de a nagy forgatagban nem sikerült írásosan is feldolgozni az eseményeket, érzelmeket... bár számomra ez létfontosságú, hozzásegít a rendszer fenntartásához.

Tütük

Félvállról vett, de sikeres sofőrvizsga után sok - sok kellemetlen Daciás élmény, lefullad, bedöglik, nem gyúl be, elfelejtett sokk, stb... eldöntöttem, soha nem kell nekem autó, nem leszek jó sofőr, sőt egyedül autóba sem merek ülni... Sok - sok puhítgatás után eldőlt, vennénk egy "külföldi kocsit" :) Volt segítség, közbenjárás, szervezés is, és lett egy CV - 85 - BEA (Kicsi Skoda néven ismert).

Őt már jobban tudom vezetni, néha bedöglik, de az bármelyik női és férfi sofőrrel előfordul, ügyesen közlekedünk a kisebb nagyobb viszontagságokat leszámítva (traffic accident, high speed) Államvizsga előtt jött a motiváció, "kapsz egy autót"... de jött a felelősség kérdése is, fenn tudom-e tartani, tudok-e jó gazdi lenni, stb... Az "új kocsi" (Kicsi Seat néven ismert)

szebb, nagyobb, jobban fel van szerelve, az én nevemen is van... de nem nőtt a szívemhez, az autóknak fenntartott helyet már rég betöltötte a Kicsi Skoda... így ő szabadított meg a Ballón való öklendezéstől, a sok cipekedéstől, s őt próbálom mindennel kényeztetni, hogy hálából ne sodorjon váratlan, kellemetlen helyzetekbe :)

összhang, avagy minden mindenre hatást gyakorol

Ha szorít a cipő, ha vasalatlan az ing vagy ha letört egy köröm már nincs meg a szeretett harmónia... Ha töredezett a haj, reggel nem sikerült jól megválasztani az aznapi öltözetet, ha kilátszik az úszógumi vagy a kozmetikust is illene meglátogatni, már hiányos a koncentráció... Nem is beszélve az emberi tényezőkről, egy vita otthon, egy félreértett kijelentés vagy rosszul értelmezett némaság a munkahelyen, egy előre nem látható program, a túlzott figyelmesség, kedvesség, mások tehetetlensége, gyakran megnyilvánuló hibája mind - mind hibát csúsztat a rendszerbe... Pedig a rendszer éltető elem, ha az alaposan kidolgozott, órákra lebontott terv nem valósul meg, máris elhatalmasodik a káosz...
Jó lenne, ha mindezt megértenék azok, akik megzavarják a tervet, átírják a mátrixot, veszélyeztetve ezzel a lételemet, az ÖSSZHANGOT.

Munkák

Volt már több is, mindet szerettem valamiért... A nyári gyakorlatokat is munkának tekintettem, és próbáltam maximálisan helytállni... 2004 nyarát a hajnali ébredések, az újságos kocsival való utazgatások, a Háromszék szerkesztőségének megismerése, megszeretése, és az első írások megjelenése jellemezte. 2005 őszén kezdődött a munkakönyv készíttetés, a "hivatalos munka". Programigazgatósdit játszottam, ott készült az első névjegyem, megismertem sok embert, egy jelentős vezetői réteget, tanultam is ezt-azt és el is határolódtam jó néhány dologtól. Ami a legfontosabb, határozott kép alakult ki bennem arról, hogy milyen nem akarok lenni. Ezt megszakította egy újabb nyári gyakorlat, ezúttal a Duna Tv szerkesztőségében jártam sorra az irodákat... közönségkapcsolatok, design, szerkesztői szoba, kommunikációs igazgatóság és PR iroda... Emellett egy régi budai ház, csak nekem... jó kis szerep volt :) Itthon teljes kiábrándulás, aztán egy reménysugár és egy - akkor óriásinak vélt - lehetőség... csodás iroda, álmaim főnöke, álmaim feladatai... Most más az iroda, más a munkaköri leírás, de nem ébredek fel, továbbra is a megálmodott feladatokat végzem!!!