boldogabb vagyok

Több hónapja nem tudom hallgatni kedvenc rádiómat, a rendszergazda elállított valamit... Magyarországon sem voltam azóta... Naponta eszembe jutott, hiányzott, megnyitottam a honlapot, hátha csoda történik... Addig jutottam, hogy úgy éreztem, boldogabb lennék, ha hallgathatnám..., ezt elő is adtam kedvenc informatikusomnak, s láss csodát (LÉGY BOLDOGABB!!!), tegnaptól megy a sláger rádió... Boldogabb is vagyok!

Sofőrvizsgák

December 6-án volt az első, arra nagyon készültünk, sikerülnie kell, ez csak természetes... de nem így lett. A következő emberi mulasztás miatt bukott, aztán volt még két sikertelen, a dátumokra sem emlékszem már, csak az egyre nagyobb csalódásokra, kiábrándulásokra.
A tegnapi sikeres volt, nem tudtam jár-e dícséret így, több, mint 7 hónap elteltével... emlegetve a kudarcokat, remélem sikerült kellően jutalmazni is...

Elmaradt bejegyzések témái

A sok-sok közölni való némított el, nem a szürke 7köznapiasság... nagy dolgok nem történnek, de azért naponta világok épülnek és omlanak szét bennem...
Mindenről lehetett volna írni egy-egy bejegyzést:
- gyerekkort idéző csodálatos bálványosi hétvége, szerelmesen
- egy pokoli munkahelyi nap, aztán olyan napok, amikor értelmetlen táblázatokat gyártunk, hogy irigységből hátha bele lehetne kötni 1-1 kollegába
- Ericsson ösztöndíjat pályázó nap
- bioszexet (fűvel fával) űző ismerős nyaralása a hivatalos pár pénzén
- olyan napok, amikor jobb lenne ne ülni autóba (bedöglik, kihajtok, stb...)
- megbotránkoztató blogok (egy 4 éves ciklus alatti bajtárs meztelenkedő fotóival tele...)
- nagyon jó blog egy átlagon felüli családanyától, akinek csak az írásai és a családja szimpi...
- a félelem, hogy unalmas, a blogom... talán szakosítani kellene?! de nincs is "szakom"...
- olvasószerkesztősdi, van-e a munkabalesetnek égési sérülése?!
- nagymamám újabb ficama
- a szüleim közelgő nyaralása
- tanulok gépírni
- sikerült kitűzni a világmegváltó célokat, mostmár csak dolgozni kell a megvalósításukért
- holnap sofőrvizsga van Csíkban
- egy barátokkal töltött nap tele tanultakkal és elhatárolódásokkal
- hiányzik Eszter, az anyukája és a testvére is, de mindig rám mosolyog iwiw-en (rátok is mosolyogjon itt:)

Mind - mind megérne egy - egy bejegyzést, de a nagy forgatagban nem sikerült írásosan is feldolgozni az eseményeket, érzelmeket... bár számomra ez létfontosságú, hozzásegít a rendszer fenntartásához.

Tütük

Félvállról vett, de sikeres sofőrvizsga után sok - sok kellemetlen Daciás élmény, lefullad, bedöglik, nem gyúl be, elfelejtett sokk, stb... eldöntöttem, soha nem kell nekem autó, nem leszek jó sofőr, sőt egyedül autóba sem merek ülni... Sok - sok puhítgatás után eldőlt, vennénk egy "külföldi kocsit" :) Volt segítség, közbenjárás, szervezés is, és lett egy CV - 85 - BEA (Kicsi Skoda néven ismert).

Őt már jobban tudom vezetni, néha bedöglik, de az bármelyik női és férfi sofőrrel előfordul, ügyesen közlekedünk a kisebb nagyobb viszontagságokat leszámítva (traffic accident, high speed) Államvizsga előtt jött a motiváció, "kapsz egy autót"... de jött a felelősség kérdése is, fenn tudom-e tartani, tudok-e jó gazdi lenni, stb... Az "új kocsi" (Kicsi Seat néven ismert)

szebb, nagyobb, jobban fel van szerelve, az én nevemen is van... de nem nőtt a szívemhez, az autóknak fenntartott helyet már rég betöltötte a Kicsi Skoda... így ő szabadított meg a Ballón való öklendezéstől, a sok cipekedéstől, s őt próbálom mindennel kényeztetni, hogy hálából ne sodorjon váratlan, kellemetlen helyzetekbe :)