2009. június 19., péntek

Évforduló

Már két éve témázunk azon, hogy összekeverem az színeket... és igaz, hogy az évforduló időpontjában sem tudunk megegyezni, de most egyet megünnepeltünk... nem épp a megfelelő napra esett, így eltoltuk... Kidolgoztuk a pénteki programtervet, nem számolva a fáradtsággal és az egész napos más - más feszültséggel...
A tervet mindezek ellenére megvalósítottuk, még ha nem is volt olyan fennkölt a hangulat, ugyanis ággyűjtés közben csengett a telefon, a vacsora alatt a hétköznapok problémáit beszéltük át, és megvolt a "kellő" kételkedés is, de meg a közös munka és annak gyümölcse is...

2009. június 14., vasárnap

Az álmoknak nem lehet határt szabni

Az álmoskönyvek és álomfejtő asszonyok "okoskodása" nélkül is lehet dekódolni egy - egy álmot... Értjük, hogy számunkra mit is üzen... azt mindenképp, hogy sokat foglalkozunk ébrenlétünk során tudatunk vagy tudattalanunk segítségével egyes dolgokkal... A modern értelmiségi, "gondolkodó" ember eljátszik a gondolatokkal, jövőképet alkot, egy - egy történés, személy kapcsán magának és kigondolja, mi is lenne, ha... És egyesek mindezt álmaikban viszontlátják... hogy reggel fáradtan, nyomott hangulattal, ingerülten ébredjenek, és hogy az ébrenlét csendes pillanataiban is ezen merengjenek...
Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek az álmai annyira összefüggőek, rendszerezettek és cselekményesek, akár egy filmet néznék, az életem filmjét... A szereplők ismertek, a téma az életem egy - egy szegmense és a történések vagy egy megtörtént eseményre alapoznak és az játszódik újra, egészítődik ki fiktív elemekkel, vagy jóslat jelleggel a jövőre vonatkoznak...
Egy-egy nap így kissé nehezebben indul és nem hagy nyugodni a gondolat, miért pont ezt és így álmodtam éjszaka...

óra, idő

Amióta az eszemet tudom, van karórám... Még nem tudtam, mit is mutat valójában vagy hogy mit jelent az idő, de hordtam, szerettem és ragaszkodtam hozzá... Ha elromlott, értsd elszakadt a szíj, azonnal másikat kellett vásárolni... Aztán le tudtam olvasni, akkor még inkább kellett, hogy mikor mehetek haza oviból vagy mikor csengetnek már az iskolában...
A bejegyzésre "készülve" próbáltam összeszámolni, hány órám is volt, de nem sikerült... emlékszem egyre, amit 2 éves koromban már viseltem aztán egyre, ami az akkori példakép órájára hasonlított és tőle is érkezett, volt, ami nagyszülői szeretetet, szerelmet jelképezett, de mind odalett...
Most van egy, amit én választottam, amiért háromszor jártam össze két várost..., de ott, ahol mindig biztonságra lelek, órát is találtam...

2009. május 18., hétfő

Születésnapi idézetek


„Mindig bocsáss meg ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket.” – Oscar Wilde

„Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.” – Márai

“Mert az ember - ezt egyre jobban hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket. A végleges felnőtteket, akik nem hisznek már semmiféle csodában, gyanakvással szemlélem, s ez a gyanakvás és idegenkedés erősödik a tapasztalatokkal és az évekkel.” – Márai

“- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.” – Saint-Exupéry

“Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.” Szent-Györgyi Albert

“Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, és senki sem önmagát.” – Lev Tolsztoj