2010. január 25., hétfő

Filmeket ajánlok


Az Oti meghívására felsorolok öt filmet, amelyek a nagy kedvenc kategóriába tartoznak. Azt mondhatom, sok filmet nézünk, de én keveset nézek végig, ugyanis általában belealszom... Nálam az a jó film, amelyiket fáradtan is végig tudom nézni vagy amelyiknek az elaludt részét másnap megnézem... Előrebocsátom, hogy jó ideje gyakorlatilag mindig fáradt vagyok, és nincs erőm komoly, mélyreható filmeket nézni. Nem szeretem a horror, sci-fi, történelmi és akciófilmeket, és csak kicsit szeretem a művészfilmeket. Tehát maradt a dráma, a romantikus, a thriller és a vígjáték. Jó még tudni, hogy csak nagyon kevés színésznek tudom a nevét, nincs olyan, hogy a színészért szeretek vagy nem szeretek egy filmet...

Na nézzük melyek is jutnak most eszembe és milyen sztori kapcsolódik hozzájuk:


1. Az első és az örök kedvenc a Micsoda nő (Pretty woman). Még olyan kicsi voltam, amikor legelőször láttam, hogy nem is értettem, mit mond tulajdonképpen, csak tetszett, mert valóra vált a mese és mert olyan szépen bánt a bácsi a viselkedni sem tudó nénivel... Most is ezekért tetszik valamint mert  távoli világokból érkező emberek sorsa fonódik össze benne. Ez az egyetlen film, amit háromnál is többször láttam (talán 33-nál is), mondjatok el két egymásutáni mondatot belőle és én rávágom a harmadikat :P


2. Az ördög Pradát visel (The Devil Wears Prada)- mert újságíró, mert okos, ügyes, de nem visel Pradát, csak lapos talpú, kényelmes cipőt, és mindent megtesz, hogy ő legyen a legjobb és hihetetlenül édes, megértő a barátja... és mint ahogy az életben is lenni szokott, elkapja a hév, elszalad vele a ló... de nem örökre... Életre szóló tanulság, alig sikerült megemészteni, hogy én ott, akkor nem dobtam volna el azt a telefont... de ezt azok is tudják rólam, akik még mindig szeretnek...


3. Velem vagy nélküled (The story of Us) Nem mond sokat, de megfogott, végigsírtam egymás után kétszer, s ha most betenném most is sírnék... Bruce Willis minden filmjét megnéztem általános és középiskolában, talán az is megfogott, hogy ő játszik egy romantikus filmben, de elsősorban nem ez, hanem az, ahogy bemutatja, milyen nehéz elfogadni a társunk másságát, a szerelem sok dolgot legyőz, de a hétköznapok monotonitása, a mókuskerék kikezdi a legigazabb fajtát is... Kicsit magamra is ismertem a női szerepben, a tökéletességre törekvő nő, aki alig tud ellazulni, ha félre áll a függöny, ha nem végezte el minden munkáját... És a család... amikor pont úgy mondunk valamit, mint ahogy anyukánk/ apukánk mondaná és van, hogy ez a párnak elviselhetetlennek tűnik. De a vége a legjobb, amikor Katie kiordibálja magából, hogy mennyire szereti azt az embert, akivel közösek a gyerekek, közös az élet...

4. A békés harcos útja (Peaceful warrior)- erről nemrég írtam.
          


5. Határok nélkül (Beyond borders) A film témájáról nem lehet csak úgy írni, megrendítő képek sora tárul elénk... Valahányszor elégedetlenek vagyunk a sorsunkkal, a napi menüvel  vagy úgy érezzük, nem bírjuk már a torokfájást fel kellene idézzük a film egy-egy részletét...



Kíváncsi lennék, melyek a kedvencei Orsinak és Sipinek, ők azok, akik sok -sok jó filmmel látnak el. 

2009. december 20., vasárnap

Áldott Ünnep

...mert épp vizsgák vannak, mert még nincs megvásárolva mindenkinek az ajándék, mert még sok elintéznivaló, munka akad... Szóval kb. ezek az érvek fogalmazódtak meg bennem, amikor próbáltam megnyugtatni magam, miért is nem küldtem karácsonyi köszöntőket a barátaimnak, ismerőseimnek...

Én mától nem vagyok internet-közelben, de gondoltam, ha valaki benézne, őt legalább lepjem meg:

Áldott, békés Karácsonyt, célokban és megvalósításokban gazdag Új Esztendőt kívánok Neked!

2009. december 13., vasárnap

Az életben nincsenek hétköznapi pillanatok



A békés harcos útja... a címet és az alcímet elolvasva tudtam, hogy nem lesz elég egyszer megnézni a filmet... Filmnézés közben végig az volt az érzésem, hogy hatalmas betűkkel ki kellene írni minden elhangzó gondolatot  a szoba falára, hogy naponta többször is találkozzak velük, hátha sikerül kicsit tanulni belőle...
      Kedvenc jelenetek:
 
1. Manapság már az is ritkaságszámba megy, ha valaki nem fél semmitől, ha mindig nyugodtan alszik és esténként, lefekvés előtt nem tör rá a félelem, hogy nem elég jó a munkájában, a kapcsolataiban, stb. 

2. Egy tragacson üldögélve főhősünk szépen megfogalmazza az élet alapjául szolgáló "értékes" gondolatokat:

 "A harag, a gyűlölet és az erőszak... ez mind csak félelem."
 "Ha lekváros- mogyoróvajas szendvicset csinálsz előbb a lekvárt, ne a mogyoróvajat kend az alsó szeletre"
 "Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a leginkább szüksége a szeretetre."
  "Olyan nincs, hogy semmi sem történik,"
Mindezeket persze mi is tudjuk, csakhogy a legtöbb esetben egy hasonló csapás eredményeként kezdjük el igazán komolyan venni.  


3. Nehéz úgy dolgozni, hogy közben nincs aki értékelné, nincs megmérettetés, nem ismerik el soha, hogy jók vagyunk, de érdemes, merthogy nem a célt kell csak szeretni és akarni, hanem sokkal inkább az odavezető utat, az apró lépéseket kell élvezni és örömmel csinálni, amikkel közelebb jutunk a célhoz, ami ekkor már nem is fontos igazán... 


4. A harcos alapszabályai:
    paradoxon: az élet misztérium, ne pazarold arra az időd, hogy megértsd.
    humor: Őrizd meg a humorodat. Főként ha saját magadról van szó. Ez mindennél több erőt ad.
    változás: Soha semmi nem marad ugyanaz.





Há' egyen egy (H1N1) almát

    
   Az influenza "kötelező" tünete a magas láz és az az érzés, mintha az emberen "átment volna egy úthenger" vagy kicsavarták volna. Ezért ha valakinek "csak" náthája vagy torokfájása van, de nem érzi magát nagyon rosszul és nincs láza, akkor nem influenzás, hanem a felső légúti megbetegedéseket okozó körülbelül 300 kórokozó valamelyikével fertőződött meg. (forrás: www.hazipatika.com)



   Bár mostanában sokat foglalkozom az elmúlás témájával, a H1N1 vírust soha nem tekintettem igazi veszélynek. Az én olvasatomban sokkal veszélyesebb pl. az autóval való száguldozás egy alig csúszós talajon... Ám amikor tegnap egyik pecről a másikra köhögni kezdtem, reggelre a torkom is fájt, sikerült kicsit beijedni és elfilózni a kérdésen, mi lesz, ha elkaptam, ha nem megyek időben orvoshoz vagy nem a megfelelő orvoshoz megyek, stb.?! Persze a kötelező tüneteknek kb. fele jelentkezik nálam, de az elég a ijedtségre... Semmi nem történik ok nélkül, így az sem, hogy lebetegedünk, egész másként gondolkodtam el, átértékeltem, feltártam és meggyőződtem, de teljesen más dolgokról és más megvilágításból...
   Aki így szeret élni, az sosem tud felkészülni a más életre, és ebben a korban nem is kell felkészültnek lenni rá, de mégis jó ha tudjuk, hogy szerencsések vagyunk, hogy pont itt és pont most élhetünk, hogy ismerhetjük és szerethetjük a körülöttünk lévő embereket. igaz, hogy drága az élet, de azért tartalmaz évent egy Föld körüli utazást, ami nem semmi!