Adott egy férfi, első látásra a tökéletes pasi, egész jóképű, rendezett, jó a humora, van kellő önbizalma, jó szakember, biztonságos anyagi háttérrel rendelkezik, stb. Ám, ha jobban megnézzük, valami hibádzik... A "tökéletes" pasinak nincs barátnője, pedig már benne van a korban... Azaz túl sok barátnője van, és egyik sem szerelemből, csak úgy, két út között vagy a rövid otthonlétre...
Amikor mi megismerjük, már ez az életformája, hitvallása a kötelék nélküli élet... dolgozik megállás nélkül, és oktatja az embereket, hogyan tegyék magukat szabaddá és éljenek úgy, hogy egy kis hátizsákba mindenük beleférjen...
De van egy nő, aki szintén világutazó, vele első pillanattól más a helyzet, ha nem is tudatosul ez egyből... szellemi társ lesz, más a világ mellette és az emberünk is egészen más, ha vele van... önfeledten mosolyog, gyermeki örömmel beszélget, olyan tettekre képes, amit ki sem néztünk addig belőle... természetesen nem mutatja ki az érzéseit, hogy kötődik végre a nőhöz, egy lépés előre, kettő hátra... Ezt játssza...
Hogy a nő lelkében mi zajlik, arról ne beszéljünk, hisz a filmben sem derül ez ki... Ám egyszer csak barátunknál elszakad végre a cérna, már nem bírja meg a hátizsák a kötődését és megkeresi a NŐt, csakhogy - és ettől lett kedvenc a film - későn érkezik, abban a házban egy boldog család él. Bármit is jelentett az idők során, ott, akkor csak egy téves csengetés volt... És ez talán így volt rendjén, volt elég alkalom, lehetőség addig. És semmi nem garantálta, hogy nem akar-e majd újra bepakolni a hátizsákba.
