Elnémított a sok függőben, félig-megoldott-állapotban lévő projekt... Arra gondoltam, írok, ha legalább egyik megoldódik... de nem akar semmi letisztulni... Pedig arról is regélhettem volna, milyen nagy öröm volt a feladatot kis családommal, barátaimmal átbeszélni, kitalálni, mi is legyen vele, majd elkészíteni, örülni, hogy másoknak is tetszik, és pár nap után elkeseredni, hogy a SPAM-ekben nem találom a hivatalos reakciót...
Szükség lenne valamilyen szakmai kihívásra is, ezt mostanra határozottan érzem, ha bárkiben felmerülne a kérdés: melyik terület számomra a szakma, itt a válasz: PR - kommunikáció - újságírás - FR. Leírom, mert jó tudni, hogy jól választottam, hogy szeretem tanulni, s szeretném művelni. De ha már ilyen biztos, hogy ez az ideál-terület, akkor tenni is illene a további fejlődés érdekében, tanulni sokat kellene és lehetne még ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel leírhassam: "számomra ez a szakma!".
Az egy éves anyagi előléptetést(ami még nincs papíron a kezemben, ezért nem merem hinni sem) kissé beárnyékolják a függő ügyek... talán leginkább azok idegesítenek, amiket nem tudok befolyásolni, ilyenkor várni kellene és türelmesnek lenni... ez az ami nem megy :( De sok olyan projekt van, ami feledteti a függőket és bearanyozza a napokat, mint a családdal töltött vasárnap, a szerelmes esték, a régi és egyre mélyülő valamint az új barátságok, szülinapok, munkahelyi örömök :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése