ki tudja, mi van lelkünk legményén?!

Az agresszióról sokan sokféleképpen vélekednek és sokan sokféleképpen élik meg, van akinek mindennap jelen van az életében és nemcsak a TV-n keresztül, és ott van a másik véglet, aki annyira ideális környezetben él, hogy a TV-ben látottakat nem tudja a való életben elképzelni sem, soha nem látott verekedést, hangos szót is csak ritkán hallott és a legsúlyosabb agresszív cselekedet, amit a valóságban észlelt egy edénytörlő földhöz csapása volt valamint néhány ajtóbecsapás, ... Én a második kategóriába tartozom, ezért mindig meghökkent, ha egyes emberek agresszióval próbálják megoldani a nehéz helyzeteket vagy ha azt hallom, hogy valakinek végig kellett néznie szülei verekedéseit, esetleg őt is verték már véresre otthon... Nem is beszélve arról, milyen nehezen teszem túl magam egy-egy a felgyülemlett feszültség okozta brutális gyilkosságon (soha nem figyelek oda a PRO TV hírekre sem, épp emiatt), ha nem is ismerem az áldozatot sem az elkövetőt. Kereshetünk magyarázatot: TV, (poszt)modern társadalom, gyerekkori elfojtások, stb., már rég látszik, hogy furcsa, "kicsit más" az az ember... De annyi furcsa, kicsit (vagy nagyon) más ember van, akikkel napi kapcsolatban vagyunk és nem szeretnék úgy élni, hogy azokban mind kételkedek... Nem is beszélve arról, hogy mi lesz a jövőben, amikor a gyerekem lelki egészségét kell felügyelni, gondozni?!