Vacsoracsata

Egyszer rég, egy szakkolis hétvégén a túrós makaróni készítése közben jött az ötlet, tarthatnánk egy vacsoracsatát... aztán kicsit megfeledkeztünk róla, de szerencse egy bruschettás vacsora lehetőséget teremtett arra, hogy részletesen kidolgozzuk a szabályzatot és belevágjunk a játékba.

Hat mindenre kapható évfolyamtárs - így az államvizsga írása helyett - kettes csoportokba sorsolódott, és múlt kedden el is kezdtük a kalandot. A szabályzat néhány érdekes eleme: 

 - 7 személyre (6 "versenyző" és egy állandó, nélkülözhetetlen videós külső szakértő) maximum 50 lejre kell vásárolni és ebbe az apró figyelmességek, ajándékok is bele kell férjenek. 

 - értékelni a liftben kell egyenként, amit megörökítünk és az utolsó utáni kedden közösen megnézzük

 - a nyertes csapat kivételével a többi 4 ember az eredmény eldőlte után két órával kész vacsorával kell előrukkoljon.

Az első fordulóra február 23-án került sor, Chili con carne volt a vacsora, cserépemberekből volt az ültetőkártya és diploma járt minden kedves vendégnek, akik zokszó és kritika nélkül elfogyasztották a vacsorát. (Hadd jegyezzem meg, hogy a bejegyzést a tengernyi munka és házi feladat késleltette eddig.)

A második forduló is lejárt már. Tepsis csirkét vacsoráztunk tegnap, ami szintén nagy népszerűségnek örvendett. És kis húsvéti csibék jelezték, hogy milyen kaja is lesz valamint kézzel rajzolt, írott diploma járt a vendégeknek.

Köszönet az apukáknak a vacsora utánra ajándékozott finomabbnál finomabb házi borokért, amitől aztán nagy beszélgetések, kacagások színezték a kedd estéket. 

Már az első előtti főzésnél kiderült, hogy nem magáért a versenyért jó, hogy kitaláltuk, hanem mert jó együtt lenni, nagyokat enni, beszélgetni és így kicsit jobban megismerni egymást...