október 23, 17:00

16:00 - kor végre meg lehetne ejteni a rég áhított beszélgetést... de szaladok, hogy időben és kellően el tudjak készülni... De az irodában marad a kabát, a lift előtt rájövök, hogy a sok - sok anyagi befektetést igénylő eredmények otthon maradtak... Aztán a főnök is elcsíp beszédes kedvében a folyosón, amit máskor nem is bánnék, de most... hát nem akarok elkésni, kifulladva érkezni!!! A bankautomata nem ad pénz, az autó behálózva, de azt mondják, kiállhatok, ha a kordont elhúzom és vissza is.. elhúztam, kiálltam, s mosolyogtam a 4 rendőrnek, akik csak bámultak rám: mi az hogy nem húzom vissza?! Egy másik automata sem szolgál ki... újra körbe kell járni a várost... 16:55- kor már van pénz nálam, csakhogy messze még a cél, tele a város rendőrrel... 17:04-kor berobogok reszkető kézzel, mérgesen, fejfájással, ahhoz hogy kiderüljön, legalább négyen jöttünk 17-re...
Na de az eredmény megnyugtató, csakhogy, mint azt már megszokhattuk egy újabb alternatíva is előkerült, most is van amin gondolkodni, miről dönteni, s mire pénzt költeni...

Az általános hangulata

Hétfő reggel előtört az általános iskola hangulata, na nem úgy, hogy anyukám ébresztett, tízórait pakolt, teát főzött, nem is kezdtem olyan szorgalommal tanulni, az akkori barátok is távol vannak már, sem lakás, sem város nem stimmel, és mégis... Stimmel az elkeseredés, hogy ismét iskolába - most egyetemre és nem csak tanulni, hanem a tanítást elősegíteni -kell menni, reggel korán kelni, délután későig dolgozni, s hogy elmaradt egy-két tennivaló, akárcsak egy két lecke megtanulása. Akkoriban vasárnaponként is szomorkodtam, hogy jön a hétfő, s a taposómalom... Most azért persze szabadabban döntöm el, hogy mit tegyek a 8 órában, és a délután is a kedvem szerint alakulhat... De azért jól jönne egy nagy szabadság, a még szabadabb időbeosztás...

Függő projektek

Elnémított a sok függőben, félig-megoldott-állapotban lévő projekt... Arra gondoltam, írok, ha legalább egyik megoldódik... de nem akar semmi letisztulni... Pedig arról is regélhettem volna, milyen nagy öröm volt a feladatot kis családommal, barátaimmal átbeszélni, kitalálni, mi is legyen vele, majd elkészíteni, örülni, hogy másoknak is tetszik, és pár nap után elkeseredni, hogy a SPAM-ekben nem találom a hivatalos reakciót...
Szükség lenne valamilyen szakmai kihívásra is, ezt mostanra határozottan érzem, ha bárkiben felmerülne a kérdés: melyik terület számomra a szakma, itt a válasz: PR - kommunikáció - újságírás - FR. Leírom, mert jó tudni, hogy jól választottam, hogy szeretem tanulni, s szeretném művelni. De ha már ilyen biztos, hogy ez az ideál-terület, akkor tenni is illene a további fejlődés érdekében, tanulni sokat kellene és lehetne még ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel leírhassam: "számomra ez a szakma!".
Az egy éves anyagi előléptetést(ami még nincs papíron a kezemben, ezért nem merem hinni sem) kissé beárnyékolják a függő ügyek... talán leginkább azok idegesítenek, amiket nem tudok befolyásolni, ilyenkor várni kellene és türelmesnek lenni... ez az ami nem megy :( De sok olyan projekt van, ami feledteti a függőket és bearanyozza a napokat, mint a családdal töltött vasárnap, a szerelmes esték, a régi és egyre mélyülő valamint az új barátságok, szülinapok, munkahelyi örömök :)

Szép az élet...

Akkor is szép, amikor "csak" a megszokott dolgokkal kell foglalkozni...

Mindennapi munka - a maga megszokott örömeivel és keserűségeivel...
A beszólásokat, apropókat, tologatós tennivalókat jó esetben ellensúlyozzák a forró csokik, az örömteli feladatok, a kisebb-nagyobb kihívások... Néha elcsodálkozom, hogy milyen könnyen sikerült megszokni a munkába járást, a vele járó kötelezettségeket... Szép az elköteleződés, értékekkel való azonosulás, és a mindent bele adás! Így kell élni, tehát dolgozni is! De! Semmit nem kell minden áron végezni!
A délutáni lazulás - nagyon ritka és féltve őrzött kincs
Rég nem volt részem benne, szinte nem is emlékszem azokra az időkre... Egy húzós év után itt vannak a hosszú délutánok: a szunyókálás, az olvasás, a filmezés, a "csak úgy lét" - csak ez kötelező!
Még egy szak - meglesz valahogyan.
A döntés végleges, nem betegedek bele, minimális erőbedobással is meg lehet csinálni, amennyit ér, annyit belefektetek!
Mesteri - teljes gőzzel
Beiratkozni, ne fűzni hozzá nagy elvárásokat, de ha jól sül el, örülni, hogy értelmes dolgokat tanulhatok. Biztos jól döntünk és biztos hasznát vesszük!
Néhány "szilárd" tervvel alátámasztott kisebb projekt - lesz ezekkel is valami...
Mi lenne más? Kitűzöm a célt és megvalósítom. Újabbnál újabb módszerek, ötletek, csak tenni kell... s ha lassabban is, mint szeretném, de csak előre haladok!!! Az igazsághoz hozzátartozik, belém is szorult kevéske hanyagság, lustaság, s még ki tudja, mennyi minden nem :(...

Hát ezek a megszokott "tévkedések" (az un. takarékláng:D), és mindebben sok -sok öröm is van... Leginkább attól vagyok most boldog, hogy végre nem történik semmi szokatlan, semmi új, bár azt is tudom, hogy ez az idő nem tart sokáig és azt is, hogy attól is boldog leszek!