Ha magára ismer az ember lánya

Egy teljes - a szó pozitív, de tág értelmében - hétvége utolsó éber óráiban egyik blogról a másikra kalandoztam... Sok különleges személyiség... sok érdekes gondolat, csupa érdekes ember... Egyik blog egyik fejezetében mintha magamról olvastam volna, és ezúttal örültem, hogy az enyém a hagyományosnak ítélt életút:

"A hagyományos életút pálya abból áll, hogy iskola után egyetem, egyetemen ajánlott megtalálni a párt az életben, előnyős esetben mondjuk utolsó éven, mert addig úgymond „kiéljük” magunkat, aztán lehetőleg egy városban munkahelyet találni és mondjuk úgy két év együttélés után összeházasodni. Kis szülői segítséggel, hitelekkel lakást veszünk, jó esetben az autón már túl vagyunk, és nemsokára gyermeket vállalunk. Minden ami ettől eltér fejtörést okoz."

október 23, 17:00

16:00 - kor végre meg lehetne ejteni a rég áhított beszélgetést... de szaladok, hogy időben és kellően el tudjak készülni... De az irodában marad a kabát, a lift előtt rájövök, hogy a sok - sok anyagi befektetést igénylő eredmények otthon maradtak... Aztán a főnök is elcsíp beszédes kedvében a folyosón, amit máskor nem is bánnék, de most... hát nem akarok elkésni, kifulladva érkezni!!! A bankautomata nem ad pénz, az autó behálózva, de azt mondják, kiállhatok, ha a kordont elhúzom és vissza is.. elhúztam, kiálltam, s mosolyogtam a 4 rendőrnek, akik csak bámultak rám: mi az hogy nem húzom vissza?! Egy másik automata sem szolgál ki... újra körbe kell járni a várost... 16:55- kor már van pénz nálam, csakhogy messze még a cél, tele a város rendőrrel... 17:04-kor berobogok reszkető kézzel, mérgesen, fejfájással, ahhoz hogy kiderüljön, legalább négyen jöttünk 17-re...
Na de az eredmény megnyugtató, csakhogy, mint azt már megszokhattuk egy újabb alternatíva is előkerült, most is van amin gondolkodni, miről dönteni, s mire pénzt költeni...

Az általános hangulata

Hétfő reggel előtört az általános iskola hangulata, na nem úgy, hogy anyukám ébresztett, tízórait pakolt, teát főzött, nem is kezdtem olyan szorgalommal tanulni, az akkori barátok is távol vannak már, sem lakás, sem város nem stimmel, és mégis... Stimmel az elkeseredés, hogy ismét iskolába - most egyetemre és nem csak tanulni, hanem a tanítást elősegíteni -kell menni, reggel korán kelni, délután későig dolgozni, s hogy elmaradt egy-két tennivaló, akárcsak egy két lecke megtanulása. Akkoriban vasárnaponként is szomorkodtam, hogy jön a hétfő, s a taposómalom... Most azért persze szabadabban döntöm el, hogy mit tegyek a 8 órában, és a délután is a kedvem szerint alakulhat... De azért jól jönne egy nagy szabadság, a még szabadabb időbeosztás...

Függő projektek

Elnémított a sok függőben, félig-megoldott-állapotban lévő projekt... Arra gondoltam, írok, ha legalább egyik megoldódik... de nem akar semmi letisztulni... Pedig arról is regélhettem volna, milyen nagy öröm volt a feladatot kis családommal, barátaimmal átbeszélni, kitalálni, mi is legyen vele, majd elkészíteni, örülni, hogy másoknak is tetszik, és pár nap után elkeseredni, hogy a SPAM-ekben nem találom a hivatalos reakciót...
Szükség lenne valamilyen szakmai kihívásra is, ezt mostanra határozottan érzem, ha bárkiben felmerülne a kérdés: melyik terület számomra a szakma, itt a válasz: PR - kommunikáció - újságírás - FR. Leírom, mert jó tudni, hogy jól választottam, hogy szeretem tanulni, s szeretném művelni. De ha már ilyen biztos, hogy ez az ideál-terület, akkor tenni is illene a további fejlődés érdekében, tanulni sokat kellene és lehetne még ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel leírhassam: "számomra ez a szakma!".
Az egy éves anyagi előléptetést(ami még nincs papíron a kezemben, ezért nem merem hinni sem) kissé beárnyékolják a függő ügyek... talán leginkább azok idegesítenek, amiket nem tudok befolyásolni, ilyenkor várni kellene és türelmesnek lenni... ez az ami nem megy :( De sok olyan projekt van, ami feledteti a függőket és bearanyozza a napokat, mint a családdal töltött vasárnap, a szerelmes esték, a régi és egyre mélyülő valamint az új barátságok, szülinapok, munkahelyi örömök :)