csak úgy, és mégis szabályszerűen

Látszólag teljesen véletlenszerű, csak egy esemény, ami nem az életutat teszi teljesebbé... De ha kellő távolságból visszatekintünk, látjuk, a kanyar, amit a "véletlen" esemény rajzolt nem letérő vagy zsákutca, hanem a soksávos és sokdimenziós út része, könnyű kis kanyar, hogy ne kelljen megállni a meredeken... A sorompók, gödrök, csipp-csupp partok kellenek, hogy lassítsunk, nézzünk szembe a világgal, önmagunkkal és értékeljük az eddigi utat, hogy aztán képzeletben vetítsük elő az előttünk állót. Tehát a szerencsésebbik rétegnek, akik közt én is vagyok (csak hinni kell, hogy ide tartozunk!) elég annyit tenni, hogy követjük a gödrös, sorompókkal, partokkal tarkított utat és bevesszük a nagy kanyarokat is (még ha sikos is az út, és nem is téli gumival közlekedünk), hogy egyre határozottabban körvonalazódjon a már gyermekkorban kirajzolódott cél... Persze azóta már azt is tudjuk, hogy maga az út a cél, tehát jó zenét hallgatunk aközben is, és jókat beszélgetünk, hogy jól teljen!