A változatosság mint éltető elem

Egy átlagosan induló nap, egy figyelemfelkeltő kérdés, sok szervezkedés, izgalom, 4 beleegyezés (volt köztük vontatott, kételkedő is), s közben nem volt idő azon gondolkodni, hogy fogom-e tudni jól csinálni, vajon túl nagy-e a felelősség, nagy-e a kihívás... Kedden megkaptam az órarendet, s szerdán letanítottam három órát... Jól sikerült, a szemem is mosolyog, fáradtan, de vidáman telnek azóta a napok. Hálás vagyok annak, aki rám gondolt a lehetőség hallatán, ami jókor jött, felpezsdített és örömmel tölt el. Persze még több a kötelezettség, még nagyobb a terhelés, de ez nem baj, amíg bírom és szívesen csinálom, addig örülök, hogy van amit. Amire nem marad idő, az nem érdemel időt, az nem annyira fontos az életben, hogy veszteség lenne a hiánya... tehát jól vagyok és pont :)