Sofőrvizsgák

December 6-án volt az első, arra nagyon készültünk, sikerülnie kell, ez csak természetes... de nem így lett. A következő emberi mulasztás miatt bukott, aztán volt még két sikertelen, a dátumokra sem emlékszem már, csak az egyre nagyobb csalódásokra, kiábrándulásokra.
A tegnapi sikeres volt, nem tudtam jár-e dícséret így, több, mint 7 hónap elteltével... emlegetve a kudarcokat, remélem sikerült kellően jutalmazni is...

Elmaradt bejegyzések témái

A sok-sok közölni való némított el, nem a szürke 7köznapiasság... nagy dolgok nem történnek, de azért naponta világok épülnek és omlanak szét bennem...
Mindenről lehetett volna írni egy-egy bejegyzést:
- gyerekkort idéző csodálatos bálványosi hétvége, szerelmesen
- egy pokoli munkahelyi nap, aztán olyan napok, amikor értelmetlen táblázatokat gyártunk, hogy irigységből hátha bele lehetne kötni 1-1 kollegába
- Ericsson ösztöndíjat pályázó nap
- bioszexet (fűvel fával) űző ismerős nyaralása a hivatalos pár pénzén
- olyan napok, amikor jobb lenne ne ülni autóba (bedöglik, kihajtok, stb...)
- megbotránkoztató blogok (egy 4 éves ciklus alatti bajtárs meztelenkedő fotóival tele...)
- nagyon jó blog egy átlagon felüli családanyától, akinek csak az írásai és a családja szimpi...
- a félelem, hogy unalmas, a blogom... talán szakosítani kellene?! de nincs is "szakom"...
- olvasószerkesztősdi, van-e a munkabalesetnek égési sérülése?!
- nagymamám újabb ficama
- a szüleim közelgő nyaralása
- tanulok gépírni
- sikerült kitűzni a világmegváltó célokat, mostmár csak dolgozni kell a megvalósításukért
- holnap sofőrvizsga van Csíkban
- egy barátokkal töltött nap tele tanultakkal és elhatárolódásokkal
- hiányzik Eszter, az anyukája és a testvére is, de mindig rám mosolyog iwiw-en (rátok is mosolyogjon itt:)

Mind - mind megérne egy - egy bejegyzést, de a nagy forgatagban nem sikerült írásosan is feldolgozni az eseményeket, érzelmeket... bár számomra ez létfontosságú, hozzásegít a rendszer fenntartásához.

Tütük

Félvállról vett, de sikeres sofőrvizsga után sok - sok kellemetlen Daciás élmény, lefullad, bedöglik, nem gyúl be, elfelejtett sokk, stb... eldöntöttem, soha nem kell nekem autó, nem leszek jó sofőr, sőt egyedül autóba sem merek ülni... Sok - sok puhítgatás után eldőlt, vennénk egy "külföldi kocsit" :) Volt segítség, közbenjárás, szervezés is, és lett egy CV - 85 - BEA (Kicsi Skoda néven ismert).

Őt már jobban tudom vezetni, néha bedöglik, de az bármelyik női és férfi sofőrrel előfordul, ügyesen közlekedünk a kisebb nagyobb viszontagságokat leszámítva (traffic accident, high speed) Államvizsga előtt jött a motiváció, "kapsz egy autót"... de jött a felelősség kérdése is, fenn tudom-e tartani, tudok-e jó gazdi lenni, stb... Az "új kocsi" (Kicsi Seat néven ismert)

szebb, nagyobb, jobban fel van szerelve, az én nevemen is van... de nem nőtt a szívemhez, az autóknak fenntartott helyet már rég betöltötte a Kicsi Skoda... így ő szabadított meg a Ballón való öklendezéstől, a sok cipekedéstől, s őt próbálom mindennel kényeztetni, hogy hálából ne sodorjon váratlan, kellemetlen helyzetekbe :)

összhang, avagy minden mindenre hatást gyakorol

Ha szorít a cipő, ha vasalatlan az ing vagy ha letört egy köröm már nincs meg a szeretett harmónia... Ha töredezett a haj, reggel nem sikerült jól megválasztani az aznapi öltözetet, ha kilátszik az úszógumi vagy a kozmetikust is illene meglátogatni, már hiányos a koncentráció... Nem is beszélve az emberi tényezőkről, egy vita otthon, egy félreértett kijelentés vagy rosszul értelmezett némaság a munkahelyen, egy előre nem látható program, a túlzott figyelmesség, kedvesség, mások tehetetlensége, gyakran megnyilvánuló hibája mind - mind hibát csúsztat a rendszerbe... Pedig a rendszer éltető elem, ha az alaposan kidolgozott, órákra lebontott terv nem valósul meg, máris elhatalmasodik a káosz...
Jó lenne, ha mindezt megértenék azok, akik megzavarják a tervet, átírják a mátrixot, veszélyeztetve ezzel a lételemet, az ÖSSZHANGOT.

Munkák

Volt már több is, mindet szerettem valamiért... A nyári gyakorlatokat is munkának tekintettem, és próbáltam maximálisan helytállni... 2004 nyarát a hajnali ébredések, az újságos kocsival való utazgatások, a Háromszék szerkesztőségének megismerése, megszeretése, és az első írások megjelenése jellemezte. 2005 őszén kezdődött a munkakönyv készíttetés, a "hivatalos munka". Programigazgatósdit játszottam, ott készült az első névjegyem, megismertem sok embert, egy jelentős vezetői réteget, tanultam is ezt-azt és el is határolódtam jó néhány dologtól. Ami a legfontosabb, határozott kép alakult ki bennem arról, hogy milyen nem akarok lenni. Ezt megszakította egy újabb nyári gyakorlat, ezúttal a Duna Tv szerkesztőségében jártam sorra az irodákat... közönségkapcsolatok, design, szerkesztői szoba, kommunikációs igazgatóság és PR iroda... Emellett egy régi budai ház, csak nekem... jó kis szerep volt :) Itthon teljes kiábrándulás, aztán egy reménysugár és egy - akkor óriásinak vélt - lehetőség... csodás iroda, álmaim főnöke, álmaim feladatai... Most más az iroda, más a munkaköri leírás, de nem ébredek fel, továbbra is a megálmodott feladatokat végzem!!!

Túl...

TÚL... sok vásárhelyi úton..., a napközin, ahol soha nem aludtam..., néhány csernátoni nyaraláson..., egy világgá menésen, amikor a lépcsőház ajtóig sem jutottam..., sok pesti úton..., nagy barátságokon, kisebb csalódásokon..., 4 középiskolai éven biológia-kémián :D..., a bentlakási éveken..., a "szakma szerelmese" időszakon..., a teljes kiábránduláson..., a Duna tv-s, Háromszékes nyári gyakorlatokon..., az anyagi függőségen..., a különköltözésen..., egy államvizsgán.... TÚL még... sok megvalósított álmon..., sok szép élményen..., azon, hogy minden évben kezdjek egy új naplót kézzel írva..., és egy blogon is... de itt egy újabb, lássuk mi lesz belőle :)