2009. január 28., szerda

Ha valaminek vége...

„Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.”
Ernest Hemingway

2009. január 20., kedd

Tavasz

Már tegnap reggel éreztem az illatát, de mára már szó nélkül hagyhatatlanná vált a csoda, amit a kissé korai és valószínű nem túl hosszú ideig tartó tavaszias időjárás hozott magával. Ha túlterhelt, nyűgös és fáradékony vagyok is, öröm számomra az enyhe, latyakos, de tavaszias időjárás. A tél hidegsége rideggé, fásulttá teszi az embereket és a természetet egyaránt... Mindig arra törekszem, hogy a március - október időszakban feltöltődjek ám a sok energiát, életkedvet, egy hónapnyi köd és hideg teljesen kiszívja belőlem... Ha időjárás a téma, ezek a leggyakoribb kijelentéseim, tavasszal, nyáron: "csak késő ősz és hideg tél ne jönne sohasem", télen": "hol van már a hőn áhított tavasz?!" Nem szeretem a sötétséggel borított délutánokat, a hideget, a jeges, havas, bizonytalan útviszonyokat, hogy nagyon fel kell öltözni, hogy mindig reszketek, de nem szeretem és nem is űzhetem a téli sportokat sem.
Ellenben nézzük a nyarat - amiről még biztosan sok bejegyzés születik majd -, amikor szép az idő, hosszúak a munka utáni délutánok, mászkálhatunk csak egy pólóban, lehet úszni, napozni, sétálni, gyönyörködni a játszótéri kisgyerekekben, és lehet Petőfi streetelni, piknikezni csak úgy, egy keddi délutánon vagy lehet kirándulni nagyokat...
Összehasonlíthatatlannak találom a nyarat és a telet, az átmeneteket is szeretem, a tavaszt, mert tudom, hogy jön a nyár, az őszt, hogy még kicsit hagyja élvezni a kedvenc évszakomat és persze a színvilága sem eldobni való.


2009. január 14., szerda

Fél kesztyű

Nem szeretem a telet, így nem szeretem a szükséges tartozékait sem, mint a sál, sapka, nagykabát, kesztyű, de néhány különleges darabot, amihez kellemes emlékek kötnek szívesen viselek, ha már muszáj... Ilyenek az anyukám által kötött sálak vagy amelyet nagyon sok munkával vasaltak simára. És ilyen volt a kedvenc kesztyűm is, ami alig egy hét alatt lopta be magát a szívembe, mert attól kaptam, aki a szívem maradék részét bitorolja... és ő is vetette véget a kesztyűhordásomnak, ugyanis elejtette a jobbik kezemre valót :(

2009. január 13., kedd

Évzárás - évkezdés

A 2008-as évre semmiképp nem mondható, hogy könnyű, felhőtlen év volt, sok megvalósítás, gyümölcsbeérés és tehertől való megszabadulás jellemzi, de volt bőven bú, bánat, düh, reményvesztettség is benne. Kezdődött mindjárt egy közvetetten érintő kellemetlenséggel, amin igazán segíteni sem lehetett, csak támogatón állni amellett, akinek erre szüksége volt, aztán alig 2 hónapra látszólag minden helyreállt, de nem... kezdődött megint minden elölről...
Sok - sok bizonytalanság és kilátástalanság övezte az akkor és ott a világ legfontosabb dolgának vélt államvizsgát, de van 5 perc alatt megkapott nyelvvizsgabizonylat és, igaz, egyévi szabadságot rá kellett áldozni, de sikerült a legjobbak között végezni, úgy ahogy kezdődött, négy évvel ezelőtt.
A nyár munkával, rövidebb utazgatásokkal, pénzköltéssel, boldog percekkel, kisebb, fölösleges (vagy néhol "fölös") hitetlenségekkel telt. Az ősz újat hozott - egyedül kell megbirkózni a feladatokkal és a feladatok alól kibúvó egyénekkel, újabb kötelezettségeket vontam be önként az életembe -, de megújulást nem. A tél nagy fájdalomban való osztozást, gyászt adott, kicsit bele is fásultam a hideg és köd egyvelegébe... de jött nagyon nagy örömöket jelentő lehetőség is, ami átírta a jövőre vonatkozó mátrix-tervet is.
A negatív kicsengés ellenére azt mondhatom, hogy amíg a problémákkal, kihívásokkal sikerül megbirkózni és még tanulni is lehet belőlük, addig összességében jónak értékelhető az év, hisz köttettek, remélhetőleg életre szóló barátságok, sikerült remek tapasztalatokat szerezni egészségesen, és ha lassabban is mint szeretnénk életünk és megvalósításaink szekere is előrébb jutott.
Az új évről még nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni, de hogy nem kezdődött leányálomszerűen, azt már leszögezhetjük... Fontos azonban, hogy szilárd tervek vannak és a megvalósításukhoz vezető alternatív utak is körvonalazódnak. Örömünk telik a családunkban, a barátainkban, néhol a munkánkban és abban is, ahogy az életünket éljük... Kell ennél több, másabb?!

2009. január 7., szerda

Ami igazán fontos


Vannak még nálunk elfoglaltabb emberek is, akiktől vállalatok működése függ vagy akik emberi életekért felelnek, de ők sem felejtik el a hozzájuk közel állók ünnepeit...
Más helyett is szégyenkezve kívánok Neked, Zs. boldog születésnapot!