2008. december 15., hétfő

...fala és Széplak

A másik széplaki blogon (sokadjára is belinkelem, hogy biztosra odataláljon az olvasóm, ha még nem járt volna ott:) ) olvastam a szobatársak, lakótársak számbavételét, jellemzését még nyáron, de akkor nem éreztem késztetést arra, hogy én is írjak a nem annyira népes "csapatról", ám mostanság foglalkoztat a kérdés...
Az egyke (1 éves korától saját szobával rendelkező) leányka édesanyja nevelősködése kapcsán sokszor szeretett volna bentlakásban lakni, ám elképzelni sem tudta, milyen is az valójában... 19 évesen azonban Jónásnál (a hallban) eldőlt, két végzős mellé költözöm a 223-ba, nagyon jó társaság mondták, azóta sem tudom eldönteni, hogy azért költöztetett-e oda a tőszomszéd, mert nagyon antipatikus voltam neki vagy épp az ellenkezőjéért... Bár nem volt a legfelhőtlenebb év, visszagondolva, egész jól sült el a dolog és hálás lehetek az akkori (un?!)szimpátiának... Mindent könnyebbé tett a kicsi, barátkozós, kedveske, légynek sem ártó, sok-sok problémát, fájdalmat, dilemmát meghallgató, barátnővé váló K., de egy igazán jó társaságban minden típusú ember van, tehát volt mindent megnehezítő, tönkretevő, a délutánok csendjét jogtalanul követelő, fejre csapó szobatárs is, és volt olyan is, akiről nem kell mesélni. De meg kell említeni a falut, a folyosórészt, ahol mind végzősök laktak, akikben még égett a tenni akarás, a szervezőkedv, az értelmiségi életforma iránti vágy... Imádtam velük tölteni az időt!
Abból az évből van a legtöbb fennmaradó, tartósnak ígérkező kapcsolatom. Együtt járunk színházba, de van akivel barátkozunk, ünnepelünk, dolgozunk, beszélgetünk, naponta megváltjuk a világot és van olyan is, akivel ha csak havonta egyszer találkozunk is, olyan mintha egy faluban laknánk még most is.
Aztán egy év elteltével lett egy szövetséges, ezúttal mi választottuk a kicsiket magunk mellé, ám nem tettünk tanúbizonyságot emberismeretünkről... Egyikük meg sem szólalt egy fél évig, másikuknak be sem állt a szája egy fél évig. A szövetség tartósnak ígérkezett, és ígérkezik, minden reggel együtt kávéztunk, napközben folyt a messengerezés, aztán a délutánokat szobatársak lévén nagyjából együtt töltöttük. Azóta voltam már a sofőrje élete egyik legszebb napján, húzott már ki a pácból, és lényeges, hogy vannak közös tervek is.
Harmadév, a legtöbb mókával, kiruccanással, rendhagyással teli időszak... Sok-sok beszélgetés a lépcsőházban azzal, aki a legtöbbet hallgatott azelőtt, sok titok megosztása, felfedése, aztán sok közös kis titkos terv megvalósítása... Életre szóló barátságnak nézett ki, de valahogyan nem érdemeltük meg, hogy az legyen... tisztázatlanul, lezáratlanul lett vége, szinte egyik napról a másikra... én még reménykedek, hogy majd egyszer legalább az okok kiderülnek. Ezalatt volt még egy nyomot hagyó barátné, Tilos, hagyma, zakuszka... sörözések, nagy evések éjszaka és nagy röhögések, valamint közös kiruccanások, ez az eltávolodás sem magyarázott...
A negyedév első részében az elköltözés gondolatát dédelgettem, s így sikerült az addigra megelégelt 223-at elviselni, ahol semmi nem volt a régi és ahol nem találtam a helyem.
A széplaki élet más, itt mindig tisztaság van, ha van időnk és erőnk takarítani, itt akkor van csend, ha mi azt szeretnénk és akkor változtatnak a tárgyak helyet, ha azt akarjuk, sőt, a sampon is több ideig tart, de a berendezést is meg kell említeni, mostanra évszakonként cserélődnek a díszek és a szobanövények is imádják itt, akárcsak én!!!

2008. november 26., szerda

csak úgy, és mégis szabályszerűen

Látszólag teljesen véletlenszerű, csak egy esemény, ami nem az életutat teszi teljesebbé... De ha kellő távolságból visszatekintünk, látjuk, a kanyar, amit a "véletlen" esemény rajzolt nem letérő vagy zsákutca, hanem a soksávos és sokdimenziós út része, könnyű kis kanyar, hogy ne kelljen megállni a meredeken... A sorompók, gödrök, csipp-csupp partok kellenek, hogy lassítsunk, nézzünk szembe a világgal, önmagunkkal és értékeljük az eddigi utat, hogy aztán képzeletben vetítsük elő az előttünk állót. Tehát a szerencsésebbik rétegnek, akik közt én is vagyok (csak hinni kell, hogy ide tartozunk!) elég annyit tenni, hogy követjük a gödrös, sorompókkal, partokkal tarkított utat és bevesszük a nagy kanyarokat is (még ha sikos is az út, és nem is téli gumival közlekedünk), hogy egyre határozottabban körvonalazódjon a már gyermekkorban kirajzolódott cél... Persze azóta már azt is tudjuk, hogy maga az út a cél, tehát jó zenét hallgatunk aközben is, és jókat beszélgetünk, hogy jól teljen!





2008. november 21., péntek

A változatosság mint éltető elem

Egy átlagosan induló nap, egy figyelemfelkeltő kérdés, sok szervezkedés, izgalom, 4 beleegyezés (volt köztük vontatott, kételkedő is), s közben nem volt idő azon gondolkodni, hogy fogom-e tudni jól csinálni, vajon túl nagy-e a felelősség, nagy-e a kihívás... Kedden megkaptam az órarendet, s szerdán letanítottam három órát... Jól sikerült, a szemem is mosolyog, fáradtan, de vidáman telnek azóta a napok. Hálás vagyok annak, aki rám gondolt a lehetőség hallatán, ami jókor jött, felpezsdített és örömmel tölt el. Persze még több a kötelezettség, még nagyobb a terhelés, de ez nem baj, amíg bírom és szívesen csinálom, addig örülök, hogy van amit. Amire nem marad idő, az nem érdemel időt, az nem annyira fontos az életben, hogy veszteség lenne a hiánya... tehát jól vagyok és pont :)

2008. november 6., csütörtök

Az Ő "nótája"

Ten Sharp- You


It's allright with me
As long as you
Are by my side

Talk, or just say nothing
I don't mind
Your looks never lie

I was always on the run
Finding out
What I was looking for and I
Was always insecure
Just until I found

Words often don't come easy
I never learned
To show the inside of me Oh no my baby and
You, you always patient
Dragging out
What I try to hide

I was always on the run
Finding out
What I was looking for and I
Was always insecure
Until I found, Oh oh

You
You are always on my mind
You
You're the one I'm living for
You
You're my ever lasting fire
(You're my always shining star)
(You're my always)


The night
Always a good friend
A glass of wine
And the lights down low

And you
Lying beside me
Me full of love
And filled with hope -- ope --ope

You
You are always on my mind
You
You're the one I'm living for
You
You're my ever lasting fire
(You're my always shining star)
You
You are always on my mind
You
You're the one I'm living for
You
You're my ever lasting fire
(You're my always shining star)
(You're my always)

2008. november 4., kedd

ki tudja, mi van lelkünk legményén?!

Az agresszióról sokan sokféleképpen vélekednek és sokan sokféleképpen élik meg, van akinek mindennap jelen van az életében és nemcsak a TV-n keresztül, és ott van a másik véglet, aki annyira ideális környezetben él, hogy a TV-ben látottakat nem tudja a való életben elképzelni sem, soha nem látott verekedést, hangos szót is csak ritkán hallott és a legsúlyosabb agresszív cselekedet, amit a valóságban észlelt egy edénytörlő földhöz csapása volt valamint néhány ajtóbecsapás, ... Én a második kategóriába tartozom, ezért mindig meghökkent, ha egyes emberek agresszióval próbálják megoldani a nehéz helyzeteket vagy ha azt hallom, hogy valakinek végig kellett néznie szülei verekedéseit, esetleg őt is verték már véresre otthon... Nem is beszélve arról, milyen nehezen teszem túl magam egy-egy a felgyülemlett feszültség okozta brutális gyilkosságon (soha nem figyelek oda a PRO TV hírekre sem, épp emiatt), ha nem is ismerem az áldozatot sem az elkövetőt. Kereshetünk magyarázatot: TV, (poszt)modern társadalom, gyerekkori elfojtások, stb., már rég látszik, hogy furcsa, "kicsit más" az az ember... De annyi furcsa, kicsit (vagy nagyon) más ember van, akikkel napi kapcsolatban vagyunk és nem szeretnék úgy élni, hogy azokban mind kételkedek... Nem is beszélve arról, hogy mi lesz a jövőben, amikor a gyerekem lelki egészségét kell felügyelni, gondozni?!

2008. október 26., vasárnap

2008. október 23., csütörtök

október 23, 17:00

16:00 - kor végre meg lehetne ejteni a rég áhított beszélgetést... de szaladok, hogy időben és kellően el tudjak készülni... De az irodában marad a kabát, a lift előtt rájövök, hogy a sok - sok anyagi befektetést igénylő eredmények otthon maradtak... Aztán a főnök is elcsíp beszédes kedvében a folyosón, amit máskor nem is bánnék, de most... hát nem akarok elkésni, kifulladva érkezni!!! A bankautomata nem ad pénz, az autó behálózva, de azt mondják, kiállhatok, ha a kordont elhúzom és vissza is.. elhúztam, kiálltam, s mosolyogtam a 4 rendőrnek, akik csak bámultak rám: mi az hogy nem húzom vissza?! Egy másik automata sem szolgál ki... újra körbe kell járni a várost... 16:55- kor már van pénz nálam, csakhogy messze még a cél, tele a város rendőrrel... 17:04-kor berobogok reszkető kézzel, mérgesen, fejfájással, ahhoz hogy kiderüljön, legalább négyen jöttünk 17-re...
Na de az eredmény megnyugtató, csakhogy, mint azt már megszokhattuk egy újabb alternatíva is előkerült, most is van amin gondolkodni, miről dönteni, s mire pénzt költeni...

2008. október 20., hétfő

Az általános hangulata

Hétfő reggel előtört az általános iskola hangulata, na nem úgy, hogy anyukám ébresztett, tízórait pakolt, teát főzött, nem is kezdtem olyan szorgalommal tanulni, az akkori barátok is távol vannak már, sem lakás, sem város nem stimmel, és mégis... Stimmel az elkeseredés, hogy ismét iskolába - most egyetemre és nem csak tanulni, hanem a tanítást elősegíteni -kell menni, reggel korán kelni, délután későig dolgozni, s hogy elmaradt egy-két tennivaló, akárcsak egy két lecke megtanulása. Akkoriban vasárnaponként is szomorkodtam, hogy jön a hétfő, s a taposómalom... Most azért persze szabadabban döntöm el, hogy mit tegyek a 8 órában, és a délután is a kedvem szerint alakulhat... De azért jól jönne egy nagy szabadság, a még szabadabb időbeosztás...

2008. október 17., péntek

Függő projektek

Elnémított a sok függőben, félig-megoldott-állapotban lévő projekt... Arra gondoltam, írok, ha legalább egyik megoldódik... de nem akar semmi letisztulni... Pedig arról is regélhettem volna, milyen nagy öröm volt a feladatot kis családommal, barátaimmal átbeszélni, kitalálni, mi is legyen vele, majd elkészíteni, örülni, hogy másoknak is tetszik, és pár nap után elkeseredni, hogy a SPAM-ekben nem találom a hivatalos reakciót...
Szükség lenne valamilyen szakmai kihívásra is, ezt mostanra határozottan érzem, ha bárkiben felmerülne a kérdés: melyik terület számomra a szakma, itt a válasz: PR - kommunikáció - újságírás - FR. Leírom, mert jó tudni, hogy jól választottam, hogy szeretem tanulni, s szeretném művelni. De ha már ilyen biztos, hogy ez az ideál-terület, akkor tenni is illene a további fejlődés érdekében, tanulni sokat kellene és lehetne még ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel leírhassam: "számomra ez a szakma!".
Az egy éves anyagi előléptetést(ami még nincs papíron a kezemben, ezért nem merem hinni sem) kissé beárnyékolják a függő ügyek... talán leginkább azok idegesítenek, amiket nem tudok befolyásolni, ilyenkor várni kellene és türelmesnek lenni... ez az ami nem megy :( De sok olyan projekt van, ami feledteti a függőket és bearanyozza a napokat, mint a családdal töltött vasárnap, a szerelmes esték, a régi és egyre mélyülő valamint az új barátságok, szülinapok, munkahelyi örömök :)

2008. október 7., kedd

Szép az élet...

Akkor is szép, amikor "csak" a megszokott dolgokkal kell foglalkozni...

Mindennapi munka - a maga megszokott örömeivel és keserűségeivel...
A beszólásokat, apropókat, tologatós tennivalókat jó esetben ellensúlyozzák a forró csokik, az örömteli feladatok, a kisebb-nagyobb kihívások... Néha elcsodálkozom, hogy milyen könnyen sikerült megszokni a munkába járást, a vele járó kötelezettségeket... Szép az elköteleződés, értékekkel való azonosulás, és a mindent bele adás! Így kell élni, tehát dolgozni is! De! Semmit nem kell minden áron végezni!
A délutáni lazulás - nagyon ritka és féltve őrzött kincs
Rég nem volt részem benne, szinte nem is emlékszem azokra az időkre... Egy húzós év után itt vannak a hosszú délutánok: a szunyókálás, az olvasás, a filmezés, a "csak úgy lét" - csak ez kötelező!
Még egy szak - meglesz valahogyan.
A döntés végleges, nem betegedek bele, minimális erőbedobással is meg lehet csinálni, amennyit ér, annyit belefektetek!
Mesteri - teljes gőzzel
Beiratkozni, ne fűzni hozzá nagy elvárásokat, de ha jól sül el, örülni, hogy értelmes dolgokat tanulhatok. Biztos jól döntünk és biztos hasznát vesszük!
Néhány "szilárd" tervvel alátámasztott kisebb projekt - lesz ezekkel is valami...
Mi lenne más? Kitűzöm a célt és megvalósítom. Újabbnál újabb módszerek, ötletek, csak tenni kell... s ha lassabban is, mint szeretném, de csak előre haladok!!! Az igazsághoz hozzátartozik, belém is szorult kevéske hanyagság, lustaság, s még ki tudja, mennyi minden nem :(...

Hát ezek a megszokott "tévkedések" (az un. takarékláng:D), és mindebben sok -sok öröm is van... Leginkább attól vagyok most boldog, hogy végre nem történik semmi szokatlan, semmi új, bár azt is tudom, hogy ez az idő nem tart sokáig és azt is, hogy attól is boldog leszek!

2008. október 3., péntek

Ősz a Hargitán

Édesanyámnak, és azoknak még, akik nagyon szeretik az őszt:









2008. október 2., csütörtök

Érdekességek körülöttem


A napokban meglepő módon nagyon "belevájtam" magam néhány ember életébe... a megszokottnál gyakrabban mélázok el a sorsokon...
Érdekes, hogy a teljesen szokatlan módon megjelenő idegen, hogyan válik ismerőssé, kedves emberré, hálótárssá, szeretővé... feje tetejére állít egy életet és mégis, olyan tisztánlátást, megfontolt gondolkodást vált ki, ami eddig nem volt jellemző... Öröm szemlélni Téged!
Egy másik igen tiszteletre méltó példa: új város, új közösség, csak egy biztos pont (egy férfi), majdnem teljesen román munkaközösség (egy székely "leánykának", akinek a munkaközösség fogalommal is most kell barátkozni...) és mindezek mellett ilyen kijelentések: "egész jól telt a mai nap is", "megszokom, persze", nyoma sincs elkeseredésnek, feladásnak, szomorkodásnak... Téged is öröm szemlélni! Én is büszke vagyok Rád és sokat tanulok Tőled!
A következő példa is figyelemre- és tiszteletre méltó... Hihetetlen meglepetés ért, hogy beavatott a titkába, mindent megtettem volna, csak hogy ne kelljen tudjak az egészről, aztán bevillant, mennyivel nehezebb lehet annak, aki mindezt megéli... Segíteni szerettem volna, átvettem volna legalább a fizikai fájdalmat, elég a lelki most neki... de nem lehetett... átsírta a délelőttöt, és gondolom még sok - sok délelőttöt, délutánt, éjszakát át fog... Bárcsak enyhíthetnék a fájdalmadon, te szintén tiszteletre és csodálatra méltó NŐ!

2008. október 1., szerda

Ünnepi hangulat


Októbertől januárig karácsonyi hangulat.. A spagettis barátnőm hatására döntöttem el, én is nekifogok már most a karácsonyi ajándékok beszerzésének, előkészítésének. Meg is van néhány! Nagy öröm volt, hogy otthon, Kézdicityben is találtam értékesnek vélt darabokat. Sok pozitívuma van a korai vásárlásnak - ezt régóta vallom, de igazán csak most sikerült belevágni -, pl. decemberben, amikor mindenki pénzt költ, én tartalékolok, amikor mindenki ajándékok után szaladgál, én békésen kitekintek az ablakon, feldíszítem a szobát és forró teát szürcsölgetve nyugtatom a feldúlt lelkeket. Ha rossz kedvem lenne csak előkapom az ajándékos zsákot, megnézegetem őket, és elképzelem a címzettek boldog arcát :)
Tehát karácsonyi hangulatban telik az elkövetkezendő időszak, jöjjön bármi és bárki!

2008. szeptember 29., hétfő

Úti cél vagy utazás


Jól érezni magunkat, szívvel lélekkel tenni amit így is, úgy is tenni kell, s az életünkbe bevonzott emberekkel töltött napokat örömmel élni meg, a félórákat sem kell kínszenvedni, lehet átnézni a hibákon, a másságon, mosolyogni bölcsen, de nem hibáztatni magunkat, nem rontani el a saját szép napunkat, örömteli időinket, csak mert nem mindenki a mi forgatókönyvünk szerint él...
Fontos még! Segíteni mindenkinek mindenben, ne hagyni, hogy kihasználjanak, de megtenni mindent, ami tőlünk telik. Bárki bárkire rászorulhat!
Ezen dolgozom, célokat kitűzni, megvalósítani, közben mindenben keresni az örömöt, a szépet, az életet (sajátot és másokét egyaránt) élhetővé, boldoggá tenni. A gondokra is kihívásként tekintenék, megoldanám, majd büszke lennék e képességre is... a siralomvölgyet és a mennyországot is mi teremtjük itt a földön... az örömteli utazás kellene legyen a cél!

2008. szeptember 23., kedd

A bal sávok jobbikán balra fel!

Kész az autó, be van szerelve az mp3 lejátszó, az ajándékokat megvásároltuk, kalandra fel! Csak a város közötti vezetés és az, hogy odatalálunk-e keltett némi feszültséget, de egyikkel sem volt különösebb probléma... nem lepett meg, hogy a jobbra lévő "balra fel" utcát is megtaláltam, hisz egy nyelvet beszélünk...
Szavak helyett álljanak itt a fotók az elkezdett közös életük szépségéről, és a velünk töltött hétvége varázslatosságáról ("nálunk vannak Beáék és a barátja"):

A fiúk kedvenc elfoglaltsága: játék, tv.



A mi kedvenc elfoglaltságunk:


Vasárnapra a "prófétább" beszélt belőlünk, így végre a nap is kisütött, aztán hamar irány az állatkert, a vár, az orv(o)asi egyetem (a kertjében szerecsendiófák alatt sétálgattunk):

Az egykori csíki csapat:


Az osztálytársak:


Rend a lelke mindennek:


Még kifér a kerítésen:


Reméltem, hogy nem harapja le a kezem, ha elfordulok:


Láma szeme, láma szeme... (jó poén :)


Művészesdi a várban:



... és akinek a legjobban ment:

2008. szeptember 22., hétfő

Valaki mondja meg, miért ilyen!

Érdekes, amikor elhittem, hogy szerencsés ember vagyok, akkor hirtelen kicsit figyelmeztetett az élet... de mostanra kezd sok lenni a figyelmeztetésből... nem sorolom a jeleket, nehogy újra éljem a velük járó érzelmeket. Tény, hogy most megint derűs napokat élek a borús Csíkszeredában, és próbálok mindenre jobban vigyázni, jobban figyelni... Félek boldognak lenni, nehogy megint kerüljön valami, ami elrontja a hétköznapok nyugodtságát, s gyakran gondolok arra, talán nem élek megfelelően, de nem tudom, mit változtathatnék... ígyhát zajlik az élet a megszokott iramban...

2008. szeptember 5., péntek

Ha már elfogyott a spagetti...

Ki bánja? Én nem, mert anélkül is jót beszélgettünk, kicsit még babáztam is, nem utolsó sorban a bor is finom volt, és nem gondoltam a hétköznapok útvesztőire sem. Ha valaha meg kellene magyaráznom, miért szeretek oda járni, miért szeretek vele lenni, ezt mondanám: leginkább azért, mert az ő nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága és lelki szépsége engem is kicsit elviselhetőbbé varázsol. Ott megnyugszom, nincs már annyi irigység, békétlenség, oktalan harag bennem. Szeretek jókat pletykálni vele, érdekel a véleménye és mindig kicsit erősebb ember leszek mellette.
Köszönöm a tegnap estét (is)!

2008. augusztus 22., péntek

Idézetesdi

Gyerekkorom óta szeretem írók, költők, dalszövegírók szép gondolatait kiírni, néha elolvasgatni és adott esetben idézni, ha az én szavaim esetleg már nem elég hatékonyak…
Álljon itt egy gyűjtemény a kedvenc idézetekből, amennyire lehet időrendi sorrendben (ahogy megkedveltem):

"Légy hát bolond, de tudd, hogy miért."

"Minden kisgyerek okos, a legtöbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés." (Eötvös József)

"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" -
(így nem szökik rá hirtelen az éj)
s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kíván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj." (József Attila)

"Az embert azért áldotta meg az Isten képzelőerővel, hogy lássa, milyen lehetne, és azért áldotta meg humorérzékkel, hogy el tudja viselni, amilyen." (M. Bank)

"Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hű magadhoz!"

"Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi."

"Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet."

"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél." (József Attila)

"Az erdőben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, ez volt minden különbség." (Robert Frost)

"Sírva jössz a világra, s körülötted mindenki mosolyog. Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál, s körülötted mindenki sírjon."

"Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
és tartsd tenyeredben a végtelent." (William Blake)

"Van akit úgy őrzünk meg magunknak, hogy elengedjük."

"Mindent elvehetsz tőlem, de hagyd meg hitemet az emberekben."

"Meghalni még magadért sem érdemes."

Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak (Kányádi Sándor)

"Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés, az döntés, az ítélet és ígéret."

"Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik." (Marcus Aurelius)

"A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot." (Pilinszky)

"Illúziódnak fátyolát ne lebbentsd, maradj örökké boldog álmodó, mert szebb egy megvalósulhatatlan álom, mint egy át nem álmodható jövő." (Eszterházy)

"Ne félj a mától, Ausztráliában már holnap van."

"Minden elmúlt szerelem közelebb visz minket egy tökéletesebb kapcsolathoz. „Te vagy a szikla, aki miatt tengerré nőttem.” Vagyis: Az egyik fél hajdan vízcsepp volt. Minden érzés, emlék, tapasztalat egy-egy cseppel nagyobbá tette. A másik porszem volt, mely az idők során sziklává nőtt. S a tengernek sziklára van szüksége, a sziklának pedig tengerre. Egy porszemet elsodorna a tenger, egy vízcsepp pedig azonnal felszáradna a sziklára hullva…"

„Kockáztasson, kövessen el hibákat! Néha nagyon fontos, hogy ne legyen tökéletes! Néha helytelen dolgokat kell tenni!”

“Tudok élni nélküle, de nem szeretek.”

"Az embert kivéve minden állat tudja, hogy az élet alapvető célja az, hogy élvezzük."

"Soha senki nem fogja megnyerni a nemek csatáját, túl sokat cimborálunk az ellenséggel."

2008. augusztus 19., kedd

Otitól "lopott" ötlet alapján

Ami elsőre eszembe jut a betűk láttán:

A – alma (többet kellene egyek)
Á – ágy (nagy alvásokra vágyom), álom (szeretem fejtegetni, mit miért álmodhatok)
B – Beja
C – cukor(ka)
Cs – csók
D – Duna
E – eper
É – élet, édesanya, élelem
F – fiatalság (imádom)
G – gúnár (félek tőle), Gergő (most épp haragszik rám)
Gy – gyopár, gyengédség
H – házimunka, háziállat, HÁZ (saját!), híd (emberek között)
I – Istike, iroda
Í - írni (szeretek)
J – játszótárs („A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni…”)
K – Kádár (cserépbeli virág), kocsi
L –
M – marmaládé, matek
N – napsütés
Ny – nyár (a kedvenc évszakom, mindjárt vége :(( )
O - Ottó (kedvenc gyónások, beszélgetések)
Ó – óra (még nem is ismertem, már viseltem... és azóta is...), óvó néni
Ö – öröm (néha nehéz mindenben megtalálni...)
Ő – őrület (és őrült ember van bőven)
P – pipacs, papucs
R – répa, retek (mogyoró)
S – sikátor, skoda, seat
Sz – szerelem, személyiség (feltárni, elrejteni…)
T - TV (nem nagyon szeretem bámulni)
Ty – tyúk
U – utazás
Ú – út (végtelen)
Ü – üröm (az örömben… szinte mindig akad, de ilyen ez az élet…)
Ű - űrutazás
V – várakozás (nem szeretek várni, és várakoztatni sem)
W – wikipédia
X - xenon égő
Y - yacht, yard
Z – zárkózottság (kicsit lehetnék zárkózottabb)
Zs – Zséda (Új hold jár)

2008. augusztus 8., péntek

Takarítottam álmomban...

Itt van ez a lakás, ingyen a mienk, nem is rossz, igaz, távol van a világtól, és nem is akartunk családi házat, de ha már így megkaptuk... Na de hogy fogom én ezt kitakarítani, rendben tartani? Mindig olyan kosz lesz, mint az előző háziasszony keze alatt? Bűz van, nem érzed, hogy fogom azt eltüntetni? Por, rendetlenség, koszos sarkak, amit képtelenség kitakarítani, nemhogy tisztán tudjam tartani... Mindez álmomban történt és egy teljes éjszakát végig takarítottam, csoda-e hogy fáradtabban ébredtem, mint amikor lefeküdtem?!

Eltévedtem a mennyország felé félúton

Az utat sajnos visszafelé már jól tudom... Kinek mondhatnám el? Annak, aki velem együtt letért a járt útról, vagy annak, aki sosem fogja megérteni, miért hiszem azt, hogy a mennyország nem ott van, ahová gondoltuk, azoknak, akik gyakran a pokolba repítenek, holott a mennyország kulcsát adták a kezembe, azoknak, akik igazán csak azt szeretnék, hogy a felhők közt legyek mosolyogva és bele is betegednének az alkalmi boldogtalanságomba... vagy a földi életet könnyítő, néhol nehezítő barátoknak?! esetleg a majdhogy idegen kérdésfeltevőknek vagy netán annak, aki 12 óra munka után is elégedetten mér végig?! Mi lenne, ha tényleg választani kellene, nagyobb a pénz ereje, a feltörés vágya?! És aztán jönne a lelkiismeret, a sok elmélkedés?! Nehéz hinni, hogy a becsületes élet, a kitartó munka, a hűség meghozza a gyümölcsét... Nehéz a szeretettel, a kedvességgel, az "úgyis jót teszek" magatartással megbénítani az ellenséget, főként ha kitartóan ficánkol, nem is látszik rajta a bénulás jele... Bízok abban, hogy lesz végső elszámolás és hogy ott aztán megbénul mindenki, aki most kővel dobálózik...

2008. augusztus 4., hétfő

7vége

Elég zsúfolt, de mégis kikapcsolódós, pihentető és változatos... volt ott sok úszkálás, és fogadalom, hogy ezután rendszeresen művelem, családlátogatás, telefonos kapcsolattartás, stílusos nyűgölés, ahogy és amiért csak én tudok... Volt még finom kaja, ismeretlen táj, szülők ismerkedtetése, újságolvasás és kevéske fáradtság is... de az emlékek szépek és kipihenni bármikor ki lehet...

2008. augusztus 1., péntek

boldogabb vagyok

Több hónapja nem tudom hallgatni kedvenc rádiómat, a rendszergazda elállított valamit... Magyarországon sem voltam azóta... Naponta eszembe jutott, hiányzott, megnyitottam a honlapot, hátha csoda történik... Addig jutottam, hogy úgy éreztem, boldogabb lennék, ha hallgathatnám..., ezt elő is adtam kedvenc informatikusomnak, s láss csodát (LÉGY BOLDOGABB!!!), tegnaptól megy a sláger rádió... Boldogabb is vagyok!

2008. július 31., csütörtök

Sofőrvizsgák

December 6-án volt az első, arra nagyon készültünk, sikerülnie kell, ez csak természetes... de nem így lett. A következő emberi mulasztás miatt bukott, aztán volt még két sikertelen, a dátumokra sem emlékszem már, csak az egyre nagyobb csalódásokra, kiábrándulásokra.
A tegnapi sikeres volt, nem tudtam jár-e dícséret így, több, mint 7 hónap elteltével... emlegetve a kudarcokat, remélem sikerült kellően jutalmazni is...

2008. július 29., kedd

Elmaradt bejegyzések témái

A sok-sok közölni való némított el, nem a szürke 7köznapiasság... nagy dolgok nem történnek, de azért naponta világok épülnek és omlanak szét bennem...
Mindenről lehetett volna írni egy-egy bejegyzést:
- gyerekkort idéző csodálatos bálványosi hétvége, szerelmesen
- egy pokoli munkahelyi nap, aztán olyan napok, amikor értelmetlen táblázatokat gyártunk, hogy irigységből hátha bele lehetne kötni 1-1 kollegába
- Ericsson ösztöndíjat pályázó nap
- bioszexet (fűvel fával) űző ismerős nyaralása a hivatalos pár pénzén
- olyan napok, amikor jobb lenne ne ülni autóba (bedöglik, kihajtok, stb...)
- megbotránkoztató blogok (egy 4 éves ciklus alatti bajtárs meztelenkedő fotóival tele...)
- nagyon jó blog egy átlagon felüli családanyától, akinek csak az írásai és a családja szimpi...
- a félelem, hogy unalmas, a blogom... talán szakosítani kellene?! de nincs is "szakom"...
- olvasószerkesztősdi, van-e a munkabalesetnek égési sérülése?!
- nagymamám újabb ficama
- a szüleim közelgő nyaralása
- tanulok gépírni
- sikerült kitűzni a világmegváltó célokat, mostmár csak dolgozni kell a megvalósításukért
- holnap sofőrvizsga van Csíkban
- egy barátokkal töltött nap tele tanultakkal és elhatárolódásokkal
- hiányzik Eszter, az anyukája és a testvére is, de mindig rám mosolyog iwiw-en (rátok is mosolyogjon itt:)

Mind - mind megérne egy - egy bejegyzést, de a nagy forgatagban nem sikerült írásosan is feldolgozni az eseményeket, érzelmeket... bár számomra ez létfontosságú, hozzásegít a rendszer fenntartásához.

2008. július 21., hétfő

Tütük

Félvállról vett, de sikeres sofőrvizsga után sok - sok kellemetlen Daciás élmény, lefullad, bedöglik, nem gyúl be, elfelejtett sokk, stb... eldöntöttem, soha nem kell nekem autó, nem leszek jó sofőr, sőt egyedül autóba sem merek ülni... Sok - sok puhítgatás után eldőlt, vennénk egy "külföldi kocsit" :) Volt segítség, közbenjárás, szervezés is, és lett egy CV - 85 - BEA (Kicsi Skoda néven ismert).

Őt már jobban tudom vezetni, néha bedöglik, de az bármelyik női és férfi sofőrrel előfordul, ügyesen közlekedünk a kisebb nagyobb viszontagságokat leszámítva (traffic accident, high speed) Államvizsga előtt jött a motiváció, "kapsz egy autót"... de jött a felelősség kérdése is, fenn tudom-e tartani, tudok-e jó gazdi lenni, stb... Az "új kocsi" (Kicsi Seat néven ismert)

szebb, nagyobb, jobban fel van szerelve, az én nevemen is van... de nem nőtt a szívemhez, az autóknak fenntartott helyet már rég betöltötte a Kicsi Skoda... így ő szabadított meg a Ballón való öklendezéstől, a sok cipekedéstől, s őt próbálom mindennel kényeztetni, hogy hálából ne sodorjon váratlan, kellemetlen helyzetekbe :)

2008. július 15., kedd

összhang, avagy minden mindenre hatást gyakorol

Ha szorít a cipő, ha vasalatlan az ing vagy ha letört egy köröm már nincs meg a szeretett harmónia... Ha töredezett a haj, reggel nem sikerült jól megválasztani az aznapi öltözetet, ha kilátszik az úszógumi vagy a kozmetikust is illene meglátogatni, már hiányos a koncentráció... Nem is beszélve az emberi tényezőkről, egy vita otthon, egy félreértett kijelentés vagy rosszul értelmezett némaság a munkahelyen, egy előre nem látható program, a túlzott figyelmesség, kedvesség, mások tehetetlensége, gyakran megnyilvánuló hibája mind - mind hibát csúsztat a rendszerbe... Pedig a rendszer éltető elem, ha az alaposan kidolgozott, órákra lebontott terv nem valósul meg, máris elhatalmasodik a káosz...
Jó lenne, ha mindezt megértenék azok, akik megzavarják a tervet, átírják a mátrixot, veszélyeztetve ezzel a lételemet, az ÖSSZHANGOT.

2008. július 11., péntek

Munkák

Volt már több is, mindet szerettem valamiért... A nyári gyakorlatokat is munkának tekintettem, és próbáltam maximálisan helytállni... 2004 nyarát a hajnali ébredések, az újságos kocsival való utazgatások, a Háromszék szerkesztőségének megismerése, megszeretése, és az első írások megjelenése jellemezte. 2005 őszén kezdődött a munkakönyv készíttetés, a "hivatalos munka". Programigazgatósdit játszottam, ott készült az első névjegyem, megismertem sok embert, egy jelentős vezetői réteget, tanultam is ezt-azt és el is határolódtam jó néhány dologtól. Ami a legfontosabb, határozott kép alakult ki bennem arról, hogy milyen nem akarok lenni. Ezt megszakította egy újabb nyári gyakorlat, ezúttal a Duna Tv szerkesztőségében jártam sorra az irodákat... közönségkapcsolatok, design, szerkesztői szoba, kommunikációs igazgatóság és PR iroda... Emellett egy régi budai ház, csak nekem... jó kis szerep volt :) Itthon teljes kiábrándulás, aztán egy reménysugár és egy - akkor óriásinak vélt - lehetőség... csodás iroda, álmaim főnöke, álmaim feladatai... Most más az iroda, más a munkaköri leírás, de nem ébredek fel, továbbra is a megálmodott feladatokat végzem!!!

2008. július 9., szerda

Túl...

TÚL... sok vásárhelyi úton..., a napközin, ahol soha nem aludtam..., néhány csernátoni nyaraláson..., egy világgá menésen, amikor a lépcsőház ajtóig sem jutottam..., sok pesti úton..., nagy barátságokon, kisebb csalódásokon..., 4 középiskolai éven biológia-kémián :D..., a bentlakási éveken..., a "szakma szerelmese" időszakon..., a teljes kiábránduláson..., a Duna tv-s, Háromszékes nyári gyakorlatokon..., az anyagi függőségen..., a különköltözésen..., egy államvizsgán.... TÚL még... sok megvalósított álmon..., sok szép élményen..., azon, hogy minden évben kezdjek egy új naplót kézzel írva..., és egy blogon is... de itt egy újabb, lássuk mi lesz belőle :)