2009. január 20., kedd

Tavasz

Már tegnap reggel éreztem az illatát, de mára már szó nélkül hagyhatatlanná vált a csoda, amit a kissé korai és valószínű nem túl hosszú ideig tartó tavaszias időjárás hozott magával. Ha túlterhelt, nyűgös és fáradékony vagyok is, öröm számomra az enyhe, latyakos, de tavaszias időjárás. A tél hidegsége rideggé, fásulttá teszi az embereket és a természetet egyaránt... Mindig arra törekszem, hogy a március - október időszakban feltöltődjek ám a sok energiát, életkedvet, egy hónapnyi köd és hideg teljesen kiszívja belőlem... Ha időjárás a téma, ezek a leggyakoribb kijelentéseim, tavasszal, nyáron: "csak késő ősz és hideg tél ne jönne sohasem", télen": "hol van már a hőn áhított tavasz?!" Nem szeretem a sötétséggel borított délutánokat, a hideget, a jeges, havas, bizonytalan útviszonyokat, hogy nagyon fel kell öltözni, hogy mindig reszketek, de nem szeretem és nem is űzhetem a téli sportokat sem.
Ellenben nézzük a nyarat - amiről még biztosan sok bejegyzés születik majd -, amikor szép az idő, hosszúak a munka utáni délutánok, mászkálhatunk csak egy pólóban, lehet úszni, napozni, sétálni, gyönyörködni a játszótéri kisgyerekekben, és lehet Petőfi streetelni, piknikezni csak úgy, egy keddi délutánon vagy lehet kirándulni nagyokat...
Összehasonlíthatatlannak találom a nyarat és a telet, az átmeneteket is szeretem, a tavaszt, mert tudom, hogy jön a nyár, az őszt, hogy még kicsit hagyja élvezni a kedvenc évszakomat és persze a színvilága sem eldobni való.