... még jó, hogy a vége fele járunk :)
Reggel még minden rendben volt, sportos öltözetbe bújva így képzeltem a napom: munka - úszás - munka - gyereknapi koncertezés... A reggeli adag munka utáni kávézáson kollégáim diszkréten figyelmeztettek, hogy az egyetemi napos póló nem biztos, hogy megfelel a főkonzul úr fogadására... Mondom, nincs gond, úszás után díszbe vágom magam... Indulás előtt néhány másodperccel emlékeztet egyik kedvenc kolléganőm, hogy ma jön egy hetedik osztályos csoport egyetemlátogatásra... Na ez teljesen kiment a fejemből... Telefonálgatás- szervezkedés- lemondás -átszervezés - hajmosás És itt a következő Benny Hilles jelenet: amikor ráengedem a vizet a hajamra rájövök, hogy a hajszárító az úszós pakkban van, ami viszont az irodában maradt... aztán ott szárítottam meg a hajam, ez is megoldódott, a bodoki gyerekeknek és tanáraiknak is tetszett a fogadtatás. Látszólag minden sínen volt, a konzul urat vártuk nagy békességben, amikoris megláttam egy kis cérnaszálat a nadrágom szárán, amit meg is rántottam és a felhajtás le is bomlott egyből... Újra átöltözni nem volt már erőm, maradt a gombostűvel feltűzött nadrág és a derült égből pottyant lecseszés, amit hirtelen azt sem tudtam, hová tegyek.... az apróságok, hogy senkinek nem akkor volt kedve és ideje dolgozni, amikor nekem is, említésre sem érdemesek...
Na de a szederbokros produkció éltetett ma is, s holnap úszás is lesz :)
