A napokban meglepő módon nagyon "belevájtam" magam néhány ember életébe... a megszokottnál gyakrabban mélázok el a sorsokon...
Érdekes, hogy a teljesen szokatlan módon megjelenő idegen, hogyan válik ismerőssé, kedves emberré, hálótárssá, szeretővé... feje tetejére állít egy életet és mégis, olyan tisztánlátást, megfontolt gondolkodást vált ki, ami eddig nem volt jellemző... Öröm szemlélni Téged!
Egy másik igen tiszteletre méltó példa: új város, új közösség, csak egy biztos pont (egy férfi), majdnem teljesen román munkaközösség (egy székely "leánykának", akinek a munkaközösség fogalommal is most kell barátkozni...) és mindezek mellett ilyen kijelentések: "egész jól telt a mai nap is", "megszokom, persze", nyoma sincs elkeseredésnek, feladásnak, szomorkodásnak... Téged is öröm szemlélni! Én is büszke vagyok Rád és sokat tanulok Tőled!
A következő példa is figyelemre- és tiszteletre méltó... Hihetetlen meglepetés ért, hogy beavatott a titkába, mindent megtettem volna, csak hogy ne kelljen tudjak az egészről, aztán bevillant, mennyivel nehezebb lehet annak, aki mindezt megéli... Segíteni szerettem volna, átvettem volna legalább a fizikai fájdalmat, elég a lelki most neki... de nem lehetett... átsírta a délelőttöt, és gondolom még sok - sok délelőttöt, délutánt, éjszakát át fog... Bárcsak enyhíthetnék a fájdalmadon, te szintén tiszteletre és csodálatra méltó NŐ!
