csak úgy, és mégis szabályszerűen

Látszólag teljesen véletlenszerű, csak egy esemény, ami nem az életutat teszi teljesebbé... De ha kellő távolságból visszatekintünk, látjuk, a kanyar, amit a "véletlen" esemény rajzolt nem letérő vagy zsákutca, hanem a soksávos és sokdimenziós út része, könnyű kis kanyar, hogy ne kelljen megállni a meredeken... A sorompók, gödrök, csipp-csupp partok kellenek, hogy lassítsunk, nézzünk szembe a világgal, önmagunkkal és értékeljük az eddigi utat, hogy aztán képzeletben vetítsük elő az előttünk állót. Tehát a szerencsésebbik rétegnek, akik közt én is vagyok (csak hinni kell, hogy ide tartozunk!) elég annyit tenni, hogy követjük a gödrös, sorompókkal, partokkal tarkított utat és bevesszük a nagy kanyarokat is (még ha sikos is az út, és nem is téli gumival közlekedünk), hogy egyre határozottabban körvonalazódjon a már gyermekkorban kirajzolódott cél... Persze azóta már azt is tudjuk, hogy maga az út a cél, tehát jó zenét hallgatunk aközben is, és jókat beszélgetünk, hogy jól teljen!

A változatosság mint éltető elem

Egy átlagosan induló nap, egy figyelemfelkeltő kérdés, sok szervezkedés, izgalom, 4 beleegyezés (volt köztük vontatott, kételkedő is), s közben nem volt idő azon gondolkodni, hogy fogom-e tudni jól csinálni, vajon túl nagy-e a felelősség, nagy-e a kihívás... Kedden megkaptam az órarendet, s szerdán letanítottam három órát... Jól sikerült, a szemem is mosolyog, fáradtan, de vidáman telnek azóta a napok. Hálás vagyok annak, aki rám gondolt a lehetőség hallatán, ami jókor jött, felpezsdített és örömmel tölt el. Persze még több a kötelezettség, még nagyobb a terhelés, de ez nem baj, amíg bírom és szívesen csinálom, addig örülök, hogy van amit. Amire nem marad idő, az nem érdemel időt, az nem annyira fontos az életben, hogy veszteség lenne a hiánya... tehát jól vagyok és pont :)

Az Ő "nótája"

Ten Sharp- You

It's allright with me
As long as you
Are by my side

Talk, or just say nothing
I don't mind
Your looks never lie

I was always on the run
Finding out
What I was looking for and I
Was always insecure
Just until I found

Words often don't come easy
I never learned
To show the inside of me Oh no my baby and
You, you always patient
Dragging out
What I try to hide

I was always on the run
Finding out
What I was looking for and I
Was always insecure
Until I found, Oh oh

You
You are always on my mind
You
You're the one I'm living for
You
You're my ever lasting fire
(You're my always shining star)
(You're my always)


The night
Always a good friend
A glass of wine
And the lights down low

And you
Lying beside me
Me full of love
And filled with hope -- ope --ope

You
You are always on my mind
You
You're the one I'm living for
You
You're my ever lasting fire
(You're my always shining star)
You
You are always on my mind
You
You're the one I'm living for
You
You're my ever lasting fire
(You're my always shining star)
(You're my always)

ki tudja, mi van lelkünk legményén?!

Az agresszióról sokan sokféleképpen vélekednek és sokan sokféleképpen élik meg, van akinek mindennap jelen van az életében és nemcsak a TV-n keresztül, és ott van a másik véglet, aki annyira ideális környezetben él, hogy a TV-ben látottakat nem tudja a való életben elképzelni sem, soha nem látott verekedést, hangos szót is csak ritkán hallott és a legsúlyosabb agresszív cselekedet, amit a valóságban észlelt egy edénytörlő földhöz csapása volt valamint néhány ajtóbecsapás, ... Én a második kategóriába tartozom, ezért mindig meghökkent, ha egyes emberek agresszióval próbálják megoldani a nehéz helyzeteket vagy ha azt hallom, hogy valakinek végig kellett néznie szülei verekedéseit, esetleg őt is verték már véresre otthon... Nem is beszélve arról, milyen nehezen teszem túl magam egy-egy a felgyülemlett feszültség okozta brutális gyilkosságon (soha nem figyelek oda a PRO TV hírekre sem, épp emiatt), ha nem is ismerem az áldozatot sem az elkövetőt. Kereshetünk magyarázatot: TV, (poszt)modern társadalom, gyerekkori elfojtások, stb., már rég látszik, hogy furcsa, "kicsit más" az az ember... De annyi furcsa, kicsit (vagy nagyon) más ember van, akikkel napi kapcsolatban vagyunk és nem szeretnék úgy élni, hogy azokban mind kételkedek... Nem is beszélve arról, hogy mi lesz a jövőben, amikor a gyerekem lelki egészségét kell felügyelni, gondozni?!