2008. október 26., vasárnap

Ha magára ismer az ember lánya

Egy teljes - a szó pozitív, de tág értelmében - hétvége utolsó éber óráiban egyik blogról a másikra kalandoztam... Sok különleges személyiség... sok érdekes gondolat, csupa érdekes ember... Egyik blog egyik fejezetében mintha magamról olvastam volna, és ezúttal örültem, hogy az enyém a hagyományosnak ítélt életút:

"A hagyományos életút pálya abból áll, hogy iskola után egyetem, egyetemen ajánlott megtalálni a párt az életben, előnyős esetben mondjuk utolsó éven, mert addig úgymond „kiéljük” magunkat, aztán lehetőleg egy városban munkahelyet találni és mondjuk úgy két év együttélés után összeházasodni. Kis szülői segítséggel, hitelekkel lakást veszünk, jó esetben az autón már túl vagyunk, és nemsokára gyermeket vállalunk. Minden ami ettől eltér fejtörést okoz."

6 megjegyzés:

Bea írta...

Mindezt hétfő reggel egy jéghideg zuhanynak is beillő hazugság apró darabokra törte... Egyáltalán nem örülök most, hogy a hagyományosnak ítélt életút az enyém! Nem ilyenről álmodtam kiskoromban és nem is ilyent érdemlek!

Orsi írta...

A hétköznapok törékenyek tudnak lenni...És a lelkünk is. De nem kell sutba dobni mindent! Un nuevo dia simpre brillara!

wolffarkas írta...

Ezek szerint az enyém nem egy hagyományos életút,több szempontból is igaz ez .... és nem örülök én sem. Ebben a világban lassan álmodni sem mer az ember, mert amikor szembesül a valósággal, csak annyit tud mondani: "nem ilyet érdemlek". Én is csak ezt tudom magamról elmondani.

Bea írta...

Hát A., márpedig sajnos ezt érdemeljük... ezeket a dolgokat, élethelyzeteket és embereket vonjuk be az életünkbe, és ebből kell kihozni a maximumot :) Sokszor érezzük, hogy nem ezt érdemeljük, de rajtunk múlik egy sor olyan dolog, amin kényelemből, lustaságból vagy a fene tudja miből nem változtatunk...

Ottis írta...

vagy azért nem változtatunk rajta,mert nincs elég bátorságunk a változtatáshoz :-(

Bea írta...

még mindig lefele haladunk a lejtőn, most már nagyon nehezen viselem...