2008. szeptember 5., péntek

Ha már elfogyott a spagetti...

Ki bánja? Én nem, mert anélkül is jót beszélgettünk, kicsit még babáztam is, nem utolsó sorban a bor is finom volt, és nem gondoltam a hétköznapok útvesztőire sem. Ha valaha meg kellene magyaráznom, miért szeretek oda járni, miért szeretek vele lenni, ezt mondanám: leginkább azért, mert az ő nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága és lelki szépsége engem is kicsit elviselhetőbbé varázsol. Ott megnyugszom, nincs már annyi irigység, békétlenség, oktalan harag bennem. Szeretek jókat pletykálni vele, érdekel a véleménye és mindig kicsit erősebb ember leszek mellette.
Köszönöm a tegnap estét (is)!

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

...hm...szoval igy ityeg a fityeg... :-))))

Bea írta...

pont így :)

Ottis írta...

nahat,mar esemnt Tenzinel voltal :-)

Névtelen írta...

...de otis honnan jott ra, hogy nalam voltal

Ottis írta...

onnan hogy erősen vág az eszem :-)

Bea írta...

hagyjatok meg abban a naiv hitben, hogy nem lehet minden hátsó gondolatot kifürkészni az egyes bejegyzésekből :-)
De hogy erre ottis rájött, annak csak örülni tudok :-)