A 2008-as évre semmiképp nem mondható, hogy könnyű, felhőtlen év volt, sok megvalósítás, gyümölcsbeérés és tehertől való megszabadulás jellemzi, de volt bőven bú, bánat, düh, reményvesztettség is benne. Kezdődött mindjárt egy közvetetten érintő kellemetlenséggel, amin igazán segíteni sem lehetett, csak támogatón állni amellett, akinek erre szüksége volt, aztán alig 2 hónapra látszólag minden helyreállt, de nem... kezdődött megint minden elölről...
Sok - sok bizonytalanság és kilátástalanság övezte az akkor és ott a világ legfontosabb dolgának vélt államvizsgát, de van 5 perc alatt megkapott nyelvvizsgabizonylat és, igaz, egyévi szabadságot rá kellett áldozni, de sikerült a legjobbak között végezni, úgy ahogy kezdődött, négy évvel ezelőtt.
A nyár munkával, rövidebb utazgatásokkal, pénzköltéssel, boldog percekkel, kisebb, fölösleges (vagy néhol "fölös") hitetlenségekkel telt. Az ősz újat hozott - egyedül kell megbirkózni a feladatokkal és a feladatok alól kibúvó egyénekkel, újabb kötelezettségeket vontam be önként az életembe -, de megújulást nem. A tél nagy fájdalomban való osztozást, gyászt adott, kicsit bele is fásultam a hideg és köd egyvelegébe... de jött nagyon nagy örömöket jelentő lehetőség is, ami átírta a jövőre vonatkozó mátrix-tervet is.
A negatív kicsengés ellenére azt mondhatom, hogy amíg a problémákkal, kihívásokkal sikerül megbirkózni és még tanulni is lehet belőlük, addig összességében jónak értékelhető az év, hisz köttettek, remélhetőleg életre szóló barátságok, sikerült remek tapasztalatokat szerezni egészségesen, és ha lassabban is mint szeretnénk életünk és megvalósításaink szekere is előrébb jutott.
Az új évről még nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni, de hogy nem kezdődött leányálomszerűen, azt már leszögezhetjük... Fontos azonban, hogy szilárd tervek vannak és a megvalósításukhoz vezető alternatív utak is körvonalazódnak. Örömünk telik a családunkban, a barátainkban, néhol a munkánkban és abban is, ahogy az életünket éljük... Kell ennél több, másabb?!
Sok - sok bizonytalanság és kilátástalanság övezte az akkor és ott a világ legfontosabb dolgának vélt államvizsgát, de van 5 perc alatt megkapott nyelvvizsgabizonylat és, igaz, egyévi szabadságot rá kellett áldozni, de sikerült a legjobbak között végezni, úgy ahogy kezdődött, négy évvel ezelőtt.
A nyár munkával, rövidebb utazgatásokkal, pénzköltéssel, boldog percekkel, kisebb, fölösleges (vagy néhol "fölös") hitetlenségekkel telt. Az ősz újat hozott - egyedül kell megbirkózni a feladatokkal és a feladatok alól kibúvó egyénekkel, újabb kötelezettségeket vontam be önként az életembe -, de megújulást nem. A tél nagy fájdalomban való osztozást, gyászt adott, kicsit bele is fásultam a hideg és köd egyvelegébe... de jött nagyon nagy örömöket jelentő lehetőség is, ami átírta a jövőre vonatkozó mátrix-tervet is.
A negatív kicsengés ellenére azt mondhatom, hogy amíg a problémákkal, kihívásokkal sikerül megbirkózni és még tanulni is lehet belőlük, addig összességében jónak értékelhető az év, hisz köttettek, remélhetőleg életre szóló barátságok, sikerült remek tapasztalatokat szerezni egészségesen, és ha lassabban is mint szeretnénk életünk és megvalósításaink szekere is előrébb jutott.
Az új évről még nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni, de hogy nem kezdődött leányálomszerűen, azt már leszögezhetjük... Fontos azonban, hogy szilárd tervek vannak és a megvalósításukhoz vezető alternatív utak is körvonalazódnak. Örömünk telik a családunkban, a barátainkban, néhol a munkánkban és abban is, ahogy az életünket éljük... Kell ennél több, másabb?!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése