Nem szeretem a telet, így nem szeretem a szükséges tartozékait sem, mint a sál, sapka, nagykabát, kesztyű, de néhány különleges darabot, amihez kellemes emlékek kötnek szívesen viselek,
ha már muszáj... Ilyenek az anyukám által kötött sálak vagy amelyet nagyon sok munkával vasaltak simára. És ilyen volt a kedvenc kesztyűm is, ami alig egy hét alatt lopta be magát a szívembe, mert attól kaptam, aki a szívem maradék részét bitorolja... és ő is vetette véget a kesztyűhordásomnak, ugyanis elejtette a jobbik kezemre valót :(
ha már muszáj... Ilyenek az anyukám által kötött sálak vagy amelyet nagyon sok munkával vasaltak simára. És ilyen volt a kedvenc kesztyűm is, ami alig egy hét alatt lopta be magát a szívembe, mert attól kaptam, aki a szívem maradék részét bitorolja... és ő is vetette véget a kesztyűhordásomnak, ugyanis elejtette a jobbik kezemre valót :(
2 megjegyzés:
Tudom, nem vigasz, de én is elhagytam Cs. sapkáját. Amit a Mikulás hozott. Pestről. Sok-sok órás keresgélés után. Mert a sícucchoz volt színileg találtatva. Ő másodpercek alatt megbocsájtott nekem. Én sokkal nehezebben magamnak...
én is megbocsátottam, amikor azt mondta, csak hogy ne haragudjak, megy és megkeresi azokon a helyeken, ahol kieshetett...:)
Megjegyzés küldése