Fél kesztyű

Nem szeretem a telet, így nem szeretem a szükséges tartozékait sem, mint a sál, sapka, nagykabát, kesztyű, de néhány különleges darabot, amihez kellemes emlékek kötnek szívesen viselek, ha már muszáj... Ilyenek az anyukám által kötött sálak vagy amelyet nagyon sok munkával vasaltak simára. És ilyen volt a kedvenc kesztyűm is, ami alig egy hét alatt lopta be magát a szívembe, mert attól kaptam, aki a szívem maradék részét bitorolja... és ő is vetette véget a kesztyűhordásomnak, ugyanis elejtette a jobbik kezemre valót :(

Évzárás - évkezdés

A 2008-as évre semmiképp nem mondható, hogy könnyű, felhőtlen év volt, sok megvalósítás, gyümölcsbeérés és tehertől való megszabadulás jellemzi, de volt bőven bú, bánat, düh, reményvesztettség is benne. Kezdődött mindjárt egy közvetetten érintő kellemetlenséggel, amin igazán segíteni sem lehetett, csak támogatón állni amellett, akinek erre szüksége volt, aztán alig 2 hónapra látszólag minden helyreállt, de nem... kezdődött megint minden elölről...
Sok - sok bizonytalanság és kilátástalanság övezte az akkor és ott a világ legfontosabb dolgának vélt államvizsgát, de van 5 perc alatt megkapott nyelvvizsgabizonylat és, igaz, egyévi szabadságot rá kellett áldozni, de sikerült a legjobbak között végezni, úgy ahogy kezdődött, négy évvel ezelőtt.
A nyár munkával, rövidebb utazgatásokkal, pénzköltéssel, boldog percekkel, kisebb, fölösleges (vagy néhol "fölös") hitetlenségekkel telt. Az ősz újat hozott - egyedül kell megbirkózni a feladatokkal és a feladatok alól kibúvó egyénekkel, újabb kötelezettségeket vontam be önként az életembe -, de megújulást nem. A tél nagy fájdalomban való osztozást, gyászt adott, kicsit bele is fásultam a hideg és köd egyvelegébe... de jött nagyon nagy örömöket jelentő lehetőség is, ami átírta a jövőre vonatkozó mátrix-tervet is.
A negatív kicsengés ellenére azt mondhatom, hogy amíg a problémákkal, kihívásokkal sikerül megbirkózni és még tanulni is lehet belőlük, addig összességében jónak értékelhető az év, hisz köttettek, remélhetőleg életre szóló barátságok, sikerült remek tapasztalatokat szerezni egészségesen, és ha lassabban is mint szeretnénk életünk és megvalósításaink szekere is előrébb jutott.
Az új évről még nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni, de hogy nem kezdődött leányálomszerűen, azt már leszögezhetjük... Fontos azonban, hogy szilárd tervek vannak és a megvalósításukhoz vezető alternatív utak is körvonalazódnak. Örömünk telik a családunkban, a barátainkban, néhol a munkánkban és abban is, ahogy az életünket éljük... Kell ennél több, másabb?!

Ami igazán fontos

Vannak még nálunk elfoglaltabb emberek is, akiktől vállalatok működése függ vagy akik emberi életekért felelnek, de ők sem felejtik el a hozzájuk közel állók ünnepeit...
Más helyett is szégyenkezve kívánok Neked, Zs. boldog születésnapot!

...fala és Széplak

A másik széplaki blogon (sokadjára is belinkelem, hogy biztosra odataláljon az olvasóm, ha még nem járt volna ott:) ) olvastam a szobatársak, lakótársak számbavételét, jellemzését még nyáron, de akkor nem éreztem késztetést arra, hogy én is írjak a nem annyira népes "csapatról", ám mostanság foglalkoztat a kérdés...

Az egyke (1 éves korától saját szobával rendelkező) leányka édesanyja nevelősködése kapcsán sokszor szeretett volna bentlakásban lakni, ám elképzelni sem tudta, milyen is az valójában... 19 évesen azonban Jónásnál (a hallban) eldőlt, két végzős mellé költözöm a 223-ba, nagyon jó társaság mondták, azóta sem tudom eldönteni, hogy azért költöztetett-e oda a tőszomszéd, mert nagyon antipatikus voltam neki vagy épp az ellenkezőjéért... Bár nem volt a legfelhőtlenebb év, visszagondolva, egész jól sült el a dolog és hálás lehetek az akkori (un?!)szimpátiának... Mindent könnyebbé tett a kicsi, barátkozós, kedveske, légynek sem ártó, sok-sok problémát, fájdalmat, dilemmát meghallgató, barátnővé váló K., de egy igazán jó társaságban minden típusú ember van, tehát volt mindent megnehezítő, tönkretevő, a délutánok csendjét jogtalanul követelő, fejre csapó szobatárs is, és volt olyan is, akiről nem kell mesélni. De meg kell említeni a falut, a folyosórészt, ahol mind végzősök laktak, akikben még égett a tenni akarás, a szervezőkedv, az értelmiségi életforma iránti vágy... Imádtam velük tölteni az időt!
Abból az évből van a legtöbb fennmaradó, tartósnak ígérkező kapcsolatom. Együtt járunk színházba, de van akivel barátkozunk, ünnepelünk, dolgozunk, beszélgetünk, naponta megváltjuk a világot és van olyan is, akivel ha csak havonta egyszer találkozunk is, olyan mintha egy faluban laknánk még most is.
Aztán egy év elteltével lett egy szövetséges, ezúttal mi választottuk a kicsiket magunk mellé, ám nem tettünk tanúbizonyságot emberismeretünkről... Egyikük meg sem szólalt egy fél évig, másikuknak be sem állt a szája egy fél évig. A szövetség tartósnak ígérkezett, és ígérkezik, minden reggel együtt kávéztunk, napközben folyt a messengerezés, aztán a délutánokat szobatársak lévén nagyjából együtt töltöttük. Azóta voltam már a sofőrje élete egyik legszebb napján, húzott már ki a pácból, és lényeges, hogy vannak közös tervek is.
Harmadév, a legtöbb mókával, kiruccanással, rendhagyással teli időszak... Sok-sok beszélgetés a lépcsőházban azzal, aki a legtöbbet hallgatott azelőtt, sok titok megosztása, felfedése, aztán sok közös kis titkos terv megvalósítása... Életre szóló barátságnak nézett ki, de valahogyan nem érdemeltük meg, hogy az legyen... tisztázatlanul, lezáratlanul lett vége, szinte egyik napról a másikra... én még reménykedek, hogy majd egyszer legalább az okok kiderülnek. Ezalatt volt még egy nyomot hagyó barátné, Tilos, hagyma, zakuszka... sörözések, nagy evések éjszaka és nagy röhögések, valamint közös kiruccanások, ez az eltávolodás sem magyarázott...
A negyedév első részében az elköltözés gondolatát dédelgettem, s így sikerült az addigra megelégelt 223-at elviselni, ahol semmi nem volt a régi és ahol nem találtam a helyem.
A széplaki élet más, itt mindig tisztaság van, ha van időnk és erőnk takarítani, itt akkor van csend, ha mi azt szeretnénk és akkor változtatnak a tárgyak helyet, ha azt akarjuk, sőt, a sampon is több ideig tart, de a berendezést is meg kell említeni, mostanra évszakonként cserélődnek a díszek és a szobanövények is imádják itt, akárcsak én!!!