Vacsoracsata 3. - eredményhirdetés, záró vacsora

Igazi izgalmak közepette néztük meg a videókat, nagyokat kacagtunk kissé zagyva, vontatott, felvágós, tájszólásos, megijedt mondatainkon, hogy aztán kiderüljön, mindenkit lenyűgözött a legutóbbi vacsora, az előétel, a teríték, a desszert... szóval nyertek... Ezúttal is gratulálunk nekik...

Na de nem cseréltem volna velük mégsem, ugyanis maradtunk négyen, a két nem nyertes csapat és kezdődött a buli, kiválasztani, mit főzünk (kacagva), felhívni a főtanácsadót (még jobban kacagva), elszaladni vásárolni (sírva vigadva)... ÉS FŐZNI, kacagni, magánéleti titkokat, célokat kivesézni... Épp időben elkészülni, bevonni a nyerteseket és nagyot enni, fotózkodni, és kifulladásig kacagni tovább mindenen...

A fotók (amelyek minőségéért Csabát és a gépét dicsérjük):

- a "vesztesek" főztje:  

- Vacsoracsatánk sztárjai:

- egy ráadás kép (békés szándékkal közelít...):

Két hét múlva kezdődik újra a versengés, beszámolók természetesen továbbra is születnek.

Vacssoracsata 2.

Szerdán a két fiúból álló csapat került sorra, ők készítettek mennyei vacsorát nekünk...
Beszéljenek a fotók:

az előételünk...

és a főétel...

 és így nézett ki az asztal...

Desszertet is készítettek, lekváros palacsintát fogyasztottunk, ám akkorra már olyan jó volt a hangulat és úgy tele volt a hasunk, megfeledkeztünk a fotózásról.

Szülinapos is volt köztünk, akinek énekeltünk is:) A hangulat most is kellően emelkedett, kacagós volt, hogy aztán a mosogatás ideje alatt az élet nagy dolgait is kivesézhessük és a kusza világ szerelmi, párkapcsolati szokásait értékeljük...

Köszönjük a fiúknak a "pillcsiket" is és gratulálunk nekik!

Vacsoracsata

Egyszer rég, egy szakkolis hétvégén a túrós makaróni készítése közben jött az ötlet, tarthatnánk egy vacsoracsatát... aztán kicsit megfeledkeztünk róla, de szerencse egy bruschettás vacsora lehetőséget teremtett arra, hogy részletesen kidolgozzuk a szabályzatot és belevágjunk a játékba.

Hat mindenre kapható évfolyamtárs - így az államvizsga írása helyett - kettes csoportokba sorsolódott, és múlt kedden el is kezdtük a kalandot. A szabályzat néhány érdekes eleme: 

 - 7 személyre (6 "versenyző" és egy állandó, nélkülözhetetlen videós külső szakértő) maximum 50 lejre kell vásárolni és ebbe az apró figyelmességek, ajándékok is bele kell férjenek. 

 - értékelni a liftben kell egyenként, amit megörökítünk és az utolsó utáni kedden közösen megnézzük

 - a nyertes csapat kivételével a többi 4 ember az eredmény eldőlte után két órával kész vacsorával kell előrukkoljon.

Az első fordulóra február 23-án került sor, Chili con carne volt a vacsora, cserépemberekből volt az ültetőkártya és diploma járt minden kedves vendégnek, akik zokszó és kritika nélkül elfogyasztották a vacsorát. (Hadd jegyezzem meg, hogy a bejegyzést a tengernyi munka és házi feladat késleltette eddig.)

A második forduló is lejárt már. Tepsis csirkét vacsoráztunk tegnap, ami szintén nagy népszerűségnek örvendett. És kis húsvéti csibék jelezték, hogy milyen kaja is lesz valamint kézzel rajzolt, írott diploma járt a vendégeknek.

Köszönet az apukáknak a vacsora utánra ajándékozott finomabbnál finomabb házi borokért, amitől aztán nagy beszélgetések, kacagások színezték a kedd estéket. 

Már az első előtti főzésnél kiderült, hogy nem magáért a versenyért jó, hogy kitaláltuk, hanem mert jó együtt lenni, nagyokat enni, beszélgetni és így kicsit jobban megismerni egymást... 

Hétfő

(az Egy 7vége című bejegyzés folytatása)

... a fű sem nőtt ma, de az órarend alakult... viszont fűt fát megmozgatva sem találtam senkit, aki ismerné az autómosó tulajdonosát... utolsó lehetőségként felhívtam az irodát, s mit  ad Isten, azt mondják, a főnök nincs, számot nem tudnak, de a kesztyű előkerült sárosan és vizesen, de ők megtisztították, menjek csak érte... Mentem is, kosznak nyoma sincs (szerintem rá sem került...), de a kesztyű a régi nagy örömömre.

Sajnos csak mikrovilágom jó néhány tagja tudja a történetet, s most, hogy visszakaptam a kesztyűt nem is tehetem közhírré a történteket, pedig már ki volt dolgozva a teljes népszerűsítési stratégia...

További tanulság tehát, hogy ne hagyjuk az igazunkat, legyünk, bátrak, magabiztosak és kitartóak, az igazság és a méltó büntetés egyaránt kijár mindenkinek.