Biztos pontok

Az új dolgok színt visznek az életünkbe, az újonnan kötött ismeretségek jóleső kihívást jelentenek. Jó, ha igyekszünk megújulni ruházatilag, kapcsolatilag, szakmailag, tudásilag, blogilag, mert így nem vállunk unalmassá másoknak és nekünk sem lesz unalmas a világ. De mindez úgy igazi, ha vannak örök és biztos pontok az életünkben.

 Számomra nélkülözhetetlen az ember, aki mindig ott volt az asztalfőn, aki mindig elmondta a véleményét sokadjára is, csak néha hallgatva meg az enyémet... Szinte hihetetlen és kezelhetetlen, hogy már nincs ott, mintha évek teltek volna el azóta, hogy utoljára láttam és ugyanakkor mintha minden közös élmény tegnap történt volna. Tisztán emlékszem a piros konyhabútoros meglepetésre, a heti kiflirevaló kiszámigálására, a szerelmi életem számonkérésére, a zsírfoltokra a nadrágomon, a disznóvágásokra, és a félelemre, hogy félremozdul a keze és arra, hogy bíztam annyira benne, hogy mégis oda merjem tenni a fejsze alá a kezem, a ballagási ajándék ötletére, a sok-sok aranymondásra, és arra a bizonyos kézfogásra…

 Bizonyította, hogy nem kell tanultnak lenni ahhoz, hogy példa értékű életed legyen, hogy a sok kitartó és igaz munka is meghozza a gyümölcsét... De bizonyította azt is, hogy egyes embereknek nem használ a nevelés, a szép szó, de a verés sem… Csodáltam és ösztönösen utánozom a kitartását, az önmagához és a másokhoz való szigorúságát, a tiszta életformáját és remélem, hogy sikerül úgy megvalósítani magamat, ahogy neki sikerült. De azt is remélem, hogy jobban meg tudom választani az embereket magam köré, s hogy tudok kicsit toleránsabb lenni, mint amilyen ő volt.   

Igyekszem úgy élni továbbra is, hogy örömkönnyek csillogjanak nagyapai szemeiben, amikor onnan fentről, abból a másik országból letekint rám. És remélem, ha nem is érezte eddig, hogy mekkora szükség volt rá, most látja – hogy a legtalálóbb példával illusztráljam –, úgy viselkedünk, mint a lovak, amikor a hajtó bedobja a gyeplőt közéjük, mindenki megy a saját feje után, teszi, amit az ösztönei, érdekei, eddigi elfojtásai diktálnak és vissza-visszatekint várva, hogy az erős, érdes hang megzabolázza, és jó útra terelje.